A sikerért folytatott harc közben, a véget nem érő információk világában néha megfeledkezünk a családról, ahol szeretnek és mindig örömmel fogadnak minket. A család az, ahol apa vicce képes elűzni a komor fellegeket, ahol anya ölelése többet mond ezer szónál. Ezek az egyszerű pillanatok rejtik a boldogságot.
A kedvesség minden családot erősebbé tesz. A következő történetek után talán te is késztetést fogsz érezni, hogy felhívd a családodat, és elmond nekik, mennyire szereted őket.
- A 6 éves lányommal a plázában voltunk, ruhákat nézegettünk. Nekem tetszett egy fehér, dizájner póló, amin virágos minta volt. De túl sokba került. Sóhajtottam és otthagytam. Másnap láttam, hogy a lányom valami érdekeset csinál: filctollal virágokat rajzolt az egyik fehér pólómra. Annyira cuki és megható volt. Az üzletben nem is mondtam hangosan, hogy mennyire tetszik az a póló. Nem szidtam le érte, inkább megdicsértem a kedvességét. Még aznap vettem egy csomó fehér pólót és textilfilceket hozzá. Nagyon jókat rajzoltunk együtt. Cuki és vicces pólók születtek, még a férjemnek is tetszettek. Remélem, nagykorában is ilyen kedves ember lesz, én mindig emlékezni fogok ezekre a megható pillanatokra a gyerekkorából. © Mamdarinka / VK
- Egy évvel ezelőtt vettünk egy szép nyulat a barátommal. Nagyon édes nyuszi! Úgy él velünk, mint egy macska, nincs ketrecbe zárva. A szobában van egy sarok, ahol eszik, alszik és a dolgát intézi. Legalábbis így volt mostanáig.
A nyuszi most egész nap az ágyunkban fekszik. Csak este engedi át nekünk. Annyira szeretjük, hogy csak mosolygunk azon, ahogy fekszik és bámul ránk. Sosem zavarjuk el, csak akkor megy odébb, ha kedve van. © Caramel / VK - Mikor az unokaöcsém 14 éves volt, már sokadszorra szökött el otthonról. Az anyja nagyon dühös volt rá, azt mondta, többé nem is akarja látni. Magamhoz vettem és a másik 4 gyerekemmel együtt neveltem.
Közel 40 évvel később már mindannyian kijárták az iskolákat és felnőttek, gyerekeik vannak. A fiú felajánlott a férjemnek és nekem egy 3 szobás házat, hogy lakjunk benne életünk végéig. Havi kétszer takarítást és évente egyszer kertrendezést is fizet. Milyen ironikus, hogy ügyvéd lett belőle! © Terry Simpson / Quora
- Az egyik barátom tegnap mesélt egy történetet, amit most én is megosztok veletek. Ilyenkor döbbensz rá, hogy ki az, aki igazán szeret téged.
“Iskola és munka után, a szakadó esőben gyalogoltam hazafelé. Fáradt voltam és eláztam. Az új tornacipőm beázott, rossz kedvem volt. Hazaérve láttam, hogy a régi tornacipőm ott vár tisztán, még ki is volt fényesítve! Nem hittem a szememnek.
Aztán hallottam valakit a konyhából. Apám volt az. Aztán láttam, hogy hozott nekem meleg vacsorát, és ő volt az, aki kifényesítette a cipőmet is. Ott ült egy kefével, és suvickolta a cipőimet boldogan, engem észre sem vett.
Annyira jó érzés volt. A szeretet az apró dolgokon keresztül mutatkozik meg.” © Vyacheslav Mishin / VK - A barátaim le vannak nyűgözve a fiamtól. 12 évesen teljesen önállóan gondoskodik magáról. Időben cseréli a ruháit, maga mosakszik, összehajtogatja a ruháit, tojást süt, kolbászt, krumplit, céklát főz.
Be tudja gyújtani a tűzhelyet, tud tüzet rakni, átülteti a virágokat, felteszi a képet a falra, megjavítja a széket.
Nemrég kicseréltük a padlót a teraszon. Ő maga mérte le és szabta méretre a deszkákat egy elektromos fűrésszel. Egyetlen hibát sem vétett a mérésnél. Az iskolában táncórákat vesz. Mindenki, aki ismeri őt, teljesen meg van döbbenve. Én egyáltalán nem erőltetek rá semmit. Egyedül unatkozik, ezért mindig jön segíteni nekem. Én nevelem és minden tudásomat átadom neki. © Overheard / Ideer - Reggel hallottam, hogy a szüleim beszélgetnek. Anya mondta apának, hogy jobban oda kell figyelniük magukra, mert nem tudhatják, hogy én vagy a bátyám gondoskodunk-e majd róluk a jövőben.
Az igazság az, hogy nagyon szeretnék segíteni a családomnak, szeretnék nekik házat építeni és megmutatni a világot, mert sosem utazhattak. Mindent megteszek, hogy sose kételkedjenek abban, hogy a gyerekük fog-e gondoskodni róluk. © Overheard / Ideer
- Van egy unokaöcsém, akinek mindig megpróbálok valamilyen szuper ajándékot kitalálni. Utoljára élete első képregényét kapta tőlem. Nagyon örült neki, és amíg én egész este a szüleivel beszélgettem, kiolvasta az egészet és utána követelte a folytatást. Kicsit zavarba jöttem, mert nem tudtam, hogy ez egy sorozat. Azt mondtam neki, a folytatást készítse el ő, saját maga.
Másnap a testvéremtől kaptam egy képregényt, amit az unokaöcsém rajzolt. Találtam valamit, amivel lefoglalja magát, és lenyűgözött, hogy mennyire okos és tehetséges. © Chamber 6 / VK - Szeretek rajzolni, de mikor szülés után otthon voltam, nem jutott rá időm. Azt hittem, majd lefektetem a babát és nekiállok rajzolni, de estére már annyira fáradt voltam, hogy csak elaludtam. Nemrég beszéltem erről a férjemnek.
Másnap egy órával előbb ment el dolgozni és egy órával hamarabb ért haza. Átvette a babát, én pedig elővettem a festékeimet, a vásznat, az ecseteket. Olyan örömmel festettem a következő 24 órában, hogy a világ legboldogabb emberének éreztem magam. A férjem megígérte, hogy gyakrabban fogjuk így csinálni, és nagyon hálás vagyok neki ezért. © Mamdarinka / VK - A családban én vagyok a legfiatalabb, két nővérem van. Apám mindegyikünket pipinek hívta. Mikor kicsik voltunk, mindig vártuk, hogy hazaérjen munkából, mert mindig hozott valami finomságot. Belépett, és azt mondta: “Pi-pi-pi, hol vannak a pipikéim? Hoztam nektek valamit!”
Ma már nem vagyunk pipik, most már sirályok vagyunk. Vagy keselyűk. Ahogy hazaér munkából, szaladunk az ajándékért. Huszonévesek vagyunk. © Chamber 6 / VK - A nővéremnek és nekem hasonló a hangunk. Ha egyikünk beszél telefonon, a másik fél nem tudja rögtön eldönteni, hogy kivel beszél. A nővérem összeveszett a férjével és átjött hozzánk. A férje felhívta, én vettem fel, és elkezdtem szidni. Meglepődött, mert a nővérem általában csendes és bólogat.
A nővérem hazament, és később azt mondta: “A férjem megváltozott. Mi történt?? Törődik velem, segít a házimunkában!” Nem tudom, hogy csak időre volt szükségük, hogy megoldják vagy az én közrejátszásom segített nekik. © Overheard / Ideer
- 11 éves voltam. Egy buli után maradt otthon egy fél torta. Másnap reggel korán ébredtünk az öcsémmel, és az egészet megettük.
Este, mikor a szüleink hazaértek, apám kivett egy szelet tortát a hűtő legfelső polcáról, és azt mondta anyának: “Tudtam, hogy a gyerekek az összeset megennék, ezért elrejtettem egy szeletet neked.” Ez azóta is példaként szolgál számomra. Így kell kimutatni a szeretetet. © Chamber 6 / VK - Imádok sütni. A férjem és a gyerekek is jó étvággyal eszik a süteményeimet. Nemrég észrevettem, hogy a férjem nem 2-3, hanem kb. 10 muffint visz magával dolgozni. Kérdeztem, mi a helyzet ezzel. Mondta, hogy menjek be az irodájába, bemutat a kollégáinak.
Két vékony fickó volt ott, ikertestvérek. Kedvesek és barátságosak. A férjem elmondta nekem, hogy a fiúk 19 évesek, árvaházból jöttek, nincs családjuk. Egyszer megkínálta őket a sütimmel, és nagyon örültek neki. Azóta mindig visz nekik is. A férjem újra emlékeztetett rá, hogy milyen nagy szíve van. © Chamber 6 / VK - A fiam hazahozott egy bagolyfiókát. Egy igazi baglyot, amit az udvaron talált. A közelünkben van erdő, a fióka valószínűleg megsérült és véletlenül a kertünkben landolt. Ma este elvisszük az állatorvoshoz, mert bár jól néz ki, eszik halat és gyümölcsöt, valamiért nem tud repülni. Szeretném, ha meggyógyulna és el tudna repülni, de a fiam most Harry Potternek képzeli magát. A baglyot elnevezte Hedvignek, és abban bízik, hogy 2 hónapon belül levelet kap Roxfortból. Van egy olyan érzésem, hogy nem fogunk egykönnyen megszabadulni ettől a bagolytól. © Ward 6 / VK
- Az anyósommal barátnők vagyunk. Nagyon stílusos nő, aki szeret mindig szép és csinos lenni. Nemrég a férjemmel elhívtuk egy étterembe, ő pedig valami furcsa ruhában és kendővel a fején jött el.
Megdöbbentünk: “Mi történt?” Erre ő: “Gondoltam, visszafogottabban öltözöm fel, hogy normálisan nézzetek ki mellettem a farmeretekben.” És nagyot nevetett. © Mamdarinka / VK
- 3 nővérem van, én vagyok a legfiatalabb. Már mindannyian túl vagyunk a kamaszkoron. Anyám szörnyen sokat veszekedett a nővéreimmel, mikor kamaszok voltak. Mire én lettem kamasz, anyám rájött, hogy semmi más nem segíthet, csak a szeretet és a támogatás. Mikor hisztiztem, csak odajött, megölelt, megpuszilt, és azt mondta, szeret. Azonnal elszállt a dühöm. Hálás vagyok neki ezért. Mindig figyelt a kamaszkori kitöréseimre, és segített. Szeretem. © Overheard / Ideer
- Nemrég 4 kiscicát tettek az ajtónkba. Egy dobozban fagyoskodtak, a nagymamám nem hagyhatta őket így. Először nekünk akarta adni őket, de már van két macskánk és egy kutyánk. Nagyon féltékenyek, így nem fogadhattuk be őket.
A nagyanyám ezért kibélelte a dobozt, elkezdte etetni őket és új gazdát keresett nekik. Hármat közülük sikerült örökbe adni, de a negyedikkel nem boldogult. Nagyanyám egy hétig járt vele a piacra, és ott kínálgatta az embereknek. Végül sikerült családot találnia neki! Döbbenet, hogy egyes emberek mennyire kegyetlenek és egyeseknek mekkora szívük van! © Chamber 6 / VK - Mikor télen összefagyva érek haza, azt kiabálom, hogy “Szendvics!” és a szüleim eldobnak mindent, befekszenek az ágyba a takaró alá, én közéjük bújok, és mindkét oldalról melegítenek. 19 éves vagyok. © Overheard / Ideer
- Beírattam a fiamat bokszedzésre. Azt gondoltam, ott majd megtanulja, hogyan álljon ki magáért. Egy hónap múlva felhívott az edzője. Kicsit zavart hangon azt mondta: “A fia nagyszerű srác, nagyon okos, gyorsan tanul, de volna egy probléma… Nem hajlandó párban edzeni.” Nem értettem, kérdeztem, pontosan mi a gond. Azt mondta: “Nem verekszik. Beszélgetni próbál. Elmagyarázza az ellenfelének, hogy minden konfliktust meg lehet oldani szavakkal, és hogy a verekedés primitív dolog, úgyhogy inkább mindent higgadtan meg kell beszélni.” Hát persze. Mit is várhatnék, mikor az apja pontosan ugyanilyen. Okos és álomvilágban él. © Mamdarinka / VK
