Gyakran fordulunk különféle szakemberekhez: takarítót hívunk, cukrásztól tortát rendelünk, vízszerelő segítségét kérjük vagy fordászhoz megyünk. Néha ezekből a hétköznapi eseményekből olyan sztorik lesznek, amiket másoknak is elmesélünk. Most ilyenek következnek – mindkét fél szemszögéből válogatva.
- Hívtam egy takarítónőt a házunkba. Egy fiatal nő érkezett. Elmondtam neki a feladatokat, majd elmentem olvasni.
Szinte azonnal odarohant, megcsodálta a hűtőn lévő hűtőmágneseket az utazásainkról. Megkínáltam teával, végighallgattam a panaszkodását az életéről és arról, hogy milyen peches a férfiakkal. Mondta, hogy az én férjem biztosan jó férj, ha ennyit utazunk. Panaszkodás után nekilátott a munkának.
Fél óra után nagy csend lett, mikor a fürdőszobában volt. Aggódni kezdtem, ezért szóltam neki. Kijött a hölgy gyönyörű sminkben, szép frizurával. Kért még egy teát, folyamatosan az órát bámulta és csak húzta az időt.
Megkérdezte, hogy a férjem hamar hazaér-e, hogy biztosan időben be tudja fejezni a takarítást. Mondtam neki, hogy nekem hamarosan indulnom kell. A vége az lett, hogy a ház nem lett kitakarítva, a nő az összes csokit megette, és kifizettem neki a pénzt, amiben megállapodtunk. - Van egy ügyfelem, nevezzük Bobnak. Mozgássérült, és mióta pár hónapja takarítok nála, igazán sikerült megismernünk egymást. Nagyon szeretek menni hozzá.
Ha valami izgalmasat csinálok vagy tervezek, alig várom, hogy elmesélhessem neki. Imádom hallgatni, ahogy a saját dolgairól beszél. YouTube-videókat is szoktunk együtt nézni. Tippeket is ad, hogy mit vegyek a vállalkozásomhoz és hol milyen akciók vannak.
Emlékeztet arra, hogy takarítóként is tudok pozitív változást hozni emberek életébe. Szerencsés vagyok, mert több ilyen ügyfelem is van, mint Bob – bár ő a kedvencem –, akikkel jó kapcsolatot tudtam kiépíteni. Ez motivál, hogy folytassam és ne égjek ki. Tőle fontosnak érzem magam, emberként kezel. Nem is tud róla, de az, hogy kéthetente nála dolgozom, megment a kiégéstől. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Egy vízszerelő jött megjavítani a konyhai csapot. Kb. 40 perccel később a felesége hozott neki pár szerszámot. Eltelt 20 perc, és ők a gyerekeikről beszélgettek, hogy milyen pólót vegyenek nekik vagy mennyibe fog kerülni az iskolai felszerelés.
Aztán alaposan összevesztek ott, a konyhám kellős közepén. Normális, hogy a saját lakásomban kényelmetlenül éreztem magam? © Caramel / VK - A férjemmel a baba nemét bejelentő bulin egy torta felvágásával akartuk megtudni, hogy milyen nemű gyerekünk fog születni. A torta tésztájának színe szimbolizálja, hogy lány vagy fiú lesz-e. Az ultrahang után megkaptuk a papírt, de egyikünk sem nézte meg, rögtön odaadtuk a cukrásznak.
Eljött a buli legfontosabb pillanata, mikor felvágtuk a tortát. Jól meglepődtünk. A cukrásznak sikerült a két színben elkészíteni a torta belsejét: rózsaszínben és kékben. A férjemmel egymásra néztünk, hogy talán ikreink lesznek?! Mindent csak egy gyereknek vásároltunk be.
Néhány nappal később üzentem a cukrásznak. Kiderült, hogy egyszerűen csak nem értette, mit kellene csinálnia. Vicces, hogy egy komplett bulit szerveztünk, mégis üzenetben tudtam meg a cukrásztól, hogy lányunk fog születni. © Mamdarinka / VK - Fodrász vagyok. Mára egy kislány volt bejelentve hajvágásra. A végén megrángatta a ruhámat, és azt mondta: “Tudnál tündérport fújni a hajamra? Anya mindennap ráfúj a hajára valamit, de nekem nem szabad használni.” Befújtam vízzel, nagyon boldogan újságolta az anyukájának. © Overheard / VK
- A takarítónőnk nagyon szuper, perfekcionista, egy parancsnok mexikói nagymama. Minden alkalommal nagytakarítást végez, még akkor is, mikor mondom neki, hogy most nem szükséges. De nagyon lassan mozog, a házunk pedig 140 m2, általában 9-től délután 3-ig ott van. Tudom, hogy másoknál is takarít, és a ház méretétől függetlenül mindenhol 9-3-ig dolgozik. Utálja a kutyákat, és az a kikötése, hogy amíg ő ott van, kutya nem lehet a házban. De néha nehéz megoldani, hogy 6 órán át elvigyem a kutyát, főleg, mikor forróság van odakint. Rajong egy bizonyos tisztítószerért, aminek mi utáljuk a szagát, megfájdul tőle a fejünk. Adtam már neki más szert, hogy azt használja, de néhány alkalom után megint mindent befújkál a saját kedvencével. © borola**** / Reddit
- Fodrász vagyok. Ma a buszon utaztam, és hallottam, hogy egy lány telefonon beszél az egyik barátnőjével. Az első randijára ment, és az átkozott eső tönkretette a frizuráját. Ahogy letette a telefont, odamentem hozzá, és azt mondtam: “Ne vesztegessünk egy percet se!” Elővettem a táskámból néhány eszközt, és néhány perc alatt a síró lányból egy boldog hölgy lett csodás frizurával. © Not everyone will understand / VK
- Sikerült megszereznem ugyanazt a takarítót, aki a főbérlőnknek takarított, mikor beköltöztünk. Fantasztikus! Bemehetek bármelyik szobába, amit takarít, és tévézhetek, olvashatok. Még a feleségem elveszett gyémántgyűrűjét is megtalálta. Biztosak vagyunk benne, hogy 100%-ig megbízható, nyugodtan adhatunk neki kulcsot is a házhoz. © crazyabbit / Reddit
- A feleségem nem szeret főzni, ez nem okoz gondot nekem. Vagy én főzök, vagy rendelni szoktunk. Viszont én meg nem értek és nem is akarok érteni a vízszereléshez. Ha csak csöpög a csap, már ahhoz is szerelőt hívok.
A női ismerősök és barátok emiatt nem tartanak jó férjnek, a férfi ismerősök pedig nem tartják jó feleségnek a feleségemet, merthogy nekem értenem kellene a szereléshez, neki meg főzni kellene. Szerencsére pontosan tudjuk, hogy nem kell foglalkoznunk mások véleményével. Boldogan élünk így. © Mamdarinka / VK - Mikor a lányom 1,5 éves lett, visszamentem dolgozni. Felfogadtunk egy dadát. Gyorsan beilleszkedett a családba, nemcsak a lányom körül segédkezett, de a háztartásban is. Mikor a lányom elkezdte a középiskolát, már nem volt szükségünk dadusra. Szomorúak voltunk, hogy el kell köszönnünk tőle, a lányom már nagymamának hívta őt. Mindannyian nagyon szerettük. Új házba készültünk költözni. Azon agyaltunk, hogyan mondjuk meg neki, hogy elválnak egymástól az útjaink. Aztán kiderült, hogy terhes vagyok.
Sokkal nyugodtabb voltam így, hogy tudtam, hogy az a dada, aki már a családunk része, most az új gyereknél is segíteni fog. Megcsináltunk neki egy külön szobát az új házban, és most várjuk a baba érkezését. © Mamdarinka / VK - A nagynéném meg van róla győződve, hogy tud hajat vágni. Legalábbis férfiaknak. Ő vágja a férje, apám, a sógorom és a nagybátyám haját is. Apának sosem tetszik, mert túl rövid. Egyszer bement a városba egy borbélyhoz. El volt ájulva, hogy megigazították a szemöldökét is és szépen levágták a haját. Felfedezte, milyen öröm igazi fodrászhoz menni. Mikor a nagynéném meglátta, elakadt a szava: “Miért hagyták ilyen hosszúra? Hadd igazítsam ki!” Apa már 3 éve jár a borbélyhoz, és azóta nem hagyja, hogy a nővére hozzányúljon a hajához.
- A férjem jól keres, ezért egy gyönyörű lakásban lakhatunk. Nem takarítok, egy takarító jár hozzánk hetente kétszer.
Tegnap véletlenül megtaláltam a közösségimédia-profilját, és kicsit megdöbbentem, mert a fotóinak a többsége a mi lakásunkban készült, de úgy tüntette fel, mintha az övé lenne. Közben mindenkinek azt mesélte, milyen jól megy neki az üzlet. Legalább a közösségi oldalon valóra váltak az álmai. © Mamdarinka / VK - Borbély vagyok. Egyik nap csörgött a telefon, egy férfi foglalt időpontot hajvágásra. A hangja alapján felismertem az egyik törzsvendégünket, aki egy tréfamester volt. Nem tudott időpontot választani, ezért viccesen azt mondtam neki, siessen, szedje össze a bajuszát, mert nagyon elfoglalt vagyok.
Ezután kis csend következett. Kiderült, hogy tévedtem. Megdöbbentem, mikor egy jóképű, bajuszos fickó jelent meg az üzletben. © Overheard / VK - 28 éves vagyok, és nemrég életemben először takarítót fogadtam. Korábban rengeteg energiát fektettem a takarításba, magamra semmi időm nem maradt.
De a családomtól mindig azt hallottam, hogy a nő dolga a takarítás. A férjem mellém állt és takarítót fogadtunk. Nem hagyott el, a gyerekeim nem gyűlöltek meg, én pedig csak boldogabb és nyugodtabb lettem. © Overheard / VK
- Egyszer egy nagyon elhanyagolt hajú nő jött be a fodrászatunkba. A haja teljesen száraz és gubancos volt. Elkezdtem dolgozni rajta, óvatosan fésültem és megmostam a haját. Elkezdtünk beszélgetni. Elmesélte, hogy nemrég költözött külön a férjétől 20 év házasság után. Nagyon nehéz most neki, de szeretne visszatérni az életbe, nőies és szép lenni. Nagyon megható volt. Könnyes szemekkel ült ott előttem.
Megígértem neki, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy újra szépnek érezze magát és visszanyerje az önbizalmát. Akkor jöttem rá, hogy fodrászként nekem nem csak az a feladatom, hogy levágjam az emberek haját. Esélyem van megváltoztatni valaki életét, támogatni és motiválni másokat. © Overheard / VK - Az első tapasztalatom a takarítónővel szörnyű volt. Nem csinált semmit a fürdőben és a konyhában. Összehajtogatott két kosár ruhát, bevetette az ágyat, elrendezte az újságokat az asztalon, és tönkretette a gyerek egyik projektjét azzal, hogy az ágyán lévő, kollázshoz különválogatott magazinokat is sorba rendezte. Több órányi munka veszett ezzel kárba. Mikor hazajöttem és láttam, hogy a konyhához meg a fürdőhöz hozzá sem nyúlt, azt hittem, itt sem járt. Aztán láttam, hogy a ruhák össze vannak hajtogatva és be van vetve az ágy. Az a 300 dollár micsoda pénzkidobás volt. © Ismeretlen szerző / Reddit
- A manikűrösöm beteg lett. Otthon folyamatosan a körmömre panaszkodtam, hogy már lenőtt és nagyon kényelmetlen. A párom mondta, hogy menjek máshova, hiszen mi lehet a különbség. Hogy mi a különbség? Az én manikűrösöm kiváló minőségű anyagokkal dolgozik, hónapokon keresztül alakította ki a formát, amin az előző manikűrös szörnyű hibákat vétett, és ott van a legfontosabb dolog: a hűség.
A párom megdöbbent, mikor ezt elmondtam neki: “Nem is tudtam, hogy ennyire komolyan veszed ezt. Azt hittem, csak feltesznek valamit a körmödre, miközben beszélgettek.” A férfiaknak üzenem, a körmök sokkal többről szólnak, mint amit láttok. © Caramel / VK
- Diák vagyok, részmunkaidős dadaként dolgozom. Elmentem egy kisfiúért az óvodába, és vele maradtam, míg a szülei haza nem értek. Egy fiatal, nyugodt család volt, nem voltak nagy igényeik. Azt hittem, ez csak egy ideiglenes munka lesz, de sokkal kellemesebbnek bizonyult. Mindig megkérdezik, hogy fáradt vagyok-e, felajánlják, hogy vacsorázzak velük, egyszer még egy könyvesbolti utalványt is kaptam tőlük szülinapomra. Apróság, de meglepetés volt.
Néha este az anyuka azt mondja: “Olyan sokat segítesz nekünk, nagyon köszönjük!” Már értem, hogy ez nem csak egy munka, hanem sokkal inkább egy kapcsolat. Tiszteletteljes és emberi. © Mamdarinka / VK
