Szerencsére vagy néha szerencsétlenségünkre a családtagjainkat nem válogathatjuk meg. Ezért fel kell készülnünk nemcsak a kellemes, de a kellemetlen meglepetésekre is.
- Anyám mindenáron unokákat akart, folyton ezzel nyaggatott, pedig még barátom sem volt. A harmadik randimra készültem egy sráccal. Kijöttünk egy kávézóból, erre meglátom anyámat! Köszöntünk egymásnak, anyám ránézett Jake-re, és azt mondta: “Na, mikorra várhatom az unokákat?” Jake teljesen lesápadt, de kivágta magát, és azt mondta: “Még nem döntöttük el!” © Caramel / VK
- A nagymamámmal elmentünk meglátogatni a nagynénémet. Kb. 12 éves lehettem. Akkoriban nagyon hosszú hajam volt, de mindig sima copfban hordtam, mást nem tudtam csinálni vele. Általában anya, a nagyi vagy valamelyik barát fonta be. A nagynénémet idegesítette, hogy a nagyi minden reggel befonja a hajamat. Egyik reggel fogta a copfomat, és levágta, mikor a nagyi nem volt otthon. Mikor hazaért, teljesen sokkot kapott, én meg megállás nélkül sírtam, mert tudtam, hogy a rövid haj nem áll jól nekem. Most bob frizurám van, de úgy akarok kinézni, mint Aranyhaj. © MissXaker / Pikabu
- A nővérem meghívta anyánkat egy törökországi utazásra. Anya azt szokta mondani: “Ti ezt nem értitek, 70 éves vagyok, ez már nehezemre esik, nem tudok elmenni!” A vicces az, hogy a szüleink minden egyes nap a kertben dolgoznak, bio burgonyát termesztenek, ami senkinek nem kell. És erre az a magyarázatuk, hogy : “Mozognunk kell, ez a hobbink!” © Nachtwandler70 / Pikabu
- Egy férfi, akit ismerek, azt mesélte, hogy a fia, aki még tanul, külön akar költözni. Azt mondta, ő már felnőtt, és nem akar tovább a szüleivel élni. Ez érthető. Egy nagyvárosban élnek, és van egy üres lakásuk a külvárosban, ahonnan kiköltöztek a bérlők.
Azt mondták a fiúnak: “Lakj itt és keress munkát. Nem ellenezzük.” De a fiú arra számított, hogy majd a szülei fedezik az összes kiadását, és bérelnek neki egy lakást a belvárosban. Mivel az apja erre nem volt hajlandó, most ő a fő ellenség. © LisOpus / Pikabu - Apám egyszer készített egy hintalovat az unokahúgomnak. Több darab fából faragta ki, kötélből készítette, és befonta a farkát meg a sörényét, kézzel be is festette. Annyira gyönyörű játék lett, aminek több generációt is ki kellett volna szolgálnia.
De egyik nap az unokahúgom apja túl lusta volt ahhoz, hogy kimenjen fát hasogatni, ezért a hintalovat vágta fel és dobta a tűzre. © dewright23 / Reddit
- A férjemmel megtudtuk, hogy gyerekünk lesz. Az Ariadne nevet választottuk neki, ez mindkettőnknek tetszett. Nemrég a férjem elújságolta a hírt a szüleinek. Az anyósom köpni-nyelni nem tudott, mikor meghallotta, hogy milyen nevet választottunk. Rögtön mondta, hogy az ő unokájának Maria kell hogy legyen a neve az ő nagyanyja után. Ez szerinte nem is kérdés.
Próbáltam elmagyarázni neki a helyzetet, és még össze is vitatkoztam vele, hogy megvédjem a saját választásunkat, de meg sem hallgatott. A férjem összes rokona az anyósom pártjára állt. A szüleim engem támogattam, ezért az anyósom megharagudott rájuk. Azt kiabálta, hogy a családban a gyerekeket a nagyszüleik után kell elnevezni.
Óriási veszekedés lett belőle, olyan rosszul lettem, hogy mentő vitt be a kórházba. Reggel a férjem felhívott, és beszélgettünk. Azt mondta: “Ha anyám ennyire akarja, akkor legyen a gyerek neve Maria, hiszen ez csak egy név. A második gyerekünket majd úgy nevezzük el, ahogy akarjuk.”
Mondtam neki, hogy a gyereket olyan néven fogom anyakönyveztetni, ami nekem tetszik, hiszen az ő családjának ez úgyis csak egy név. A férjem azt felelte: “Tégy, amit akarsz” – majd rám tette a telefont. Azt akarom, hogy a gyerekünknek olyan neve legyen, amit a férjem és én választunk. De nem akarom tönkretenni a kapcsolatot az anyósomékkal. © YOUZHEZMARRIED / VK - A férjem és én hétvégén legalább 10 óráig némán tartjuk a telefonunkat. Tehát alszunk. Hirtelen arra ébredek, hogy a férjem rövidnadrágot és pólót húz magára. Rögtön utána megszólal a kaputelefon. Kérdezem tőle: “Ki az?” Azt válaszolja: “Rendőrség.”
Kiderült, hogy anyukám reggel 7 vagy 8 órakor küldött egy képernyőképet a vízóráról a messengeren. Reggel 8-kor elkezdett hívogatni, de a telefonom éjjel lemerült. Felhívta a férjemet, de az ő telefonja néma volt.
Olvasta az üzenetét, hogy ajtót kell nyitnia a rendőrségnek, mert csak 10 órakor segítenek az eltűnt gyermeke keresésében. Azt mondani, hogy dühös voltam, még enyhe kifejezés. Mi 37 évesek vagyunk. © Zosia1987 / Pikabu
- A fiam egyik barátját már nem hívom át magunkhoz, mert az anyjának annyi szabálya van. A gyerek nem ehet szőlőt, sem hotdogot a fulladásveszély miatt. Hamburgert sem ehet, sem étteremben, sem nálunk, mert lehet, hogy nincs kellően átsütve. Felnőtt folyamatos jelenléte nélkül nem játszhat az udvaron. A gyerekek már 6. osztályba járnak.
Mikor az iskolában palacsintás adománygyűjtés volt, küldött nekünk egy emailt, amiben leírta, hogy figyelte a dolgot, és valószínűleg elég hidegen tartották a tésztát ahhoz, hogy ne okozzon szalmonellát, szóval a fiunk ehet a palacsintából. Az érdekes az, hogy a gyereke teljesen normális.
Meghívtam a fiam egy másik barátját, kint szaladgáltak, sárkányt eregettek, ami fennakadt egy fán. Az anyukája eljött érte, meglátta, hogy próbálják lehalászni, és kinevette őket. Mondta a fiának, hogy másszon fel érte. A fiú felmászott a fára, mint egy kismajom, én meg azt gondoltam, igen, ilyen egy normális gyermekkor. © FeatofClay / Reddit - A családunkban lett egy komoly probléma. A férjem apja DNS-tesztet csináltatott ismeretlen okból, és kiderült, hogy nem ő a férjem vér szerinti apja. A férjem 32 éves, én 29 vagyok.
Az anyósom nem tagadta a dolgot, valami olyasmit mondott: “Kit érdekel, mi történt 30 évvel ezelőtt? Mindenre emlékeznem kéne? A legfontosabb, hogy szeretlek és szerettelek 30 éven át. Ez nem érdekel?”
Jó asszony, a férjével mindig harmóniában éltek. De most az apósom válni akar. A férjem dühös az apjára és neheztel az anyjára. Mindketten üzengetnek neki, és a másikra panaszkodnak. © Overheard / VK - Mióta 4 hónappal ezelőtt szültem (most 4 gyerekünk van), az anyósom akkor toppan be, amikor akar, és amikor nálunk van, azt csinál, amit akar. Soha nem ajánlotta fel, hogy bármilyen módon segít nekem vagy a babának. Alapvetően azért jön, hogy lássa a fiát.
Kb. 3 héttel ezelőtt csináltam egy kis kanna kávét (2 bögrényit). Közben elmentem megnézni a babát, ekkor megjelent az anyósom, és beengedte magát a házba. Mikor visszajöttem, láttam, hogy megitta az egész kanna kávét. Már nem volt otthon kávé, amit lefőzhettem volna.
Többször előfordult az is, hogy megette a maradékot a hűtőnkből. Mindig annyit mond: “Köszi a kávét/kaját!” Mintha megkínáltam volna, pedig egyáltalán nem, mert csak megnehezíti az életünket. Mondtam a férjemnek, hogy beszéljen vele erről. Azt mondta, megtette, de én nem hiszem el. Ezért én magam szóltam neki 3 héttel ezelőtt, mikor utoljára nálunk járt. Mondtam neki, hogy abba kell hagynia azt, hogy így kiszolgálja magát, mert olyasmit eszik és iszik meg, amit magamnak készítek. Annyit mondott, hogy sajnálja, és egy darabig nem jött.
Ma készítettem 4 pizzát. Szóltam a gyerekeknek, hogy jöjjenek és vacsorázzanak meg, addig én gyorsan leteszem a babát aludni, és jövök vissza. Ez kb. 45 percig tartott, mert a baba elég nyűgös volt. Mire visszaértem, az összes pizza eltűnt, az anyósom és a férjem ott ültek az asztalnál és falatoztak. Annyit tudtam kérdezni tőlük: “Ez most komoly?” A férjem kérdezte, mi a gond, erre azt feleltem: “Még egyetlen szeletet sem bírtatok hagyni nekem? Ez szép tőletek! Köszönöm!” – és otthagytam őket.
Bejött a legidősebb, 13 éves fiam, és azt mondta: “Anya, hagytam neked elöl egy tányért, odatettem a pultra”, és odasétál érte, és láss csodát, az is eltűnt. Az anyósom azt mondta: “Azt hittem, hogy a vacsoráról maradt.” A fiam bocsánatot kért tőlem, pedig ő nem tett semmi rosszat, de az anyósom és a férjem csak álltak ott. Szó szerint egyetlen szót sem szóltak. Rájuk néztem, és azt mondtam: “Most menjetek el mindketten.”
A férjem ekkor megszólalt, azt mondta, ez tényleg tévedés volt, és senki sem akart engem bántani. Szerinte elefántot csinálok a bolhából, amin teljesen kiakadtam, ezért azt mondtam neki: “Minden alkalommal, mikor anyád átjön, nekem semmi nem marad, mert megeszi és megissza az én részemet mindenből. De te csak védd azt, aki kiveszi a falatot a számból!” Az anyja kiviharzott a házból, a férjem meg úgy nézett rám, mintha megőrültem volna. Azt mondta: “Gyorsan utánamegyek!” – és elment. Haza sem jött. De ennél a pontnál már nem is akarom, hogy hazajöjjön, mert így az anyja sem jön ide. © Efficient-Hat1594 / Reddit
- A nagynénémnek két gyereke van. Az egyik egy 8 éves kisfiú, vele nincs semmi gond. De a 2 éves lánya borzalmas, mindent akar. Komolyan, ha van valamid és neki nincs olyanja, akkor addig visszatartja a lélegzetét, amíg meg nem kapja. Megállás nélkül képes sírni, hogy megkapja, amit akar.
A 8 éves fiú szülinapja volt, bulit rendeztek neki. A nagynéném mondta, hogy ez a buli a lányé is lesz, akinek a szülinapja decemberben volt. Két torta volt, a feliratokon mindkettőjük neve szerepelt, és a vendégeknek úgy kellett tenniük, mintha mindkét gyerek szülinapja lenne. Ez hol tisztességes a szülinapos kisfiúval szemben?
Elmondta mindenkinek azt is, hogy a lánynak is hozzanak ajándékot, aki nem hoz, az el se jöjjön, mert az nem lenne korrekt a két gyerekkel. Én nem vettem ajándékot mindkettőnek, mégis elmentem a bulira, és az egészből a legrosszabb rémálom lett. Mindenki a lányt ajnározta, és rajtam kívül senki sem tudta, hogy igazából a kisfiúnak van szülinapja. A lányt fotózták, neki énekeltek, rengeteg pénzt kapott, biciklit stb.
Dupla annyi ajándékot kapott, mint a szülinapos kisfiú. Nagyon sajnáltam, láttam, hogy sír a szobájában, felmentem hozzá, mert senki sem foglalkozott vele. Összevesztem emiatt a nagynénémékkel, ő meg azt vágta a fejemhez, hogy tönkretettem a napot, és mondta, hogy menjek el. Egy önző nő a szörnyű, önző kölykével. © Longlostneverland / Reddit - Egyszer anyával a nagynénémnél töltöttünk pár napot, kb. 5 éves voltam. Egyik nap a nagynéném meggyanúsított azzal, hogy elloptam a pénzét. Az egyik könyvben volt egy boríték, az tűnt el. Ki tehette? Hát persze, hogy én!
Mennyit kínoztak, ezer kérdést tettek fel. Néhány hét múlva már én magam is elhittem, hogy én loptam el a borítékot, csak elfelejtettem, hova tettem. Anya még a rendőrséggel is megfenyegetett.
Mikor vonattal hazafelé utaztunk, a nagynéném felhívta anyámat, és ártatlan hangon azt mondta: “Átnéztem a könyveimet, és az egyikben megtaláltam a borítékot. Elfelejtettem, hogy én tettem oda.” Anya bocsánatot kért tőlem, de azóta sem tudok bízni benne. © NEET*** / Pikabu - Az anyósom szerint a férjem feladata lenne felásni a zöldséges kertjét, és krumplit ültetni bele. Mikor próbáltuk meggyőzni, hogy vegyen fel valakit erre a munkára, azt mondta: “Akkor minek vagy, ha semmit nem akarsz megcsinálni?” A férjem egy szó nélkül beült a kocsiba, és elhajtott. 1,5 hónapig csend következett. Se telefon, se üzenet. Az anyósom az unokái iránt sem érdeklődött. De ez annyira nyugis időszak volt, hogy el sem tudom mondani. © WendyMage / Pikabu
- Mikor a gyerekem 18 hónapos volt, a nagymamám áthívott magához. Azt mondta: “Kóstold meg ezt a gyümölcslevet. Adhatok belőle a babának?” Gyanútlanul belekortyoltam, gondoltam, csak azt kell ellenőriznem, hogy esetleg túl hideg vagy túl savanyú.
Aztán rájöttem, hogy valami romlott, erjedt löttyöt nyeltem le. Kiköptem ezt az undorító valamit, és megkérdeztem, mi ez. A nagymamám azt mondta: “Megromlott? Sejtettem. A doboz fel volt fújódva és penész volt a tetején… De óvatosan öntöttem ki, hogy ne kerüljön belőle a pohárba.” Kiderült, hogy talált a kamrában egy régi, felfújódott dobozt, és ahelyett, hogy kidobta volna, úgy gondolta, inkább odaadja a 1,5 éves gyerekemnek, de utolsó pillanatban úgy döntött, inkább rajtam próbálja ki először. Szerencse, hogy én is ott voltam, máskülönben nem is tudom, mi történt volna. © Alidamai / Pikabu - Anyám imád vásárolni és rajong a ruhákért, ezért az unokájának is rengeteg ruhát vesz. Én jobban szeretek mindent magam kiválasztani, de köszönettel elfogadom tőle az ajándékokat, hiszen ajándék lónak nem nézzük a fogát.
Egyik nap anyáék eljöttek a 3 éves gyerekünkért, hogy elvigyék egy cukrászdába, ahol van csúszda, medence és trambulin is. Arra gondoltam, valami kényelmes ruhát adok rá, ruhában vagy farmerban nem lenne kényelmes mászni. Egy új melegítőt adtam rá, amit anyától kaptam.
Mikor hazajöttek, a lányomon farmer és gyöngyökkel díszített felső volt. Anya azt mondta: “Mikor megláttam a lányodat, sírva tudtam volna fakadni, hogy hogyan van felöltöztetve. Azok az ócska ruhák! Rögtön kellett neki vennem pár új holmit, és az üzletben át is öltöztettem.” Mondtam neki: “Anya, ezt a melegítőt te vetted! Itt van róla a címke, most vágtam le, és itt van a táska is, amiben múlt héten hoztad.” Anya csendben elsétált. © Tatiana - Mióta a gyerekünk megszületett, az anyósom semmi mást nem csinál, csak engem kritizál, hogy milyen anya vagyok. Az egy dolog, ha tanácsot próbál adni, de minden, amit mond, az veszélyes. A dolgok még rosszabbra fordultak, mikor a nővérének is megszületett az unokája, azóta folyamatosan összehasonlítja a gyerekeket.
Az egyik fő problémája, hogy szerinte nem öltöztetem megfelelően a gyereket. Úgy tesz, mintha gyermekbántalmazást követnék el, mert szerinte a gyerekem folyton fázik (sosem hagyom, hogy fázzon). Mikor nála volt a gyerek, hatalmas takarókba csavarta. Mikor megláttam, észrevettem, hogy tiszta piros és izzadt.
Most végre megnéztem, hogyan öltöztetik a másik gyereket. Itt 32 fok van. A babán prémes kabát, bélelt nadrág, felső és zokni volt. Az én babámon általában rugdalózó van. Nem csoda, hogy ki volt akadva rám, hiszen azt várta, hogy júniusban prémes kabátot adjak a gyerekre!
Nem hiszem, hogy ezt valaha is megértené. A férjem azt akarja, hogy kevesebbszer jöjjön át. © Rare-Caregiver7538 / Reddit
- Van egy bátyám. Mikor megszületett a gyerekem, áthívott magához, és azt mondta: “Maradt egy csomó holmink a mi gyerekünk után. Gyere át, és nézd meg, mire van szükséged.” Átmentem. A felesége odahozott egy nagyon lelakott babakocsit. Felajánlották, hogy vegyem meg tőlük, és vegyek még használt babasapkákat, rugdalózókat stb. Udvariasan visszautasítottam, azt mondtam, megvan már mindenünk. De még mindig szégyellem a családomat. © aleale2019 / Pikabu
- Sok évvel ezelőtt, amikor épp csak visszajöttem a szülési szabadságról dolgozni, a férjemmel nagyon szerettünk volna autót venni. Elkezdtünk spórolni rá. A férjem húgáék éppen akkor vettek egy új lakást, elkezdték felújítani és új bútorokat vásárolni. Minden luxus volt náluk: olasz ajtók, parketta, fehér, bőrkanapé, arany gyertyatartók stb. De ők ezt megengedhették maguknak, a sógorom akkoriban nagyon jól keresett, minden évben elutaztak Törökországba.
Aztán a férjem húga átjött hozzánk, és elmondta, hogy elfogyott a pénzük, de az olasz konyha, amit kinéztek, most éppen akciós. Azt mondta: “Ti úgyis raktatok félre pénzt. Adjátok ezt kölcsön, egy hónap múlva visszafizetjük.” Hogy utasíthattuk volna vissza? Ők a családunk.
Az összes spórolt pénzünket nekik adtuk. 3 hét múlva elutaztak Törökországba… Mi azért nem mentünk nyaralni, mert spóroltunk. A pénzt csak egy évvel később kaptuk vissza tőlük. © MelantoMania
