Egyeseket a logika irányít, míg másokat a hatodik érzékük. Néha nem világos, hogy egy bizonyos gondolat miért ugrik be, de sokszor kiderül, hogy nagyon is megvan az értelme. A következő összeállítás szereplői bíztak a megérzésükben, ami nem is hagyta cserben őket.
- A második gyerekemet vártam, a 37. hétben voltam. Felébredtem, és az volt az első gondolatom, hogy ma kell szülnöm, muszáj ma szülnöm. Kétszer is leszaladtam a boltba, interneten tippeket néztem a szülés előrehozásához, olyan dolgokat ettem, amik beindítják a szülést. Néhány órával később elkezdődtek az összehúzódások. Éjfélkor mentem be a kórházba, délelőtt 10:30-kor megszületett a fiam. Az orvos azt mondta: “Nagy baba. A méhlepény vastag, meszesedett. Még néhány nap, és helyrehozhatatlan problémák lettek volna.” Hogy mire akarok kilyukadni? Hogy ennyit számított a megérzésem. © Mamdarinka / VK
- Egyedülálló vagyok. Találkoztam egy csodás férfival. Idősebb nálam, intelligens, művelt. De nem hagyott nyugodni egy érzés, hogy ilyen férfit nagyon nehéz találni. És a megérzésem nem csapott be!
Egy hete találkozgattunk, mikor egy ismeretlen nő írt nekem egy nagyon bukó üzenetet a közösségi oldalon. Azt követelte, hogy hagyjam békén az ő pasiját. Megkérdeztem a férfit, hogy kicsoda ez a nő. Azt mondta, csak egy barát. Egy héttel később a felesége írt egy hasonló üzenetet. Ez idő alatt a férfival csak semleges témákról írogattunk (könyvek, időjárás). Néhány héttel később láttam csókolózni egy lánnyal egy üzlet előtt.
Hiába, az élet nem egy tündérmese. Ez az “ideális férfi” elhitte magáról, hogy bírni fog ennyi nővel egyszerre. Letiltottam. Nem fogok sorba állni egyetlen férfiért sem. © Not everyone will understand / VK - Reggel volt, éppen akkor ébredtem fel. Azt mondtam a férjemnek: “Légy óvatos a jobbról érkezővel.” Ő azt felelte: “Nem megyek ma sehova, szombat van.”
15 perccel később hívta a főnöke, hogy mégis be kell mennie. Emlékeztettem a jobbról érkező ütközésre.
Mikor a férjem hazaért, azt mondta: “Honnan tudtad? A városban voltam, a lámpa zöld volt. De eszembe jutott, amit mondtál, és elnéztem jobbra. Egy autó teljes sebességgel száguldott felém. Vagy elromlott benne a fék vagy a sofőr nem látta, hogy neki piros a lámpa. Beletaposok a fékbe, kb. 1 méter volt köztünk, mikor megálltunk. Ha nem figyelmeztetsz, nagy baleset lett volna.” © Eugenia B / Dzen
- Lefeküdtem, kényelmetlenül éreztem magam. Csak forgolódtam, és volt egy olyan érzésem, hogy ebben a szobában nem fogok tudni ma aludni. Átmentem egy másik szobába. Reggel 7:30-kor ez történt. A ház még mindig nem készült el. Az egyik gerenda eltört, a mennyezet beszakadt. © Riful / Pikabu
- 2 évvel ezelőtt az ágyban voltam (egy egyszobás lakásban). Már majdnem elaludtam, mikor rám tört egy érzés, hogy be kellene zárnom az ajtót. Sosem szoktam bezárni, mert egy faluban laktam, ahol kb. 30 ember élt, és eszembe sem jutott, hogy bármi történhet. Felkeltem, bezártam az ajtót és visszafeküdtem aludni.
Másnap reggel rendőrautók szirénájára ébredtem. Valaki betört a lakásom melletti házba. Ők sem zárták soha az ajtót. © YeaSureWhateverDude / Reddit - Középiskolában egyszer azt álmodtam, hogy egy kosárlabda száguld felém tesiórán, és teljes erővel fejbe vág, miközben egy padon beszélgetek az egyik barátommal. Agyrázkódásom lett és kórházba kerültem.
Másnap igazából is tesiórám volt. A padon ültem és egy barátommal beszélgettem. Aztán rájöttem, hogy ugyanaz a helyzet, mint ami az álmomban volt. Abban a pillanatban elfordítottam a fejemet abból az irányból, ahonnan álomban a labda érkezett, és magam elé tartottam a kezem. Megállítottam a labdát és megúsztam az agyrázkódást, bár a karom elég csúnyán megsérült. Ki érti ezt? © LanaBanana
- A bolt előtt élt egy nagyon aranyos macska. Örökbe akartam fogadni, de a barátom ellenezte. Egyik nap hirtelen kíváncsi lettem, vajon hogy van. Elmentem a bolthoz, megkérdeztem az eladót, aki mondta, hogy a macska jól van, de a főnök ma elrendelte, hogy el kell vinni máshova, mert mindenki a drága gránit padlón eteti. Újból beszéltem a barátommal, és másnap hazavittem a macskát. Már 2 hónapja velünk lakik. © Zelenochka / Pikabu
- Egy szilveszteri bulira mentem az egyik barátomhoz. Vittem magammal a kulcsaimat, a telefont, füdőruhát és ajándékot. De télen miért lenne szükségem fürdőruhára? Mindegy. Odaértem, üldögéltünk, ünnepeltünk. Hirtelen az egyik közös ismerősünk telefonált és áthívott minket magához. Nála volt szauna is. Jól jött a fürdőruhám! © Not everyone will understand / VK
- Egyszer lusta voltam elmenni az ágyig, és inkább a kanapén aludtam. Reggel kinyitottam a szemem, ránéztem az ágyra, és néhány másodperc múlva a felette lévő polc lezuhant éppen oda, ahol a fejem lett volna. Annyira sokkot kaptam, hogy soha többé nem aludtam abban az ágyban. © nafkin / Pikabu
- Rövid ideig jártam egy sráccal, szerelmes lettem belé. Én 21 voltam, ő 24. Hirtelen felszívódott, és akkoriban még nem voltak mobiltelefonok, így nem tudtam utánajárni. 6 hónapon át szenvedtem miatta.
Egyszer azt álmodtam, hogy megismerkedtem vele, felesége volt és egy 3 éves fia. És akkor mindent megértettem.
Néhány nappal később véletlenül összefutottam vele az utcán. Örültünk egymásnak, megkérdeztem, mégis mi történt. Bevallotta, hogy házas és van egy 3 éves kisfia. © Elena Prokhorova / Dzen - Egyszer megszállottan szerettem volna megtanulni vezetni. Még álmodtam is róla. Elvégeztem a tanfolyamot, megtanultam vezetni, de jogosítványt nem kaptam. Rövid idő múlva olyan helyzetbe kerültem, hogy elutaztam az egyik kollégámmal, aki hirtelen beteg lett és egyre romlott az állapota. Nekem kellett vezetnem és elvinnem őt a kórházba. Ezután eltűnt az érdeklődésem a vezetés iránt. © GeneralovaOksana
- Elmentem a szüleimhez egy faluba, 160 km-re a várostól. Nyár volt, péntek este indultam, de így legalább kisebb volt a forgalom. 50 km volt a célig, éjjel 1 óra volt, vidéki út, szinte nem is volt autó.
Aztán leszállt a köd, a sűrű, nyári köd. Kb. 50 m volt a látótávolság. Először csökkentettem a sebességemet, aztán egy idő után kényelmetlennek találtam, hogy így vezessek. Még lassabban kezdtem haladni. Butaságnak hangzik, de egyszerűen nem tudtam gyorsabban menni. Aztán hirtelen a fényszórók megvilágítottak négy fehér lábat, majd egy jávorszarvas barnás testét. Ott állt az én sávomban. Csak akkor szaladt el, mikor a közvetlen közelébe értem. © izhivi / Pikabu - A piros lámpánál álltam egy nagy teherautó mögött. A bal oldali sávban egy autó sem volt, de ebből a sávból többnyire balra szoktak kanyarodni. A lámpa zöldre váltott, ekkor az előttem lévő teherautó úgy döntött, hogy jobbra indexel. Ki akartam kerülni és egyenesen menni tovább, de valami azt súgta, hogy várjak. Egy pillanattal később egy nagy, öreg autó száguldott át a kereszteződésen, át a piros lámpán. Ha megkerültem volna a teherautót, az autó belém jött volna oldalról, ahol a lányom ült. © MrsCaramel112 / Reddit
- Főiskolás voltam, egyik nap órák után elmentünk a srácokkal a kávézóba. Ahogy leültünk az asztalhoz, azon kezdett járni az eszem, hogy haza kell mennem. Elköszöntem tőlük és hazamentem. Felszaladtam az 5. emeletre, bementem a lakásba, és láttam, hogy a húgom ott felejtette a teáskannát a tűzhelyen, ő pedig elment otthonról. A víz a kannából kifutott, eloltotta a lángot, és az egész lakásban erős gázszag terjengett. Szerencse, hogy nappal volt és nem kellett felkapcsolnom a villanyt. © С. P. / Dzen
- Néhány nappal az esküvőm előtt azt álmodtam, hogy a jegygyűrűm két fél darabból áll, amik össze lettek ragasztva. Próbáltam az ujjamra erőltetni, de folyton eltört. A férjemmel gyorsan különváltunk, még 2 évig sem éltünk együtt. © Sophie / Dzen
- Kb. 10 évvel ezelőtt a kórházból autóztunk hazafelé, már majdnem éjszaka volt. Elautóztunk egy kis épület előtt, amit korábban béreltünk. Mikor visszamentünk a kórházba, anya be akart menni az épületbe, de úgy gondoltuk, már túl késő van, nem lenne semmi értelme bemenni.
De utolsó pillanatban anya mégis meggondolta magát, bekanyarodott az épület felé. Télen szénnel fűtötték, volt ott egy gondnok. A kazánban feltűnően nagy fény volt. Odamentünk, és láttuk, hogy ég a kályha, fa van rajta, amit a gondnok száradni tett oda, mielőtt elment sétálni. Sikerült levennünk. Anya még mindig nem tudja megmagyarázni, miért mentünk akkor oda. © LenivyjTyulen / Pikabu - Mikor diák voltam, a gondolataimba merülve sétáltam hazafelé egy elhagyatott építési területen. Esett, egyetlen utcai lámpa sem világított. Sötét volt. A távolból mintha a saját hangomat hallottam volna, amint azt mondja. “Állj! Állj!”
Megálltam és körbenéztem, nem volt ott senki. Abban biztos vagyok, hogy nem én mondtam. De a hang az enyém volt. Félelmetes volt. Figyeltem a hangot, és láttam, hogy egy lépésnyire tőlem víz folyik valamerre.
Leültem, és egy távoli villanykörte fényének köszönhetően megláttam egy nyitott csatornanyílást, amibe a pocsolyákból folyt bele a víz. Ha nem hallom a saját hangomat, belezuhantam volna. A lyuk közvetlenül a járda közepén volt. © FreudNotSleep / Pikabu
