Mindannyian hallottuk már a mondatot, hogy nők között nem létezik barátság. De az élet újra meg újra bebizonyítja, hogy ez mekkora tévedés. Néha a nők egymás iránti támogatása olyan erőteljes, hogy szó szerint életeket tud menteni és sorsokat képes megváltoztatni.
- Néhány évvel ezelőtt nehéz helyzetbe kerültem. A munkahelyemen nem vették figyelembe a véleményemet, a hibáimért folyton kritizáltak. Az utolsó csepp az volt, hogy a rettenetes beosztásomon nem voltak hajlandóak változtatni. Felmondtam, de nem volt megtakarításom és albérletben laktam. Nem találtam új állást. Nem tudtam fizetni az albérletet és munkanélküli voltam. Barátaim sem voltak. Emlékszem, álltam egy üzletben és sírva fakadtam. Egy lány odajött hozzám, és megkérdezte, mi történt. Összeomlottam, és mindent elmondtam neki. Megvigasztalt, és vett nekem egy táskányi élelmiszert. Kölcsönt is adott a havi bérleti díjra. Segített munkát találnom. Átjött hozzám, meglátogatott, apró ajándékokat hozott, bátorított. Jó állásom lett, még hitelt is tudtam felvenni. Ma már barátok vagyunk. El sem tudom hinni, hogy egy vadidegen ennyit segített nekem. Természetesen visszaadtam neki a pénzt, és én is segítek neki, amiben tudok. Akkoriban a támogatása nagyon sokat jelentett nekem és nagyon jókor jött. Teljesen szkeptikus voltam, de ma már újra hiszek az emberek kedvességében. © Overheard / Ideer
- Egyszer csúnyán összevesztem a főbérlőmmel. Egy hete fizettem ki a lakbért, fiatal voltam, nem volt pénzem új lakást kibérelni. Nem tudtam, hol töltsem az éjszakát. Elvittem a holmimat a munkahelyemre. Nem tudtam, mit tegyek. Egy lány, akivel csak egyszer találkoztam, elhívott, hogy maradjak nála. Csak néhány napig terveztem maradni, de a második nap azt kérdezte: “A többi cuccodat mikor hozod át?” Kiderült, hogy azt akarja, hogy nála lakjak. Most ő az egyik legjobb barátnőm. © _svetochey
- Egyszer vettem egy parfümöt egy lánynak, akinek szülinapja volt. A párjától számított erre az ajándékra. De a párja egy melegítőfelsőt vett neki, és egy cupcake-et egy szál gyertyával. Szemtanúja voltam ennek. Kézen fogtam, és elvittem az üzletbe, megvettem neki azt a parfümöt. Soha többé nem láttuk egymást, barátok sem lettünk. © polna_lyubwi
- Még iskolás voltam, mikor az egyik osztálytársamnak a buszon ellopták a pénzét és a telefonját (a saját pénzét és azt is, amit színházjegyek eladásából keresett és a pénztárban kellett volna leadnia). Együttéreztünk vele, sajnáltuk. Valamivel később elmeséltem ezt anyának, és azt mondta, az ő idejében ilyen esetben mindenki adott volna be valamennyi pénzt a közösbe, hogy kisegítsék a társukat. Nagyon szégyelltem magam, hogy se nekem, se másnak ez eszünkbe se jutott. © Overheard / Ideer
- Elájultam az utcán. A kórházban ébredtem fel, és megtudtam, hogy a buszmegállóból egy lány hívta a mentőket és ő fizetett mindent. Mikor kérdeztem, hogy hol van most, azt mondták: “Elment, hogy vegyen valamit enni neked.” © aiko. taalaibek
- Egy üzletben sorban álltam. Hallottam, hogy a pénztáros unottan kérdezi mindenkitől, kérnek-e szatyrot. Mikor én kerültem sorra, köszöntem a pénztárosnak, ő lehúzott mindent, megköszöntem neki és szép napot kívántam. A pénztáros hölgy ettől felvidult és megkérdezte, adhat-e nekem virágot. Kiderült, hogy maradt még nekik a tulipánokból, amit már nem árultak, és felajánlotta, hogy vigyek belőle néhány csokrot. Elfogadtam, és hálából adtam neki egy táblacsokit. Apróság, de megmutatta, hogy létezik még kedvesség a világban. © Overheard / Ideer
- Tavaly történt a reptéren. 3 órával hamarabb érkeztem, azt hittem, rengeteg időm van. De nem volt, mert a becsekkoláshoz a sor az utcán állt. Állt mellettem egy lány a sorban, aki ugyanazzal a járattal utazott. Azonnal megtaláltuk a hangot egymással. Vigyáztunk egymás csomagjára, amíg egyikünk kiment a mosdóba vagy az információs pulthoz. Becsekkolás után rohantunk a biztonsági ellenőrzéshez. Felkaptam a holmiját a tálcáról, adtam neki egy cipőt, ő futás közben rám dobta a hátizsákját. Úgy rohantunk a kapuhoz, mint az őrültek. És a járat 45 percet késett. De megcsináltuk! Álltunk ott zihálva, mint a versenylovak, ugráltunk és ölelkeztünk örömünkben 15 percen át. Aztán elmentem kajáért, míg ő vigyázott a csomagokra. Egymás nevét sem kérdeztük meg, de abban az órában a legjobb barátok lettünk, akik vállvetve küzdöttek. © warda8825 / Reddit
- Van 4 nagyon jól képzett barátnőm, akik ugyanazt a menedzseri állást pályázták meg. Bármikor bármelyikükkel beszélgetek, csakis elismeréssel és dicsérő szavakkal beszélnek egymásról, és támogatják egymást, pedig versenytársak. A céget amúgy a férfiak uralják. Azt mondták: “Ha egyikünk megkapja az állást, már elégedett leszek.” © Illustrious-Anybody2 / Reddit
- Egy nagyvárosban voltam pénz nélkül, elkeveredtem a vasútállomáson. Akkoriban nem volt internet és bankkártya sem. Ültem ott, sírtam, és nem tudtam, mit csináljak. Haza akartam menni. Odajött hozzám egy lány, és megkérdezte, mi történt. Meghívott magához, adott enni. Együtt aludtunk a kanapén, a nővére a gyerekével szintén abban a lakásban lakott. Reggel vettek nekem jegyet, és biztonságban hazaértem. Köszönöm Julia! © daria_moguchaya
- Nagyon ki voltam ábrándulva, hogy csakis érdektelen, közömbös emberek vesznek körbe. Egészen addig, míg egyszer egy idegen odanyújtott nekem egy zsebkendőt, mert látta, hogy meg vagyok fázva. Egy másik napon egy idegen nő segített levetni a kabátomat, amit egy kézzel próbáltam megoldani egy nagyon zsúfolt helyen. Önkéntelenül sírni kezdtem. Annyira jó érzés volt. © Overheard / Ideer
- Volt egy pasim, nem jártunk sokáig. Mikor először voltunk kettesben, egész este az exéről beszélt. Nem éreztem féltékenységet, csak érdeklődést és női szolidaritást. Végül annyira meghatott a kapcsolatuk története, hogy rávettem őket, béküljenek ki. Már két éve boldog házasságban élnek. Az volt életem legjobb estéje. Megmentettem egy szerelmet. © Overheard / Ideer
- A barátnőmmel sokat jártunk egy érdekes kávézóba. Jóban lett a pultos lánnyal, aki mindig kedvesen üdvözölt minket, mikor betértünk, mindig a legfinomabb dolgokat kaptuk. Aztán egyszer egy másik lánnyal mentem be. A pultos lány furán nézett rám, és a kiszolgálás rettenetes volt. Megmutatta, milyen a női szolidaritás. Ez rendben is lett volna, csakhogy én nem csaltam meg senkit, a húgommal ültem be, akit évek óta nem láttam, és meg akartam mutatni neki ezt a helyet. © Overheard / Ideer
- Vonaton utaztam, és nem tudtam, hogy nincs étkezőkocsi. Semmilyen ételt nem vittem magammal. A jegykezelőnél csak kekszet lehetett venni. Végül a kocsiban utazó lányok és asszonyok etettek meg! A legközelebbi állomáson vettem gyümölcsöt, és együtt falatoztunk. © shturm7777777
- Egyszer a pénztárnál nem volt elég pénzem, hogy mindent kifizessek. Megkértem a pénztárost, hogy tegye félre a maradék holmit. A mögöttem lévő lány kifizette, amit én nem tudtam, és utánam szaladt, hogy odaadja. Nagyon váratlan és kellemes volt! © tangerine. margo
- A férjemmel egy könyvesboltban voltunk. Könyörögtem neki, hogy vegyen meg nekem egy könyvet. Végül nem kaptam meg. Egy lány meghallotta a beszélgetésünket, odajött, és a kezembe nyomta a könyvet, amit akartam. Egyszerűen hihetetlen volt! Az akkor férjem ma már csak exférj. © tanechkalt
- A szupermarket parkolójából mentem kifelé. Azt hozzá kell tennem, hogy egész éjjel és reggel havazott, hatalmas hókupacok voltak mindenütt. Láttam egy idősebb nőt, aki egy hókupacon próbált átmászni a parkoló szélén. Megálltam, felvettem és hazavittem. Kiderült, hogy rosszul lát, főleg, ha körülötte minden hófehér. Örülök, hogy észrevettem. Remélem, valaki az én anyukámnak is így segít, ha szüksége lesz rá. © Overheard / Ideer
- Megengedtem egy lánynak, az egyik követőmnek, hogy a lakásomban lakjon 6 hónapig. Az ő háza leégett, és nem volt hol laknia. Terhes volt és volt egy 3 éves gyereke. Az egész lépcsőházban többnyire nők laktak, ők gyűjtöttek neki össze mindenféle holmit, hogy felkészítsék a gyerek születésére. Hoztak ruhákat, ételt, karácsonykor pedig még karácsonyfával is meglepték. És ezt mind nők csinálták! © senator. julia
- Egy hónappal ezelőtt le kellett hajtanom az autópályáról, mert az autóm lökhárítójának egyik fele leesett és húztam az aszfalton. Egy barkácsbolt előtt álltam kb. fél órán át, vártam egy barátomra, hogy értem jöjjön. Odajött két férfi, kérdezték, mi a gond, majd elmentek. Egy vadidegen nő parkolt a közelben. Miután meghallotta, mi történt, kiszállt az autójából, a csomagtartóból elővett egy csomó szerszámot, lefeküdt a koszos aszfaltra, és megjavította az autómat. Azt mondta, az apja autószerelő volt, és gyerekkorában sok időt töltött vele a műhelyben, így tanult meg mindenfélét. © tasha_lawrens
