Egy nő komoly dilemmába került annak kapcsán, hogy férjével megkérték 19 éves gyereküket, hogy költözzön el. A pár korán szeretne nyugdíjba vonulni, és azt tervezik, hogy kisebb lakásba költöznek. Ebből óriási családi konfliktus lett.
Sarah családja normális életet élt addig a bizonyos napig.
“A férjemmel mindketten 45 évesek vagyunk. 3 gyerekünk van, a lányunk 25, a fiaink 22 és 19 évesek. Mindig békésen éltünk, tökéletes a kapcsolatunk az összes gyerekünkkel, az életünk tele volt örömteli pillanatokkal.”
A házaspárnak szép tervei voltak a jövőre nézve. “A férjemmel mindig is azt terveztük, hogy fiatalon keményen dolgozunk azért, hogy korán nyugdíjba mehessünk. Szerencsés életünk volt, így most abban a helyzetben vagyunk, hogy a megtakarításainknak köszönhetően ezt meg is tehetjük. A két idősebb gyerekünk már elköltözött, csak a legkisebb él még velünk.
4 hálószobás házunk van egy vidéki területen. Ez a ház mára túl nagy és túl üres nekünk és a 19 éves gyerekünknek. Azt tervezzük, hogy kisebbre cseréljük, eladjuk a házat, és beköltözünk egy városi lakásba. Szeretnénk sokat utazni, nincs szükségünk hatalmas otthonra. Eldöntöttük, hogy néhány hónapon belül eladjuk a házat.”
A pár nem számított rá, hogy a terveik problémát fognak okozni, de óriási vitát szültek.
Sarah elmesélte, hogy legkisebb gyermekük reakciója nem éppen az volt, amire számítottak. “A legkisebb fiunk nem örült ennek. Még dühösebb lett, mikor próbált meggyőzni minket arról, hogy vigyük magunkkal, de mi erre nemet mondtunk. Szerinte ez nem korrekt vele szemben, hiszen a testvérei még főiskola után is velünk lakhattak, neki pedig mennie kell.”
A szülők tisztességes támogatást ajánlottak a legkisebb gyereknek, de ez sem vált be. “Felajánlottuk neki, hogy pár hónapig fizetjük a bérleti díjat, ha talál lakást, de szerinte néhány havi támogatás nem elég ahhoz, hogy elköltözzön és munkát találjon. Most szó szerint minket hibáztat, amiért azt tervezzük, hogy elhagyjuk őt. De ez nem igaz.”
A szülőknek megvan az okuk arra, hogy így döntöttek, de a gyerekük szerint ez nem tisztességes.
“Emlékeztettem őt, hogy milyen szerencsés, hogy luxus gyermekkora volt. Mondtam neki, hogy a döntésünk, hogy pénzt adunk neki és támogatjuk, szintén kedves dolog tőlünk. De dühös lett, és azt mondta, fontosabb nekünk a nyugdíj, mint ő, és hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen korán megtehetjük, hogy nyugdíjba megyünk. Még tovább ment, és az összes testvérét, valamint más családtagokat is bevont a konfliktusba.
Legnagyobb meglepetésemre a testvérei a legkisebb gyerekünk oldalára álltak. Szerintük az lenne tisztességes, hogy még várunk néhány évet vagy magunkkal visszük a fiunkat is. Mikor látták, hogy nem hátrálunk meg, a lányunk felajánlotta a fiunknak, hogy lakjon az ő házában, annak ellenére, hogy egy egyszobás lakásban lakik a férjével és a gyerekükkel. Megdöbbentünk, hogy a gyerekeink kicsit sem tisztelik a döntésünket.”
Minden családtag belekeveredett a vitába, és nem találják igazságosnak a helyzetet.
“Elképesztőnek tartom, hogy mindhárom gyerekünk úgy gondolja, évekre parkolópályára kellene tenni az életünket csak azért, hogy a legkisebb fiunk velünk élhessen. De egyik gyerekünk sem beszélget túl sokat velünk, egyszerűen összefogtak ellenünk. Az idősebb fiunk (aki jelenleg egy lakótárssal él együtt) azt mondta, ha vesz saját lakást, nem fog minket szívesen látni ott.
Még a szüleink is ellenünk fordultak ebben a helyzetben. Alapvetően mindenki azt mondja, önzőek vagyunk és megfosztjuk a gyermekünket az otthonától, ami nem igaz, hiszen elegendő támogatást ajánlunk ahhoz, hogy önálló életet kezdhessen. Most a férjemmel lesújtva érezzük magunkat, nincs kivel megbeszélnünk ezt a helyzetet, mert rögtön ítélkezéssel szembesülünk. Mit kellene tennünk?”
