A vonatozásnak megvan a maga sajátos romantikája, hiszen a táj, amit az ablakból látunk, mindig változik, miközben kattognak a vonat kerekei. De az utasok és az ő furcsaságaik határozottan sokat adnak hozzá ehhez a varázshoz.
- Pszichológushoz jártam a személyes határaim miatt. Nem tudtam nemet mondani az embereknek, még akkor sem, ha ez károsan hatott rám. Próbáltam jobban hallgatni magamra. Nemrég vonatom utaztam. A nagymamámmal az alsó fekhelyen voltunk. Egy nő a tizenéves lányával lépett be a fülkénkbe, és azonnal megkért, hogy cseréljek velük ágyat. Simán nemet mondtam.
Erre a nő csendben sírni kezdett, csak úgy folytak a könnyei az arcán. Közelebbről megnéztem a lányt, és megdermedtem: a feje teljesen kopasz volt (épp akkor vette le a sapkáját). Egyszerre mindent megértettem. Bocsánatot kértem a nőtől, és átadtam a fekhelyemet. Beszélgetni kezdtünk.
Kiderült, hogy kezelésre mentek. Hirtelen felszabadult egy hely a műtétre, ezért sürgősen megvették az utolsó jegyeket, és már csak felső ágyak voltak szabadok. Aznap igazi szörnyetegnek éreztem magam, és megígértem magamnak, hogy bár igyekszem megvédeni a személyes határaimat, de közben megőrzöm az emberségemet is. © Chamber 6 / VK
- Egy harmadosztályú fülkében egyedül utaztam 3 férfival. Előtte már több napja nem aludtam, ezért rögtön kidőltem. Hajnali 5-kor arra ébredtem, hogy valaki hátulról átölel. Megdöbbentem. Csendben elfordítottam a fejemet, és még jobban meglepődtem, mikor láttam, hogy egy közepes méretű kutya bámul rám. Később kiderült, hogy a kocsi másik végében utazott a gazdájával, aki elaludt és elejtette a pórázt. A kutya unatkozott, és elment körbenézni. Engem választott ki, valószínűleg, mert nekem két kutyám is van. Ezt a szőrös fickót Trójainak hívták, és tudta, hogyan kell egy lányt szépen megkörnyékezni.
- Több vonatos sztorim is van, de ez volt a legrosszabb. Sokat utaztam Ahemdabadba, és mivel nyár volt, ez egy speciális vonat volt a nagy forgalom miatt. Családi utazáson voltunk, klímás fülkébe foglaltunk jegyet. Az este jól telt, beszélgettünk, vacsoráztunk.
Lefeküdtem, és kb. negyed óra múlva viszketést éreztem az egész testemen. Rögtön felkeltem, és láttam, hogy hatalmas kelések vannak az arcomon és a combomon, valószínűleg ágyi poloskától. Sírva fakadtam. Kimentem a kalauzhoz, aki kint aludt. Szinte sokkot kapott, mikor rám nézett. Mondta, hogy utánanéz a dolognak, de eltelt egy óra, és semmi nem történt.
Újból szóltam neki, mondta, hogy körbement, de senki nem panaszkodott ilyesmi miatt, ezért nem tud mit tenni. 2 éjszakát töltöttem azon a vonaton, mindkét éjjel álltam és sírtam, panaszkodtam anyukámnak, és mondtam, hogy soha többé nem fogok vonatozni. De a történetnek itt még nincs vége.
Csináltam egy fotót az arcomról, és csatoltam a panaszhoz, de semmilyen választ nem kaptam a vasúttársaságtól. Ennek már 2 éve, és azóta sem ültem vonatra. Tudom, hogy egy nap majd újra fogok vonatozni, de egyelőre még rettegek. © Zainab Khetty / Quora - Sosem fogom elfelejteni azt az utat, mikor Pekingből Lhászába mentem. Ha papírt kell kitöltened a magassági betegségről és olyan fülkében alszol, ahol a falban nyílások vannak az oxigén pumpálására, tudhatod, hogy a Föld egyik különleges helyén vagy. A tőlünk két fekhellyel odébb lévő férfit nagyon súlyosan érintette a magasságváltozás.
Reggel felébredsz, az ablakon kinézve látod az érintetlen Tibeti-fennsíkot, a gyönyörű tavakat és a legelő jakokat. Aztán, ahogy közelebb értek Lhásza felé, hatalmas hegyvonulatok tűnnek fel. Gyönyörű látvány.
Mégsem ez a világ legjobb vonatútja. Az utolsó fél napon Lhásza felé tartva inkább leszálltam volna és mentem volna gyalog, mert kabinlázam lett. Ettől függetlenül élmény vonatozni olyan magasságokban, ahova csak kevesen jutnak el, és átkelni Tibet érintetlen tájain. © lastdukestreetking / Reddit
- Pár évvel ezelőtt a 6 éves lányom először ült vonaton. A legjobban a harmadosztályú fülkék tetszettek neki, a másodosztályúak nem annyira. A harmadosztályon ugyanis együtt lehetett más gyerekekkel, átmehettek egymáshoz és rajzfilmeket néztek tableten. De a másodosztályon a gyerekek el voltak bújva a szüleikkel, és csak annyit lehetett hallani: “Pete, miért borítottad ki már megint a teát?” © dva*** / Pikabu
- Nemrég üzleti úton voltam. Volt egy fickó a fülkében, egész nap beszélgettünk. Mikor lefeküdni készültünk, feltett egy meglepő kérdést: “Megfoghatom a kezedet?” Azt mondta, asztmás és rengeteget horkol, de ha fogja valakinek a kezét, akkor ez nem történik meg. Nem tudom, hogy hazudott vagy sem, de végül így aludtunk, kézenfogva. Egyszer sem horkolt. © Overheard / Ideer
- Le akartam szállni a vonatról. Óriási tömeg volt, rengetegen akartak felszállni, és hirtelen bepánikoltam. Mikor kinyíltak az ajtók, egy idős nő leszállni készült, és azt kiabálta: “Először a leszállók! Először a leszállók!” Nem hazudok, olyan volt, mint mikor Mózes szétválasztotta a tengert. Mindannyian akadálytalanul le tudtunk szállni. Bárki is volt ez az idős hölgy, számomra egy hős. © Knowlesdinho / Reddit
- A két macskánkkal másik városba költöztünk. A fülkében az ajtó zárja nem működött, de ez nem zavart minket. Éjjel gyorsan elaludtunk, reggel pedig láttuk, hogy az ajtó félig nyitva van (később rájöttünk, hogy a rázkódástól nyílt ki), és az egyik macskánk eltűnt.
3 órán át kerestük, kérdezgettük az utasokat, mikor rájöttünk, hogy a macska valószínűleg már nincs a vonaton, hanem leugrott a vonatról az egyik megállóban.
Végigkérdeztük az állomásokat, ahol éjjel megállt a vonatunk, online csoportoktól kértünk segítséget, több száz segítségkérő posztot írtunk. Úgy döntöttünk, fogjuk a macskánkat, összeszedjük a holminkat, és visszamegyünk, hogy megkeressük a másik macskát.
Néhány nappal később írt nekünk egy nő. A férje vagonokat szerel, és megtalálta a macskánkat az egyik állomáson. 3 nappal később tudtunk érte menni, láttuk, hogy jól van. Hiszünk az emberekben, és hálásak vagyunk mindazoknak, akik segítettek megtalálni őt. © Overheard / Ideer - Anyám az egyik barátnőjével vonatos utazásra ment. A fülkében egy nővel és a gyerekével utaztak együtt. Anyám vitt süteményt és egy csomó finomságot az útra, de az étkezőkocsiba mentek enni. Anyám elővette a finomságokat, mire a gyerek azt mondta: “Ez a kedvencem!” Anyám megkínálta belőle, majd elmentek enni az étkezőkocsiba. Mire visszaértek, a gyerek mindent felfalt. Majd megkérdezte: “Mid van még?” © Overheard / Ideer
- Kb. 20 évvel ezelőtt történt. Egy anya két gyerekkel utazott hazafelé a tengerről. A megállónál bement az állomásra venni valamit. És lekéste a vonatot! Sírva rohant a rendőrségre. Megnyugtatták, egy rendőrautóval rögtön a vonat után eredtek. Útközben felhívták a következő állomáson lévő rendőrt, félúton találkoztak, a nő átült a másik rendőrautóba. Még a vonat előtt odaértek. A gyerekeknek nem volt idejük megijedni, ráadásul a mozdonyvezetőnél rádiózhattak, ott mondták nekik, hogy az anyukájuk már úton van. © WT2008 / Pikabu
- A Veliko Tărnovoból Isztambulba tartó éjszakai vonat kissé ijesztő, de varázslatos. Az éjszaka közepén mindenki felkelt a határátkelő táncra. Kb. 15 perced van, hogy bezsúfolódj a hivatalba, és megtudd, szükséged van-e vízumra vagy sem, ha igen, megvedd, majd visszafuss a hivatalba, lepecsételtesd az útleveledet és visszaérj a vonatra, mielőtt tovább indul.
Ezután egy férfi egy madarakkal és kiskutyákkal teli zsákkal próbált befurakodni a hálófülkébe. Aztán hirtelen már Isztambulban ébredsz, felkelt az imára hívó hang, és már kezdődik is az újabb kaland. © wonderaemes / Reddit - A 18. szülinapom volt, amit teljes egészében, plusz még 8 órát a Hohhotból Harbinba tartó vonaton töltöttem. Csak álló jegyünk volt. Egy héttel voltunk a kínai újév előtt, ezért a vonat tele volt. Mindenhol ültek és álltak, még az ülések alatt is aludtak emberek. Még életemben nem voltam ennyire zsúfolt helyen. Odakint kb. -40 fok volt, a vonaton viszont olyan forróság, mint egy szaunában.
Két barátommal utaztam, akik hoztak egy kis szülinapi tortát és egy likőrt, aminek popcorn íze volt. Próbálták az egész kocsit rávenni, hogy énekeljék el nekem a Happy Birthdayt. Kellemetlen volt és kényelmetlen, de sosem fogom elfelejteni azt a szülinapomat. © SilentSamamander / Reddit - A vonat megállt az egyik megállónál. Egy 35-40 éves nő rohant fel a vonatra, és leült velem szemben a hálófülkében. Ahogy a vonat elindult, a nő kicsomagolta az ételhordó dobozait, és a nyitott ablakon keresztül kezet mosott. A menetszél miatt az arcom és az ülésem teljesen vizes lett. Észrevette, de nem kért bocsánatot. Nem szóltam semmit, nem szándékosan csinálta. Megtöröltem az arcomat és az ülést, majd tovább olvastam a könyvemet.
A következő percben felém fordult, és szigorúan rám parancsolt: “Én most eszek, üljön át valahova máshova.” Bólintottam és átültem.
25-30 perc után, mikor végzett az ebédjével, végre visszaülhettem a helyemre. Ekkor újra rám mordult, nagyon bunkó stílusban: “Maradhatott volna ott.” Úgy tettem, mintha nem is hallottam volna. Az út további részében gonoszan bámult. © Swapnil Patil / Quora
- A vonaton ültem, felszállt egy pár. A fülkében már meg volt ágyazva, a nő elkezdte lecserélni az ágyneműt a sajátjukra. A kalauz csak bámulta, mire ezt mondta neki: “Ki tudja, ki aludt benne korábban?” A kalauz próbálta meggyőzni, hogy az ágynemű tiszta.
A párja addig csendben édességet evett, leejtett egy cukorkát a földre. Felvette, megfújta és megette. A kalauz nem nagyon értette, hogy akkor miért ilyen finnyásak az ágyneművel kapcsolatban. © Podslushano / Ideer - 2 barátommal vonatoztunk, volt mellettünk a fülkében egy 45 év körüli fickó is. Leültünk, eltettük a csomagjainkat, és elkezdtük nyomkodni a telefonunkat. Én a barátaimnak üzentem, az egyik barátom szintén üzengetett, a másik e-könyvet olvasott. A férfi sokáig bámult minket, majd olvasni kezdett. Elővette a jegyét, úgy tartotta, mint egy telefont, és jó 10 percig tanulmányozta. Aztán eltette, és azt mondta: “Nekem senki sem üzent.” És elment lefeküdni. © Overheard / Ideer
- Az állomáson, ahol a nagyanyám lakott, a vonat 2 percig állt, és nem volt peron. Mindig annyira féltem, hogy lemaradok a vonatról, hogy beugrottam a kocsiba, még mielőtt a kalauz leeresztette volna a lépcsőt. Nagyon magas volt az egy gyereknek. © Piyavka2023 / Pikabu
- Harmadosztályon utaztam, az emberek készültek leszállni, és egy nő, bőr táskával a vállán, a fülkém mellett állt. Láttam, ahogy beleteszi a kezét, és azt mondja: “Hideg van, ne gyere ki!” Erre a táskából megszólalt egy hang: “Vinnie!” Mire a nő: “Vinnie, mondtam, hogy hideg van, ne gyere ki!” És egy papagáj elődugta a fejét a táskából, körbenézett, és azt mondta: “Helló!” – majd visszabújt a táskába. © Overheard / Ideer
- Már este fél 11 volt, mikor megkaptuk a vonaton az ágyneműt. Aludni akartam, úgyhogy rögtön megágyaztam. “Kérem, várja meg, amíg befejezzük a vacsoránkat” – mondta egy negyvenes férfi. Hárman voltak. Férj, feleség és egy 5-6 év körüli gyerek. Mondtam, hogy rendben van. Először a feleség elkezdte etetni a gyereket. Ez kb. 40 percig tartott. Aztán letették aludni az enyémmel szemközti ágyra, majd kényelmesen nekiálltak falatozni, közben beszélgettek, viccelődtek. Újabb 45 percet vártam.
Aztán sóhajtottam egyet, és megcsináltam az ágyamat. Fél órával később felébredtem, és láttam, hogy mindhárman békésen alszanak a felkapcsolt villany mellett. Felkeltem, lekapcsoltam a villanyt. Egy órával később a gyerek elkezdett erősen rángatni engem, és kérte, hogy vigyem ki a WC-re. Hajnali 3-kor ismét zajra riadtam fel. Az apa faggatta a kalauzt, hogy miért nincs jól elkészítve a teája. A fülkében megint fel volt kapcsolva a villany. Már nem tudtam visszaaludni. Következő reggel kész zombi voltam. © Vijaya Lakshmi / Quora - Azt hittem, lesz étkezőkocsi a vonaton, de zárva volt. Felhívtam anyámat, és panaszkodtam neki, hogy ez rémes, hogy így fogunk utazni 4 napig. 2 hónapos terhes vagyok, és az egyetlen étel, amit venni tudok, az az instant tészta, croissant és gyümölcslé.
Visszamentem a fülkébe, pár perc múlva kopogott egy férfi: “Véletlenül meghallottam, hogy nincs mit ennie” – és odanyújtott egy szatyrot, amiben pite volt. Amint elkezdtem falatozni, megint kopogtak. Egy nő hozott egy csomó ételt.
Az ágyam tele lett ajándékokkal, a szomszédaim a fülkében azt kérdezték: “Miért hoznak neked ennivalót?” Bevallottam nekik, hogy nincs mit ennem, nem hoztam magammal semmit, és ezek az utasok meghallották, mikor telefonon erről beszéltem anyámmal.
A szomszédaim rögtön mondták: “Miért nem szóltál? Rengeteg ennivalónk van. Van itt kolbász, csirke, ne légy szégyellős.” Így történt, hogy ott négyen a fülkében falatoztunk és sztorizgattunk. © spartanez22 / Pikabu
