A testvéreink sokszor egyben a legjobb barátaink is. Nap mint nap egymás közelében vagyunk, és együtt éljük át érzelmek egész sorát. Ezt a köteléket nem mi választjuk, de minden hullámvölgyével együtt a testvéri kapcsolat valami igazán különleges, szeretettel teli dolog az életünkben.
- A menyem meghívott egy családi vacsorára. A húga egész este csendben engem figyelt. Mikor elmentem egy italért, gyorsan utánam jött. Feszültnek tűnt, majd odahajolt és suttogva azt mondta: “Legyen óvatos, a nővérem próbára akarja tenn. Szándékosan odaégette az ételt, mert arra kíváncsi, megkritizálja-e mindenki füle hallatára. Kérem, legyen vele kedves. Nagyon szeretné, hogy kedvelné.”
Rögtön észrevettem, a húga mennyire óvja a menyemet. Rájöttem, hogy udvarias voltam ugyan, de távolságtartó. Úgy bántam vele, mint valami hivatalos személlyel, nem pedig egy családtaggal. Tudtam, hogy ezen változtatnom kell.
Felszolgálták a vacsorát és az étel…finoman szólva ropogott itt-ott. Mindenki csendben evett. Beleharaptam egy nagyot és mosolyogtam. “Tudod, hogy ez magamra emlékeztet? – mondtam. – Mikor először készítettem lasagnet. A férjem azt mondta, a szélei olyanok, mintha pirítóst enne.” Láttam, hogy megkönnyebbül. “Majdnem sírva fakadtam, hogy így sikerült.” Azon az estén többet nevettünk, mint korábban hónapokon át. Mikor indultam, a húga megszorította a kezemet. - Karácsonyra megvettem az öcsémnek azt a tornacipőt, amit hónapok óta keresgélt. Egyszer volt rajta. Aztán soha többé nem vette fel. Mikor megkérdeztem, hogy miért, azt felelte: “Mert ez a cipő különleges. Tőled kaptam. Nem akarom tönkretenni.” Évekkel később, mikor elköltöztem, anya mondta, hogy még mindig őrzi a szekrényében.
- A bátyámmal éveken át nem volt szoros a kapcsolatunk. Más városokban éltünk másféle életet. Mielőtt megműtöttek, mondtam neki, hogy ne aggódjon.
A kórházi szobában felébredtem, és láttam, hogy ott ül a sarokban, kabátban alszik a széken. Két éjszakát töltött abban a kényelmetlen székben, hülye viccekkel szórakoztatott és vigyázott rám.
- Az öcsém és én 9 és 12 évesek voltunk, minden esténket a lombházban töltöttük. Láttunk egy repülő csészealjat (erre még most is meg mernék esküdni), ahogy leereszkedik, majd gyorsan felemelkedik és eltűnik az égen. Azóta 25 év telt el, de még most is szoktuk emlegetni. Mert hiszünk benne. Az volt a legjobb éjszaka. © tuesdayb*** / Reddit
- 3 testvérem van, én vagyok a legkisebb. A legidősebb a nővérem, és van 2 bátyám. Mikor 8 vagy 9 éves voltam, a szüleim elutaztak. A bátyáimat az apai nagyszüleinkhez küldték, a nővéremre és rám az anyai nagyszülők vigyáztak, akik a kétgenerációs házban felettünk laktak. A nővérem 7 évvel volt idősebb nálam, tehát 16 éves lehetett. Megengedték neki, hogy áthívja a barátját vacsorára, én segítettem neki elkészíteni a spagettit. A vacsora után betettük a Szombat esti lázat és táncoltunk.
Emlékszem, hogy az volt életem egyik legjobb estéje. Még csak egy félénk kisgyerek voltam, de a nővérem barátai sosem bánták, ha velük vagyok, és a barátja még táncolt is velem. A nővérem a legjobb barátnőm egész életemben. © TripThruTimeandSpace / Reddit - Volt egy trambulinunk, olyan, aminek a szélén háló van, hogy ne tudj leesni. Az öcsém meg volt őrülve azért, hogy leszedje a hálót, és ezért mindennap összevesztek anyával. Esküdözött, hogy egyikünk sem fog leesni háló nélkül. Végül anya belement, hogy levegyük… Az öcsém beesett a rugók közé már az első órában. Ez közel sem lett volna olyan vicces, ha nem ő ragaszkodott volna ahhoz annyira, hogy vegyük le a hálót. © Jordan_Hal / Reddit
- Fociztunk a hátsó kertben. Az öcsém 9-10 éves lehetett, lőtt egy gólt, és rögtön örömtáncba kezdett, miközben kiabált. Pedig nem volt valami óriási gól. Kiderült, hogy egy darázs belemászott a zoknijába és megcsípte a lábát. De a tánca nagyon vicces volt. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Az öcsém csak akkor volt boldog, ha egész nap a barátaival szaladgálhatott. Egy nyári napon kint futkoztak, hangosak voltak, mint a gyerekek. Miután egy ideje már csend volt, kimentünk megnézni őket. Szó szerint a kocsibehajtón fekve találtuk, ott szundikált. © Bryan_Mills2020 / Reddit
- Az öcsémmel és egy csapatnyi gyerekkel elmentünk egy madárházba. Mondták, hogy nyújtsuk ki 2 ujjunkat, a gondozó kihozott egy madarat, és a madár rászállt minden gyerek ujjára. Az öcsém kissé félénk volt.
Kinyújtotta az ujjait, de a gondozó nem állt meg előtte. Szóltam, és azt mondtam neki: “Néni, az öcsém ujja kimaradt!” Én vagyok az öcsém ujjainak őrzője. © Jodie-Beth Galos / Quora
- Mikor kicsi voltam, a bátyám becsukott egy összehajtható kanapéba. Nagyon féltem, valószínűleg ettől van kalusztrofóbiám. Pár évvel később piszkáltak a suliban, és a bátyám épp jókor bukkant fel, hogy megakadályozza, hogy megverjenek. Ő a hősöm attól a naptól kezdve. © einzigerai / Reddit
- A testvéreimmel sosem voltunk nagyon érzelmes kapcsolatban, inkább csak szavak nélkül éreztettük a tiszteletünket egymással. Soha egyikünk sem mondta el a másiknak, hogyan érez iránta.
Nemrég elvégeztem az iskolát és végre tűzoltó lettem. A családom eljött az ünnepségre. A ceremónia után a bátyámmal ölelkeztünk. Mondta, hogy mennyire büszke rám és mennyire hiányoztam neki (ők Kaliforniában éltek és Houstonba költöztem). Soha nem láttam még sírni, csak amikor meghalt a kutyánk. Hallottam, hogy küszködik a szavakkal. Csodálatos pillanat, mikor a 4 évvel idősebb testvéred sírással küszködve mondja ki azt, hogy mennyire örül, hogy vagy neki. © FraankCastlee / Reddit - A karjaimban tartottam a húgomat, mikor megszületett. Elég csúnya volt, dagadt szemekkel. De ez egy kedves emlékem. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Ez az öcsémmel történt. Anya minden szülőnek átadta a meghívókat, sokan vissza is jeleztek, hogy eljönnek. A bizonyos napon azonban senki nem jelent meg. Anyám ideges lett, az öcsém pedig szomorú.
Anya elkezdte hívogatni a szülőket, én meg az öcsémet akartam megvigasztalni. Ezért felhívtam néhány barátomat, és mondtam nekik, hogy ma van az öcsém szülinapi bulija, jöjjenek át, van jó sok kaja.
Egy órán belül ott voltak, jól éreztük magunkat, még ajándékot is hoztak az öcsémnek. Mikor elénekeltük a Happy Birthday-t, az öcsém sírva fakadt, megölelt, és együtt fújtuk el a gyertyákat. Meg is feledkezett azokról, akik nem jöttek el, éjjel úgy aludt, mint a tej. © Kevin Faftine / Quora - Én 13 éves voltam, a húgom 11. Míg anya dolgozott, egyedül voltunk otthon. A húgom nem hagyott békén, mikor olvasni akartam. Elcsente az egyik rúzsomat, és firkálni kezdett vele az ajtómra. Természetesen én meg ráfirkáltam az ő ajtajára egy másik rúzzsal. Anya erre a káoszra ért haza. Le kellett pucolnunk az ajtókat, de úgy beszívódott a fába a szín, hogy még most is látni! © Ismeretlen szerző / Reddit
- Karácsony reggelén a testvéreim készültek kinyitni az ajándékokat. Felsorakoztak, a nővérem állt középen, az egyik oldalán az öcsém, a másikon én. Az öcsém és én is távirányítós autót kaptunk.
Szó nélkül egymásra néztünk, rátettük az autókat a nővérünk fejére, és elindítottuk őket. A haja belegabalyodott a kerekekbe, két autó lógott a fejéről. Ő sírt, anya üvöltött, apa nevetett. Ez volt a legjobb karácsony. © Oldmanenok / Reddit
- 6 testvér közül én vagyok a legfiatalabb. Nálunk mindig volt valami dráma, valami történés. Az egyik nővérem barátját Tomnak hívták (ő most a sógorom), zűrös családból jött, és többet volt nálunk, mint otthon.
Egyszer apám nyert egy kipreparált bűzös borzot vicces nyereményként egy golfversenyen. Hogy megvicceljük Tomot, a teraszra tettük a borzot, és vártuk, hogy Tom megérkezzen. Izgatottan elkezdtem magyarázni neki, hogy most vettem egy macskát egy idegentől, jöjjön, nézze meg. Követett a teraszra, én meg elkezdtem hívogatni a macskát. Kikerekedtek a szemei, és azt mondta: “Ez nem macska! Ez egy borz!” Mindenki jót nevetett, beleértve őt is. © GotMyOrangeCrush / Reddit - Kamaszkorában az öcsém nagyon magányos és depressziós volt. A családunkban sosem volt jellemző az érzelmek kimutatása, de tudtam, hogy min megy keresztül. Egyik nap nagyon részegen értem haza. Berontottam a szobájába, és kiadtam magamból az érzéseimet. Elmondtam neki, hogy mennyire szeretem, és hogy a halálunk napjáig számíthat rám, mert erre való egy báty. Megöleltem, ő meg csak sírt a karjaimban. Most szorosabb a kapcsolatunk, mint korábban bármikor, ő pedig már sokkal jobban van. Sosem felejtem el azt az éjszakát. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Mikor kicsi voltam, a nálam 4 évvel idősebb bátyámnak nem volt egy barátja sem, mert anyám nagyon féltett minket és csak egymással játszhattunk. Egyik nap kergetőztünk, én elestem és lehorzsoltam a térdeimet. Rögtön odaszaladt hozzám. Elővett egy ujjbábot, és elkezdett játszani vele, hogy megnevettessen. Nem tudom, hogy miért maradt meg bennem ennyire ez az emlék, de mindig eszembe jut, mikor szomorú vagyok. © Kay Noah / Quora
