Kirándulni a hegyekben, sütögetni és kempingezni felejthetetlen programok, ahol jól érezheted magad a barátaiddal, miközben a természetben vagy. A következő összeállítás főhősei különféle kalandokba keveredtek odakint.
- Nemrég említettem az egyik barátomnak, hogy apámnak van egy csónakja, és hogy elmehetnénk kirándulni a szigetekre. Nagyon megörült, kérte, hogy vigyem el őt és a barátait. Megbeszéltem apámmal.
Az üzemanyagpénzt szóba sem hoztam, végülis a barátomról van szó. Elmentünk a szigetre, minden nagyszerűen alakult, apámmal úsztunk kicsit, majd visszamentünk sütögetni a többiekkel. A barátomék sátorban töltötték az éjszakát.
A következő nap elmentem értük. Néhány nap múlva a barátom felhívott, hogy fizessem ki a sütögetést, mert ők “megvendégeltek” minket. © Overheard / Ideer - A tónál voltunk május végén. Ezen a vidéken olyankor kissé még csípős az idő, de aznap sütött a nap. Erdő, szépség, fenyves, sziklák és csend.
Lefeküdtem egy nagy, mohás sziklára, a nap sütött a szemembe, fürdőztem benne, mosolyogtam, egyedül voltam. Aztán elfordítottam a fejemet, és a mellettem lévő sziklán egy hatalmas vipera élvezte ugyanúgy a napsütést, mint én.
Egymásra néztünk, elsiklott, én meg próbáltam megnyugodni, mert majdnem kiugrott a szívem. Íme a természet! © Overheard / Ideer
- Felmásztam egy hegycsúcsra, és ott láttam a világ legmerészebb juhait, akik más embereket támadtak meg. Mindenki, aki körülöttük túrázik, tudja, hogy vagy nagyon idegesek, vagy nem vesznek rólad tudomást. Ez a juh és a kicsinye szó szerint odamentek az emberekhez és kivették a kezükből az ételt. Ellopták a chipset, az almát, mindent. A szendvicsemet is le akarták nyúlni, de résen voltam.
Készítettem velük egy szelfit, mielőtt lejöttem a hegyről. © Expression-Little / Reddit - Néhány barátommal kimentünk az erdőbe sütögetni, gitározni. El kellett mennem WC-re. Találtam egy helyet kissé távolabb, majd egy hangot hallottam: “Üdvözlöm, Erdészeti Szolgálat. Itt meg mi folyik?”
Majdnem szívrohamot kaptam. De a fickó higgadtan folytatta: “Egy kicsit távolabb kellett volna mennie, mert ide felállítottunk egy kamerát, hogy filmezzük a vaddisznókat, és maga pontosan a kamera előtt áll.”
Később elmeséltem a barátaimnak, és ezen nevettek a következő 3 napban. © Not everyone will understand / VK - Barátokkal mentünk kempingezni, de az egész kirándulás tönkrement, mikor az egyiküket megcsípte egy kullancs. Megijedt és kórházba akart menni. Megpróbáltuk kiszedni kullancsot, de nem engedte, mivel az intim részén volt. Ezért lefújtuk a kempingezést.
Később aztán nevetve jött ki az orvosi rendelőből. Kérdeztük, hogy kiszedték-e. Erre azt felelte: “Az orvos azt mondta, gyakrabban kellene fürdenem.” Csak kosz ragadt rá. © Overheard / Ideer
- A férjem és a bátyja elvitték a gyerekeket kempingezni az erdőbe. Sátrazni akartak, tábortűznél sütni az ételt, horgászni a tóban. Azt mondták, meg akarják tanítani a gyerekeknek, hogyan kell túlélni a vadonban, és mit kell tenni vészhelyzet esetén.
Az én kis “túlélőim” azonban már aznap este hazajöttek. Valahogy eltörték a sátrat felállítás közben, tüzet rakni sem tudtak, mert nedvesek voltak az ágak, szóval a tanítás egyáltalán nem jött be. A férjem és a bátyja kimerültek voltak és dühösek, de a gyerekek imádták a kalandot, úsztak a tóban. © Mamdarinka / VK - 5 éves voltam, mikor a családdal elmentünk kirándulni. Előre akartam szaladni és elbújni egy szikla vagy egy fa mögé, majd előugrani, hogy megijesszem a szüleimet. Mondani sem kell, mi lett belőle.
Egy kis dombon állt egy fa, felmásztam a dombra és elbújtam a fa mögé. Hallottam, hogy közelednek a szüleim. Mikor már majdnem odaértek, előugrottam. Csakhogy nem a szüleim voltak. Mikor ezt észrevettem, megpróbáltam egy faágba kapaszkodva megállni. Fejjel lefelé fordultam, szóval fejjel lefelé lógtam egy fáról vadidegenek előtt. Nagyon kínos volt, de ők jót nevettek. © ignorantwanderer / Reddit - A legviccesebb történetem az volt, hogy azt hittem, nagyon erős vagyok, miközben egy szinte függőlegesen emelkedő úton lihegve kaptattam felfelé Koreában. Azonban egy 80 éves helyi férfi simán elsétált mellettem, ráadásul kétszer olyan gyorsan, mint én, mintha ez lenne a világ legkönnyebb sétája. © freddythedinosaur1 / Reddit
- Egyedül túráztam és összetalálkoztam egy nővel, akivel 15 évvel korábban randiztam. Ő is egyedül túrázott. 10 km-re voltunk az ösvények kiindulópontjától. Inkább kínos volt, mint vicces. © psparks / Reddit
- A feleségemmel túráztunk, mikor egy rendkívül keskeny átjáróhoz értünk. A közepén láttuk, hogy szemből is jön egy pár. Mikor odaértek, megpróbáltunk a falhoz simulva haladni. Ahogyan a hasamat a falnak nyomtam, az elkezdett morogni. Erre a nő megragadta a férjét, és rémülten azt suttogta: “Drágám, azt hiszem, egy pumát hallottam!” Szégyenkezve bocsánatot kértem, és mondtam nekik, hogy csak éhes vagyok és a gyomrom korgott. Jót nevettünk mindannyian. © blahdre / Reddit
- Kanadában túráztunk, és akkor tudtam meg a páromról – akivel három éve voltunk együtt –, hogy fél a lovaktól. Jasperben szálltunk meg, és a tó közelében indultunk túrázni. Gyönyörű hely volt, egy olyan ösvény, ahol lovagolni szoktak.
Haladtunk előre, mikor láttuk, hogy sorban egymás után lovasok jönnek szembe. A párom így szólt: “Egy percre térjünk le az útról.” Mondtam neki, hogy jó ötlet, amúgy is éhes vagyok már. Kb. 10 méterrel távolabb mentünk, és elővettem a bébirépát a hátizsákomból. Az egyik ló megérezhette a szagát, mert letért az ösvényről és egyenesen felénk jött. A párom úgy visított, mint egy kislány, és elszaladt. A lovon ülő nő bocsánatot kért a répáért tolakodó lováért, akit nem tudott visszafogni.
Számomra az egész nagyon vicces volt. A barátomnak viszont nem annyira. 5 percet kellett még várnunk, miután a lovak elmentek, majd beljebb mentünk az erdőbe, és csak ott vettük elő a répákat. © Lady_Ange / Reddit - A legmerészebb kalandom az volt, mikor elmentem egy sráccal túrázni, akit még csak egy napja ismertem. Kicsit ijesztő volt, de elegem volt már a megszokott dolgokból.
Egyszerűen felejthetetlen volt. Sétáltunk, viccelődtünk, nevettünk, mindenféléről beszélgettünk, tüzet raktunk, főztünk, fürödtünk a vízesésben. Egész idő alatt eszembe sem jutott, hogy tulajdonképpen nem ismerem őt, annyira jól megértettük egymást.
Most, egy évvel később a legjobb barátok vagyunk. A tanulság: ne félj új embereket beengedni az életedbe. Lesznek, akik jönnek-mennek majd, akik hegeket hagynak a szíveden, de megéri vállalni a kockázatot azért az egyért, aki veled marad. © Ward 6 | Stories Anonymous / Telegram
- Nemrég kempingezni mentem. Kora reggel kimásztam a sátorból, és láttam, hogy ott áll egy mosómedve. Fogtam egy kekszet, és odanyújtottam neki.
Csalogattam, odaszaladt, elvette a kekszet és a teáskannát is, majd visszaszaladt az erdőbe. A kanna nem volt nagy ügy, mert edényben is tudtunk vizet melegíteni. De az nem hagyott nyugodni, hogy miért szaladt így el. Ott helyben is megkínálhattam volna teával, de lehet, hogy otthon szeretett volna teázni, miközben majszolja a kekszet. © Ward 6 | Stories Anonymous / Telegram - Nemrég kempingezni mentünk a barátaimmal. Két gyerekük van. Először a gyerekek még lefoglalták magukat, szikálkra másztak, aztán elfáradtak és elkezdtek velem foglalkozni. A Harcosok Törzsét olvastam tableten, felajánlottam, hogy olvasok fel nekik belőle. Ki hitte volna, hogy a mai gyerekeket le lehet foglalni 3 napon át azzal, hogy hangosan olvasol nekik? © Ward 6 | Stories Anonymous / Telegram
- Egész életemben emlékezni fogok erre a kempingezésre. Grilleztünk, minden normálisnak tűnt. Aztán a barátom elkezdte osztogatni a nyársakat, és mikor rám került a sor, odanyújtotta nekem a grillezett kolbászokat. Nem értettem, majd felsikoltottam.
Észrevettem, hogy az egyik kolbászon egy gyűrű van! Kiabáltam örömömben, és átöleltem. Most jegyben járunk. © Ward 6 | Anonymous Stories / Telegram - Sok évvel ezelőtt anyával és a 16 kg-os terrierjével túráztunk az Egyesült Államok keleti partján. Este volt.
A kutya egyszer csak őrült módjára elszaladt. Megláttuk a fekete medvét, akit üldözött. Ez az édes, kedves kutya egy pillanatnyi gondolkodás nélkül egy medve után vetette magát, és fel is kergette egy fára. Nem is tudtam visszahívni. © MeanSecurity / Reddit - A 20-as éveink végén néhány baráttal együtt túráztunk, és a nap végén egy hegy tetején üldögéltünk. Az a ragyogó ötletünk támadt, hogy versenyezzünk a hegyről lefelé. Kocogtunk és szaladtunk lefelé a hegyről, és az ösvény egyik kanyarjában találkoztunk egy túrázó családdal, kb. 70 méterre tőlünk. Az apa teljes rémülettel nézett ránk, és azt kérdezte: “Medve?? Medve???” Kiabáltuk, hogy nem, csak versenyzünk. Ahogy elmentünk mellettük, az apa csak szitkozódott, hogy terrorizáljuk a gyerekeit. Pedig ő kezdett medvét kiáltani. © lostalaska / Reddit
