Azt mondják, a gazdagok a saját kis világukban élnek. Nevethetünk azon a tanácson, hogy ha nincs kenyér, együnk tortát, vagy ha nincs pénzünk, vegyünk egy házat és adjuk ki bérbe, de vannak, akiknek tényleg ez a valóság.
- Egy menő étteremben dolgoztam, ahova nagyon gazdag vendégek jártak. Már fáradt voltam, az idegeim kezdtek szétfeszülni. Aznap valahogy az összes vendég bunkó és pofátlan volt. Aztán jött egy férfi. Bunkó volt, a legolcsóbb ételeket rendelte, sürgetett, és elkezdett kioktatni a munkámról. A hab a tortán az volt, hogy amikor visszamentem hozzá, hogy elvigyem a tányérját, rajta az étellel, amit nem fogyasztott el, azt mondta: “Megeheti. Maguk megeszik, amit meghagyunk, ugye?” Kifakadtam, és azt feleltem: “Igazából önök eszik a mi maradékainkat.” Amilyen képet vágott, az mindennel felért. De utána kirúgtak. © anekdotov.net
- Néhány évvel ezelőtt egy üzletben dolgoztam, ahol különféle termékeket árultunk. Péntek délután volt, a pénztárban voltam, mikor bejött 3 fiatal nő, csupa drága ruhában. Vettek egy bőröndöt és néhány apróságot, közel 400 dollárt fizettek. Miután mondtam nekik a végösszeget, az egyikük előhúzott 4 db 100 dollárost, rá se nézett, és odanyújtotta nekem.
Kérdeztem őket, hogy talán utazni készülnek. Az egyikük azt válaszolta: “Nem, csak unjuk már, hogy cipelnünk kell a holmijainkat.”
Ez érthető, én sem szeretek cipekedni, de azért őrültség venni egy komplett bőröndöt, mert annyira fáradtak. © JustAnotherParticle / Reddit - San Franciscóban van a munkahelyem, de külső alkalmazott vagyok, egyfajta “másodrangú dolgozónak” tekintenek. A közvetlen kollégáim, akik bent dolgoznak a San Franciscó-i irodában, legalább kétszer annyit keresnek, mint én, és kiváltságos helyeken tanultak, a legjobb iskolákba jártak, luxus helyeken nyaralnak stb.
Néhány hónappal ezelőtt home office-ban voltam, és innen csatlakoztam egy értekezlethez. A teremben valaki megkérdezte: “Dolgozott itt valaki az Amazonnál?” – senki sem jelentkezett. “Meg vagyok lepve” – mondta. “A raktár is számít?” – kérdeztem, mire az egész teremben nevetés tört ki. Ezek szerint nagyon vicces dolgot mondtam. © Conscious_Raisin_436 / Reddit
- A 20-as éveim elején jártam, az öreg autóm lerobbant a munkahelyem parkolójában, mikor indultam volna hazafelé. Cukrászként a fizetésem óránként 10 dollár volt egy catering cégnél. Ez alig volt elég az albérletemre.
Nyilvánvalóan eléggé feldúlt voltam az autóm halála miatt. A főnököm (a tulaj) azt mondta: “Mit idegeskedsz ezen? Ez csak egy kocsi! Vegyél egy másikat!” Nem válaszoltam semmit, csak úgy néztem rá, mintha megőrült volna. © Princess_Coldheart / Reddit - Egy glamping cégnél dolgoztam, ahol hatalmas sátrakat állítottunk fényűző esküvőkhöz és partykhoz. Egyik reggel nagyon korán ébredtünk, mert egy csomó hívást kaptunk egy Los Angeles-i nagymenőtől, hogy a sátrak vizesek. Egyebet nem mondott. Gyorsan odamentünk, és kiderült, hogy a nőnek fogalma sem volt arról, mi az a reggeli pára. A természetet nem irányíthatom, sajnálom hölgyem, de a letétet nem tudom visszaadni. © iast68 / Reddit
- Az egyik ügyfelem 12 éves fia szó szerint hangot adott az értetlenségének, mikor megkérdeztem, hol találok még papírtörlőt, mert elfogyott a szülei mosdójában, egy sok millió dolláros jachton. Valami olyasmit mondott: “Ezt hogy érti? Mindig van ott papírtörlő.” Annyira fogalma sem volt arról, hogy zajlik a takarítás, hogy azt hitte, a papírtörlő sosem fogy ki és mindig ott van magától. Hihetetlen volt az arcán a zavarodottság. © PumpkinSpicedBimb0 / Reddit
- Olyan iskolába jártam, ahova gazdag szülők gyerekei járnak. Én magam nem voltam gazdag, de ez a lány a barátom volt. Mindig rengeteg zsebpénzt kapott, és mindenfélét meg tudott venni magának belőle. Én nem vettem semmit, mert nem volt pénzem, azt mondtam neki, nem akarok vásárolni.
Egyik nap megint vett magának mindenféle rágcsálnivalót. Majdnem végzett velük, és félretolt egy epres smoothie-t. Azt mondta, ezt már nem bírja meginni és kidobja. Megkérdeztem, megihatom-e. Odaadta, de azt mondta: “Nem hiszem el, hogy képes vagy másvalaki után beleinni.” Ezt nagyon kellemetlen volt hallani. © Angelica - Egyszer egy nagyon gazdag üzletemberrel dolgoztam együtt. Volt saját helikoptere és háza a Kanári-szigeteken. Lenyűgözött, mikor azon morgolódott, hogy milyen sokba kerül a gyerekruha az egyik üzletben. Ugyanabban az üzletben, ahol néhány sokkal kevésbé tehetős kollégám szokott vásárolni, mondván: “Házunk nincs, de a gyereknek a legjobbat.” © Anxiety Cake
- Az első munkahelyemen nagyon érdekes főnököm volt. Egy elképesztően gazdag fickó. Ennek ellenére ritkán engedte el magát, mindennap bejött az irodába, 8 órát dolgozott, és néha még éjszakára is bent maradt. Egyik nap beszélgettünk, és elmondta, hogy van egy hobbija.
Véletlenszerűen írt embereknek interneten, és megkérdezte: “Szeretnél egy millió dollárt?” Elmondta, hogy az elmúlt 5 évben, amióta ezt csinálja, senki sem hitt neki, és senki nem fogadta el tőle. Mindig izgatottan olvastam, mikor emailt kaptam tőle. De nekem sosem ajánlotta fel a pénzt, csak hülye mémeket küldözgetett. © Chamber 6 / VK
- Egy férfi, akinek a vagyona megközelítette az egy milliárd dollárt, karácsonyi bulit tartott az alkalmazottainak. Vacsora után elkérte az ételt az asztalánál ülőktől. Dobozokba tette és elvitte magával. Azt mondta, a feleségének így jövő héten nem kell főznie. © Ray Rossberg / Quora
- Az egyik barátnőm egy nagyon menő kávézóban kapott munkát Dubajban. Egy olyan vendéget szolgált ki, aki éppen vásárlásból jött és rengeteg táska volt nála. Megkérdezte tőle, szeretné-e, ha a csomagjait kivinné az öltözőbe, mire a vendég azt válaszolta: “Igen, viheti mindet. Azt se bánom, ha hazaviszi magával.” Miután biztosította róla a barátnőmet, hogy nem viccel, ott hagyta neki a cuccokat.
Másnap a barátnőm felvette a legjobb ruháját, és hátizsákostól elindult, annyi holmit vitt vissza a boltokba, amennyit csak tudott. 25.000 dollárt kapott értük készpénzben, és további 4.000-et jóváírtak neki. 2 ruha volt, amit nem tudott visszavinni, de még most, 15 évvel később is megvannak neki. © Toe_Detective / Reddit - Egyszer volt egy gazdag munkatársam, aki megtudta, hogy én nagyon le vagyok égve. Diákként egy nagyon menő szállodában dolgoztam, csupa gazdag ember vett körül, akik csak szórakozásból dolgoztak. Azt mondta nekem: “Vegyél egy 3 szobás házat, lakj az egyik szobában, a másik kettőt meg add ki.” © lavenderacid / Reddit
- Egy nagy luxusautó sofőrje voltam, miközben a posztgraduális képzést végeztem az egyetemen. Néhány diák, aki erre az egyetemre járt, elképesztően gazdag volt. Limuzinokat használtak arra, hogy a campuson belül és annak közelébe fuvarozzák őket. Egyszer az egyik srác az egyik autó tetején hagyta a pénztárcáját, én és egy másik sofőr vittük el a rendőrségre. Kinyitottuk a pénztárcát, hogy megnézzük benne a személyijét, és kiderítsük, kit kell értesíteni. Volt benne pár ezer dollár. Mikor felhívtuk a srácot, azt mondta, tartsuk meg, mert túl messze vagyunk a kollégiumtól ahhoz, hogy eljöjjön érte. © prailock / Reddit
- Egyik barátom mesélte, hogy Uberrel fuvarozott egy nőt egy magánrepülőtérről egy gigantikus házba a városban. Út közben elmesélte neki, hogy még sosem volt élelmiszerboltban vagy bármilyen áruházban. © zbubblez / Reddit
- Egy fickó, akinek néha dolgozom, vett egy szép házat a francia Riviéra egyik gyönyörű részén. Még csak meg sem nézte, mielőtt megvette, csak a fotók alapján döntött. 11 millió eurót fizetett érte. De mikor megérkezett, úgy gondolta, a kilátás nem jó, mert útban van egy másik ház.
Odaküldte az ügyvédjét, hogy tegyen ajánlatot (4 millió euró) arra a másik házra. Elutasították. Ekkor megduplázta az ajánlatot, azt is elutasították. Megint megduplázta, ekkor már eladták neki. Ahogy megkapta a kulcsokat, még aznap leromboltatta a házat, és a helyére csinált egy földalatti parkolót azoknak az autóknak, amik “nem lesznek sokat használva”.
Tehát többet fizetett azért a másik házért, mint amit megvett nyaralónak, csakhogy el tudja tüntetni, mert zavarta. Miközben elmesélte ezt a sztorit, végig nevetett. © captain_obvious_here / Reddit
- Egyszer egy koncertjegyet akartam ajándékba adni az egyik barátomnak. Akkoriban fiatal anyuka volt, nem volt pénze saját magára, hogy elmenjen és jól érezze magát. Hezitált, hogy elfogadja-e.
Volt egy másik barátom, aki akkoriban a 30-as éveiben járt. Azt mondta: “Szerintem csak manipulálni akar téged, nem hiszem el, hogy egy jegyet nem tud megvenni magának! Mindig van ilyesmire pénz!” Ez a nő örökké a szüleivel élt, és viszonylag jómódú volt a családja. Azt is mondta: “Azok, akiknek tényleg nincs pénzük, csakis magukat hibáztathatják, hogy nem tudják jobban kezelni a pénzügyeiket.” Elbeszélgettem vele arról, hogy nem mindenki jön gazdag családból, és sokan éhesen fekszenek le a nap végén. © ThinkFish5023 / Reddit - Egy magániskolában dolgozom. Egyik nap bementem az osztályba, és egy csapatnyi hetedik osztályos gyerek próbált lenyugtatni egy hisztérikus diákot, aki zokogott és kiabált a szüleiről: “Nem értem, annyira nehéz nekik egy új lovat venni nekem?” Két nappal később már azt újságolta, hogy megzsarolta a szüleit, hogy abbahagyja a lovaglást, ezért vettek neki egy új lovat, és most készülnek nyaralni Dubajba, hogy elhozzák onnan. © LlamaDelGrey / Pikabu
- Kb. 12 évvel ezelőtt a kollégáimmal egy nagyon gazdag embernek terveztünk házat. A ház egy középkori stílusú kastélynak készült. Ő és a felesége rajongtak a kicsi kutyákért. Több mint 5 volt nekik, nem tudom pontosan. De egy valamire emlékszem: tartani kellett az állam, hogy ne essen le, mikor azt kérték, tervezzek egy külön szobát a kutyák holmijainak. Mégpedig az etetőszobájuk és a játszószobájuk mellé. © Vlada Kosinska
