Néha családi filmbe illő jelenetek bontakoznak ki az asztaloknál. Váratlan dicséretek, szerény, de szívből jövő ajándékok, őszinte beszélgetések egy nehéz nap után. Ezekben a történetekben tulajdonképpen nincs semmi különös, mégis a legemlékezetesebb borravalóként maradnak meg a felszolgálókban.
- A barátom gyűlöli a macskákat. Egy kóbor macska jelent meg az udvarunkban. Etettem, és mikor hidegre fordult az idő, elvittem magammal dolgozni. Baristaként dolgozom egy kávézóban. Reméltem, hogy az egyik kollégám majd befogadja a cicát. Kiderült, hogy a legnagyobb állatimádó a kávézó tulajdonosa, akinek 3 macskája is van otthon. Megengedte, hogy a cicát a kávézóban tartsam. Most megvan a saját kis szőrös lakónk. © Not everyone will understand / VK
- Barista vagyok és imádom a munkámat. Nemcsak a kávéfőzésről szól, imádok beszélgetni a vendégekkel is. Bejött az egyik törzsvendégünk, egy fiatal nő. Látszott rajta, hogy nehéz napja van. Elhatároztam, hogy felvidítom. Fogtam egy sütit és odaadtam neki: “Nem tudtam nem észrevenni, hogy ma kissé le vagy törve. Hadd vidítsalak fel kicsit.” Mosolygott és megköszönte. Mikor elment, újból megköszönte, és azt mondta, sikerült kicsit jobbá tennem a napját. Őszintén szólva én még jobban éreztem magam ettől, mint ő. Csak egy süti volt, de mindkettőnket boldoggá tette. © Not everyone will understand / VK
- Először is szeretnék mindenki emlékeztetni arra, hogy a világban még vannak kedves emberek. Felszolgálóként dolgozom egy viszonylag menő kávézóban és cukrászdában. Az egyik nap egy nagymama jött be az unokájával. A gyerek rögtön kiválasztotta, hogy milyen sütit szeretne, de sajnos a nagymamának nem volt rá elég pénze. A mellettük álló férfi felajánlotta, hogy kifizeti nekik, és annyit mondott: “Annyira hiányzik a kislányom.” © Not everyone will understand / VK
- Egy ideig baristaként dolgoztam. A törzsvendégeink között volt egy idősebb, elvált pár, akik mindketten ügyvédként dolgoztak. A férfi mindig egy órával a nő előtt érkezett, rendelt egy csomó sütit, amiket még azelőtt befalt, hogy a nő megérkezett volna. A nő mindig csak teát kért. Minden alkalommal ugyanez volt a forgatókönyv. Kb. 4 órát töltöttek nálunk.
Udvariasan üdvözölték egymást, viccelődtek, majd elővették a papírmunkát. Egymást szurkálták olyasmivel, hogy milyen jó, hogy elváltak, mert egyikük sem változott semmit. A férfi kiment a mosdóba, a nő közben kifizette mindkettejük számláját. Bár vitatkoztak, biztos vagyok benne, hogy még éreztek egymás iránt valamit. © CirqueDuFreaks / Pikabu - Volt egy érdekes vendégem. Mindig furán bámult, mikor bent volt nálunk. Mikor kihoztam a 23 dolláros számláját, 50 dollárt adott, és azt mondta: “Tartsa meg. Vegyen magának mosolyt az arcára.” © anubia1111 / Pikabu
- Egy mozi kávézójában dolgoztam felszolgálóként. Az egyik kanapén találtam egy telefont. Egy hétig senki nem jött érte, az aksija lemerült. Hazavittem és feltöltöttem. PIN kódot kért. Kivettem a SIM kártyát és bekapcsoltam, működött.
A névjegyzék szinte üres volt, gondolom a kontaktok a kártyán voltak. Megnéztem a fotókat, egy fiatal nő volt rajtuk egy fiatal pasival. Legalább tudtam, hogy néz ki a gazdája. Megnéztem az üzeneteket, találtam egy értesítést pénzbefizetésről és egy email címet. Utánanéztem és megtaláltam a teljes nevét. Aztán megkerestem a közösségi oldalon, megnéztem a fotóit, láttam, hogy ő lesz az. Írtam neki, hogy megtaláltam a telefonját. Azt írta: “Hú, nem számítottam rá. Mit kérsz érte?” Írtam, hogy csak jöjjön be érte és vigye el. Megbeszéltük, hogy csütörtökön találkozunk. Bejött, megköszönte, és hozott egy csomó kozmetikumot ajándékba, mert az anyukája egy kozmetikai üzletben dolgozik. Mondta, hogy adjam a barátnőmnek vagy az anyukámnak. Nem akarta elhinni, hogy valaki megtalálja a telefonját és csak úgy visszaadja neki. Én meg remélem, hogy ha én elveszteném az enyémet, valaki ugyanezt tenné. © ZaTaS / Pikabu
- Kanadában egy kis thai étteremben dolgoztam, amit egy nagyon kedves család üzemeltetett. Úgy bántak az alkalmazottaikkal, mintha családtagok lennének. Minden műszak végén mindenki egy nagy tál ételt kapott. Egyik nap viszont bejelentették, hogy bezárnak. A búcsúbulin szétosztották az edényeket és az élelmiszert a dolgozók között. Másnap még pakoltuk a holmikat, mikor kinyílt az ajtó. Belépett az egyik törzsvendégünk, egy idősebb nő egy bottal. Nem tudta, hogy az étterem bezárt. A tulaj gondolkodás nélkül megterített neki az egyik asztalnál. A konyha még üzemelt, ezért az étterem számlájára készítettek neki ételt. Hát így zártak be, a legutolsó vendégig teljes szívvel dolgoztak. © IrenLinn / Pikabu
- Az este vége felé kaptam egy asztalt, ahol egy anya, apa, egy 4-5 éves kislány és egy újszülött foglaltak helyet. A lány elég pimasz volt, de a szülők nagyon udvariasak és kedvesek. A fickónak tetoválásai voltak a nyakán és az arcán, elég durva külseje volt, de öröm volt felszolgálni nekik. Mikor indultak, a fickó félrehívott, és azt mondta, nem akarja a borravalót az asztalon hagyni, és a kezembe nyomott 50 dollárt! Azt mondta: “Anyám is felszolgáló volt, tudom, hogy vannak nagyon nehéz esték, ezért próbálok odafigyelni az emberekre és kicsit segíteni nekik.” Sírva tudtam volna fakadni. Mondtam neki, hogy ez az este tőle lett jó. © Comfortable-Salad715 / Reddit
- Egy idős nő és az idős férje jöttek be az étterembe. A nő először elég kötekedősnek tűnt. De aztán elkezdett beszélni velem, hogy ebéd után rögtön mennek az orvoshoz a férjével, és hogy kicsit késésben vannak, mert tovább tartott, míg a férje elkészült, és a kezelés előtt valamit ennie kell. Az egész ebédre kb. 30 percük volt. Rögtön felajánlottam nekik a leggyorsabb opciót, ami a diétájuknak is megfelelt. Könnyek közt köszönte meg ezt az egyébként nem nagy dolgot. Rögtön tudtam, hogy ez a nő csak a legjobban próbál gondoskodni az idős férjéről, miközben ő maga is idős. Csak annyi kellett, hogy valaki figyeljen rá. 20 dollár borravalót adott. A pénz egyáltalán nem érdekelt, a legjobb az az üzenet volt, amiben sok szeretettel megköszönte nekem a leggyönyörűbb kézírással, amit valaha láttam. © Worried-Bumblebee981 / Reddit
- Egy kis étteremben dolgozom, ahol általában két felszolgáló intézi az asztalokat. Ma este csak egyedül voltam, és olyan szerencsém volt, hogy csupa bunkót fogtam ki. A káoszban elfelejtettem az ingyen aperitifet kivinni az egyik asztalhoz. Legnagyobb bánatomra pont az egyik törzsvendég asztala volt az, aki megkérdezte, hogy még mindig adunk-e levest és salátát. Bocsánatot kértem, és mondtam, hogy igen, természetesen még mindig jár az ingyen aperitif az étel mellé. Annyira túlterhelt voltam, majdnem sírva fakadtam már. Szerencsére a nő nagyon kedves és megértő volt. Azt mondta: “Drágám, nagyon jól végzi a dolgát, csak legyen nyugodt és ne aggódjon semmin.” Mikor elment, az összeg 30%-át hagyta nekem borravalónak! © bananasplit_130 / Reddit
- Volt egy család, akik elég gyakran jártak hozzánk vacsorázni. Egy 30-as éveikben járó pár és a 3 fiúgyerekük, 6-10 év közöttiek. Az étteremben a gyerekek sokszor rettenetesen viselkednek, de ezek a legkedvesebb, legaranyosabb gyerekek voltak, akiket valaha láttam. Elég nyilvánvaló volt, hogy a gyerekek örökbefogadottak, mert más rasszba tartoztak, mint a szülők. Kedves család voltak, a kedvenc vendégeim közé tartoztak.
Hónapokon át hetente egyszer biztosan találkoztam velük, mindig vacsorát és italt rendeltek. Egyik nap azonban desszertet is kértek. Már meg akartam kérdezni, hogy mi ez a különleges alkalom, mikor a középső gyerek azt mondta: “Ma desszertet is kapunk, mert ünnepelünk!” Megkérdeztem, hogy mit, mire azt felelte: “Ma van 1 éve, hogy család lettünk!” A legaranyosabb, legtisztább gyermeki hangon mondta ezt, miközben mosolygott és egyest mutatott az ujjával.
Be kellett mennem a konyhába, hogy letörölgessem a könnyeimet, miközben készítettem a desszertjüket. Annyira boldogok voltak együtt, nagyon szívmelengető látványt nyújtottak. Még kb. 5 éven át dolgoztam abban az étteremben. Láttam azokat a fiúkat felnőni, és azt is, hogy a család még egy taggal gyarapodott. Sokszor eszembe jutnak és gondolok rájuk, hogy vajon mi lehet most velük. A nagyobb fiúk ma már fiatal felnőttek. Remélem, mindannyian jól vannak. © kmill0202 / Reddit - Barista vagyok. Sokszor jönnek be hozzánk modortalan férfiak. Megrendelik a kávét, a pénzt szinte odahajítják nekem és még köszönni sem tudnak. Ha cappuccinot kérnek, mindig csinálok egy kis szívecskét a habba, és mosolyogva nyújtom át nekik. 10-ből 9-szer jobb lesz a kedvük ettől. Megköszönik, szép napot kívánnak és borravalót adnak. Ősszel fáznak, és kell nekik valaki, aki szívet rajzol a kávéjukra. © Overheard / Ideer
- Felszolgálóként dolgoztam egy étteremben. A konyha lassú volt, a bár rendetlen, az én asztalomnál pedig nagyon elégedetlenek voltak mindennel. A tőlem telhető legtöbbet megpróbáltam, hogy valamit kihozzak ebből a helyzetből. Az étel ugyan nem ízlett a vendégeknek, de megértették, hogy ez nem az én hibám. Látták, hogy erőn felül próbálom megmenteni az estét és az étterem hírnevét, ezért 50 dollár borravalót kaptam. Azt mondták: “Hölgyem, ebben az étteremben a legjobb dolog maga.” Sírva fakadtam tőle. © Overheard / Ideer
- Bejött egy fiatalokból álló csoport, és elég lármásak voltak. Nem bunkók vagy túlzottan zavaróak, csak egy csapat fiatal, akik jól érezték magukat. Az italrendelést vettem fel tőlük. Az egyik fickón látszott, hogy ő a vezér a csapatban és a fő mókamester. Az egész asztal vizet rendelt, megkérdeztem, kérnek-e hozzá citromot. Mindenkitől más választ kaptam. Aztán megkérdeztem ezt a fickót is, hogy kér-e citromot. Már a nézésén láttam, hogy ebből is valami viccet akar csinálni. Azt mondta: “Lepj meg!” A többiek nevettek. Hát oké, haver, meglepetést akarsz? Látnotok kellett volna a többiek arcát, mikor kihoztam neki a citromszeleteket egy tányéron. Dőltek a nevetéstől. A fickó beismerte, hogy tényleg sikerült meglepnem. Ha engem is bele akarsz keverni a vicceidbe, készülj fel rá, hogy utána már nem te leszel a vicces srác. © Tacos7daysaweek / Reddit
- Abu-Dzabiban dolgoztam felszolgálóként, egy csoportot szolgáltam ki. A vége felé az egyikük – egy mosolygós arcú, idősebb férfi – kifizette mindenki számláját és jó nagy borravalót adott. Elmentek, majd fél órával később beviharzott a tulaj, és idegesen kérdezte: “Na, ízlett Schumachernek a vacsora? Simán ment minden?” Kérdeztem, hogy milyen Schumacherről beszél. Azt felelte: “Hogyhogy milyenről?! Hát Michaelről!” Ekkor esett le, rájöttem, hogy ki volt az. 5 perccel ezelőtt fizette ki a számlát és itt állt velem szemben! Magas, jó felépítésű és mosolygós. Szerintem azt hitte, felismertem és ezért vigyorogtam rá. © BotyaB / Pikabu
- Egy kávézóban dolgozom. Az egyik törzsvendégünk egy goromba, visszataszító fickó. Sosem köszön, folyton kiabál és koszt hagy maga után. Senki sem kedveli. Aztán egyszer láttam egy állatorvosi rendelőben. Sírva ölelte a kutyáját. Azóta mindig mosolygok rá, kedves vagyok és még kedvezményt is adok neki. Ő ugyanolyan goromba. Csak én közben rájöttem, hogy mindenkinek megvannak a maga fájdalmai és félelmei, és sokkal könnyebb így kezelni a gorombaságát. © Overheard / Ideer
- 2 férfi rendelt ételt és italt, majd sokáig üldögéltek. Aztán csendben és fizetés nélkül távoztak. A kollégám sírva fakadt, mert a számla több száz dollár volt, és minden centtel el kellett számolni. Kabát nélkül kirohantam a hidegbe, és megláttam őket a buszmegállónál. Kiabáltam nekik: “Nem fizettek!” Az egyikük összeráncolt homlokkal azt mondta: “Azt hittem, te fizettél.” A másik azt felelte: “Én azt hittem, te fizettél.” Zavartan a kezembe nyomtak több mint 500 dollárt, és azt mondták, ha nem elég, hívjam fel őket. Hősként tértem vissza az étterembe. A számlájuk 380 dollár volt. Felhívtam őket, hogy visszaadjam a visszajárót, de azt mondták, tartsam meg kárpótlásul azért, mert gondot okoztak. A kollégámmal elosztoztunk rajta. Az emberek hibáznak, de attól még lehetnek kedvesek. © lipton36 / Pikabu
