Aki valaha járt már külföldön, annak biztosan vannak történetei a különböző országok furcsaságairól. Ez teljesen természetes, hiszen mindig van valami, amit egy idegen helyen különösnek találunk. A következőkben utazók mesélik el olyan élményeiket, melyeket sosem fognak elfelejteni.
- Kínába utaztam, és ami a legmeglepőbb volt számomra, az az ottaniak hozzáállása a személyes térhez. Egy bankautomata előtt álltam, pénzt akartam levenni. Kb. 1,5 méterre álltam az előttem lévőtől, ahogyan azt az amerikaiak szokták. Aztán jött egy fickó, és beállt mögé. Aztán jött egy másik, és ő is beállt. Egy centi helyet sem hagytak egymás között. Végül annyian álltak elém, hogy a 6. lettem a sorban. © ClutchingMy****** / Reddit
- Bécsben jártam az egyik barátomnál. Egyik nap elmentünk vásárolni, és a szupermarket előtt egy idős néni álldogált egy felirattal: “Segítsenek nekem élelmiszerrel”, és egy üres kosár állt a lába előtt. Az én országomban az emberek csak pénzt koldulnak. A barátom azt mondta, a kéregetőknek itt csak nagyon ritkán adnak valamit.
Rögtön tervet eszeltem ki, bementem az irodába, és megkértem az ott dolgozókat, hogy mondják be a hangosbemondón, hogy egy idős néni van a bejárat előtt, és mindenki segíthet neki egy doboz tejjel, hússal vagy zöldségekkel. Mikor kimentünk, láttuk, hogy egy rakás szatyor van a néni mellett. Az emberek körülállták, ő pedig könnyes szemmel mondott nekik köszönetet. © DomAlberts / y-story
- Olaszországba utaztam egy barátommal. Egy kávézóban ültünk, és a szomszédos asztalnál ülő srácok minket bámultak. Egy kicsit tudok olaszul, és értettem, hogy rólunk beszélnek, hogy milyen könnyű lenne felszedni minket.
Egyszer csak az egyik srác elkezdett vitatkozni a többiekkel, és azok elkezdték őt gúnyolni. Ezért felálltam, és odamentem ehhez a sráchoz. Mondtam neki, hogy este elmehetnénk valahova. Beleegyezett. Sokat mesélhetnék még, de a lényeg, hogy következő évben összeházasodtunk. © Caramel / VK - Anya és az egyik barátnője Olaszországba utaztak 2 hétre. Mindennap küldött fotókat ugyanarról a helyről. Tűnődtem, talán annyira tetszik neki, hogy mindennap visszamegy ugyanoda. Aztán egyszer csak megkérdeztem, mi az oka, hogy mindig ott van.
Kiderült, hogy a kedvenc művésze gyakran jár abba a kávézóba, és azt remélte, összefut majd vele. Anya esélyei persze minimálisak voltak, de szerencséje volt, és találkoztak! © Not everyone will understand / VK - Vietnámban véletlenül eljegyzett egy helyi férfi. Egy kis faluban jártam, és megálltam egy étteremben inni. Odajött egy srác, erősen törte az angolt, elkezdett velem beszélgetni. 5 perc múlva megkérdezte, hogy férjnél vagyok-e. Mondtam, hogy nem. Erre megkérdezte, hogy hozzámegyek-e feleségül.
Azt hittem, csak viccel, hiszen 5 perce sincs, hogy ismerjük egymást, ezért igent mondtam. De nem viccelt. Azonnal elkezdett valamit vietnámiul kiabálni, megfogta a kezemet, és a magasba emelte. Perceken belül több tucat ember gyűlt körénk, akik mosolyogva kezet ráztak velünk.
Aztán elvitt a házába, hogy bemutasson a leendő anyósomnak. Teljesen összetörtem szegény srácnak a szívét, mikor másnap elutaztam egy másik városba. © quailgirl / Reddit
- Egy barátnőmnél jártam Németországban. A németet értem és egy kicsit beszélem is. A barátnőm elment dolgozni, és mondta, hogy érkezik majd a postás egy csomaggal. Figyelmeztetett, hogy ne beszéljek vele, csak csendben írjam alá, ahol mutatja.
Megjött a postás. Csak beszélt és beszélt, én meg azt mondtam neki hangosan: “Ó, fogd már be.” A postás pedig az én nyelvemen válaszolt: “Szólhattál volna előbb is.” Elkezdtünk beszélgetni. Jó volt találkozni egy földimmel. © Podsushano / VK - Törökországba utaztam egy barátnőmmel. A repülőn találkoztunk egy idős férfival, aki folyton azt mondogatta, mennyire sajnálja, hogy egyedülállóak vagyunk. Azt mondta, ő majd keres nekünk pasikat. Amint leszálltunk a gépről, elkezdett egymás után férfiakat bemutatni nekünk.
Aztán láttam, hogy egy férfit megfog a nyakkendőjénél fogva, és odavezeti hozzánk, majd azt mondta: “Itt van, fogd, ez a nő a tied.” Hát így ismertem meg a férfit, akiről kiderült, hogy a honfitársam. 10 nappal később eljött, hogy találkozzon a szüleimmel. Most férj és feleség vagyunk. © Not everyone will understand / VK - A családommal Japánba repültünk. Egyik nap Tokióban metróztunk. Az ajtók kinyíltak, és a 8 éves lányom kiugrott a kocsiból, mert azt hitte, ez a mi megállónk. A kisebbik lányom azt kiabálta: “Ez nem a mi megállónk!” A feleségem próbálta magát átverekedni a tömegen, de nem jutott el az ajtóig, csak annyit tudott a lányom után kiabálni, hogy maradjon, ahol van.
Egy srác, aki látta az egészet, kiugrott az ajtón, éppen mielőtt bezáródott volna. Mikor visszaértünk, láttuk, hogy ott áll a lányunkkal. Kiderült, hogy próbált felhívni minket, megkereste az állomásfőnököt is, lenyugtatta a lányomat, és ott vártak minket. A nyelvi akadályok miatt sajnos nem tudtam neki kellőképpen megköszönni neki. © DoomGoober / Reddit
- Cipruson nyaraltam. A tengerparton felfigyeltem egy jóképű srácra. Korábban még sosem szólítottam le senkit, ezért eléggé féltem és zavarban voltam. De úgy döntöttem, adok a dolognak egy esélyt. Sokáig gondolkodtam, mit mondjak neki. Aztán láttam, hogy egyedül úszik a tengerben, a feje a víz alatt van, néz valamit. Úgy tűnt, unatkozik. Gondoltam, itt az alkalom. Odaúsztam hozzá, kedvesen mosolyogtam, és azt kérdeztem: “Mit csinálsz? Látsz ott valami érdekeset?”
Rám nézett, mosolygott, és azt felelte: “A homok a vízben annyira gyönyörű.” Aztán elúszott tőlem. Sosem éreztem magam még ennyire kínosan. © Caramel / VK - Üzleti úton vagyok egy konferencián, Görögország egyik felkapott üdülőhelyén. Egy hotelben lakom, ami a konferencia résztvevői számára lett lefoglalva. Mikor a konferencia első napja után visszamentem a szobámba, láttam, hogy az összes személyes holmim eltűnt. Miután több szállodamenedzserrel is beszéltem, kiderült, hogy a takarító kidobta az összes holmimat.
Azt hitte, már kicsekkoltam, mivel bőrönd és hátizsák nem volt a szobában. Teljesen ledöbbentem, hogy a takarítónak nem volt valami listája arról, hogy melyik szobából jelentkeztek már ki és melyikből nem. A legtöbb holmimat sértetlenül ki tudtuk szedni a kukából. Kb. 70 fontnyi károm lett, semmi különösebben értékes. © IngredientList / Reddit - Bolognából utaztunk Firenzébe. Felszálltunk a vonatra, és megkérdeztünk egy nőt, hogy jó vonaton vagyunk-e. Megnézte a jegyeinket, a szemei kikerekedtek, és azt mondta: “Nem, ez nem az a vonat!” Fogtuk a csomagjainkat, és le akartunk szállni, de az ajtókat közvetlenül az orrunk előtt csukták be. Őrült módon elkezdtünk rohangálni a kocsiban, hogy megtudjuk, hogyan és hol tudunk másik vonatra szállni.
Aztán jött egy férfi, újságokat árult. Megnézte a jegyeinket, és azt mondta, jó vonaton vagyunk. Úgy döntöttünk, megkérdezzük a nőt, mégis mi a fene folyik itt. Újra megnézte a jegyeinket, és azt mondta: “Ja, tévedtem. Rossz helyen néztem.” A semmiért idegeskedtünk. © mask - Tavaly Párizsban ültem egy vonaton egy barátommal, és a Moulin Rouge felé tartottunk, hogy találkozzunk néhány emberrel. A szállodából elhozott villával instant tésztát ettem. Ez a kedves úr felállt, kissé lehajtotta a fejét, összetette a kezeit, és kedvesen elvette tőlem a tésztámat. Néhányszor elmondta, hogy “merci”, majd leszállt a vonatról.
Egyáltalán nem voltam mérges, nagyon szép jelenet volt. Ahogy elvette a tésztát, az az egész utazásom egy kedvenc része volt számomra. Nem tudom, miért, de fantasztikus érzés volt. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Egy buszos úton voltam Csehországban, az első megállónk Prága volt. Álltunk a Károly-hídon, vettem elő a régi, filmes fényképezőgépemet, ami felkeltette a csoportból az egyik idősebb férfi figyelmét. Nála is volt egy fényképezőgép táska. A vállamra tette a kezét, és már felkészültem, hogy el fogja mesélni az egész életét.
Aztán hirtelen hallottam, hogy csendesen azt mondja: “Fiam, dobd ki azt a régi vackot, ne égesd vele magad.” Miközben próbáltam összeszedni az államat a földről, láttam, hogy ő már készíti a fotókat a vadiúj kamerájával. Ezután egész úton beszélgettünk, és az utazás hátralévő részében együtt kerestük a legjobb szögeket. © Not everyone will understand / VK - Egyszer a barátaimmal voltam külföldön. Elmentünk kirándulni az állatkertbe. Volt egy hatalmas, elzárt terület, ahol az állatok szabadon sétálhattak, szinte nem is foglalkoztak az emberekkel. Odamentem a majmokhoz, és láttam egy nagy orangutánt, ami egy falnak volt dőlve, félig ült, félig feküdt.
Úgy tűnt, nagyon jól érzi magát, rágcsált egy banánt, a szemei csukva voltak. Egy másik orangután odafutott hozzá, próbálta felemelni őt a földről, mutatni akart neki valamit, de a nagy orangután nekidobta a banánhéjat, és lefeküdt az oldalára aludni. Azóta ez az orangután a totemállatom. © Ward #6 / VK - Törökországban jártam, és a legemlékezetesebb számomra nem az ország volt, hanem az, ami a repülőn történt. “Figyelem, itt a kapitány beszél. Hiba van a fedélzeten.” Ekkor halálra rémültem, ahogyan a többi utas is. Teljes csend volt a gépen. Még a csecsemők is abbahagyták a sírást, mintha megérezték volna, hogy valami baj van. Az emberek csak körbe nézegettek, mintha válaszokat kerestek volna. Aztán a pilóta hirtelen folytatta: “Mivel probléma adódott a meleg vízzel, nem tudunk forró italokat felszolgálni.” Minden utas együtt lélegzett fel. © Not everyone will understand / VK
- Mindenki azt mondja, hogy Bangkokban járva ki kell próbálni az utcai ételeket. Én ott voltam, egy stand előtt álltam, és próbáltam nagyon bátor lenni. Rámutattam az egyik ételre, ami érdekesnek tűnt. Az eladó nevetett, valószínűleg tudta, mi fog következni.
Kicsivel később könnyesen, izzadva és csuklástól fuldokolva kértem tőle vizet. Kiderült, hogy az étlapon szereplő legcsípősebb ételt sikerült rendelnem. Néhány kalandot jobb meghagyni a profiknak… © BellaFlT / Reddit
