Néha csak gyors észjárásra van szükség ahhoz, hogy kimeneküljünk a rázós helyzetekből. A következő történetek bizonyítják, hogy egy kis kreativitással milyen sokra tudunk menni. Zseniális módszerekről olvashatsz, amivel emberek megúszták a legtrükkösebb helyzeteket!
- Egy hosszú buszos utazáson voltam, mikor a mellettem ülő elkezdett mesélni az életéről. Sokkal jobban belement, mint egy átlagos beszélgetés esetében kellett volna. Közben a fejemet az ablaknak döntöttem és becsuktam a szemem. Mindig, mikor kérdezett valamit, csak szóltam pár szót, de rendesen nem válaszoltam neki. Végül feladta, és hagyta, hogy békésen szundikáljak.
- Egy kínos randi közepén már tudtam, hogy valahogy le kell lépnem. Észrevétlenül beállítottam egy figyelmeztetést a telefonomon, úgy tettem, mintha válaszolnék egy hívásra, és közben azt mondtam: “Hogy mi?! Most viccelsz?” Letettem a telefont, és mondtam a randipartneremnek, hogy sajnálom, vészhelyzet van, mennem kell. Úgy éreztem magam, mint egy Oscar-díjas színésznő.
- Elmentem egy buliba, ahol senkit sem ismertem, és már az első pillanatban megbántam, hogy elmentem. Fogtam a telefonomat, és elkezdtem úgy tenni, mintha valami furcsaság történne. “Ez különös – mondtam. – A GPS szerint rossz helyen vagyok. Úgy látszik, a barátom rossz címet adott meg.” Majd elnézést kértem és eljöttem.
- Egyik nap korábban akartam eljönni a munkahelyemről, de nem tudtam semmilyen értelmes kifogást kitalálni. Aztán a hűtőn megláttam az egyik kollégám gyerekének a rajzát, és támadt egy ötletem.
Azt mondtam: “Teljesen kiment a fejemből, hogy az unokahúgomnak ma lesz az iskolai előadása.” Senki nem kérdezett semmit, mert tudták, hogy folyton az unokahúgomról beszélek (aki egyébként nem is létezik). Sikerült két órával hamarabb eljönnöm, és iszonyú jót szundítottam otthon.
- Egy esküvőn kénytelen voltam végighallgatni, ahogyan valaki az új, gluténmentes életmódját ecseteli. Nem bírtam tovább, ezért hirtelen felszisszentem és a hátuk mögé mutattam: “Hú, az a menyasszony kutyája?” Mindenki megfordult, én meg rögtön kiosontam. Semmilyen kutya nem volt ott, de mire rájöttek, én már sehol sem voltam.
- Egy buliban voltam, ahol nem ismertem senkit. El akartam jönni, de nem akartam, hogy bunkónak gondoljanak. Fogtam a telefonomat, és azt mondtam: “A főnököm küldött egy e-mailt. Úgy tűnik, van valami gond, amit azonnal meg kell oldani.”
Drámaian sóhajtottam, és mint egy felelős munkavállaló, leléptem. A “gond” az volt, hogy haza akartam jönni, és nyugodtan Netflixet nézni. - A randi egy katasztrófa volt. A pasi folyamatosan az exéről beszélt. Közben titokban üzentem a barátnőmnek: “Hívj fel, és tégy úgy, mintha valami baj lenne.”
Néhány perc múlva felhívott, és azt kiabálta: “Azonnal haza kell jönnöd!” A legaggódóbb arckifejezést vettem fel, bocsánatot kértem és elrohantam. Életem legjobb alakítása volt.
- Éreztem, hogy a lakótársam és köztem egyre feszültebb a helyzet, de nem volt kedvem vitatkozni. Ezért a beszélgetés közepén megfogtam a hasamat, és felnyögtem. “Valami rosszat ehettem” – mondtam, majd kiszaladtam a fürdőszobába. 15 percig maradtam bent, mire a lakótársam már elfelejtette, hogy mint vitáztunk. Krízis elhárítva.
- A munkahelyemen éppen megbeszélés volt, és én el akartam jönni. Ránéztem az órámra, nagyra nyitottam a szememet, és azt mondtam: “Jaj ne, 5 perc múlva hívásom lesz. Mennem kell, elnézést!”
Semmilyen hívás nem volt, csak élveztem a szabadságot.
- Egy kávézóban egy fickó megállás nélkül beszélt hozzám, ezért intettem egy képzeletbeli embernek a háta mögött, és mosolyogtam: “Istenem, nem vettem észre, hogy te is itt vagy!” – mondtam, és úgy tettem, mintha nagyon izgatott lennék. Aztán fogtam a kávémat, elindultam az ajtó felé, mintha a “barátom” felé mennék. A férfi megfordult, én meg leléptem.
- A barátnőm a legutóbbi drámájáról beszélt telefonon, úgy tűnt, mintha órák telnének el közben. Egyszerűen nem hagyta abba a beszédet. Ezért hirtelen azt mondtam: “Jaj ne! A kutyám lelökött egy pohár vizet az asztalról! Mennem kell!”, és letettem a telefont. A kutyám közben békésen szundikált.
- Az egyik barátnőm megkért, hogy segítsek neki a költözésben, de nem akartam a szombatomat bútorcipeléssel tölteni. Ezért küldtem neki egy fotót egy kézzel írt, hosszú listáról, hogy mi mindent kell csinálnom. Azt írtam mellé: “Bárcsak tudnék segíteni, de kész rémálom, hogy mennyi feladat vár rám.” Ahelyett, hogy dühös lett volna, inkább megsajnált.
- A rokonaim a családi összejöveteleken szeretnek tolakodó kérdésekkel előállni. Ezért mindig van a tarsolyomban egy határidős munka. Amint elkezdenek kérdezgetni, hogy “Mikor mész férjhez?”, azt mondom: “Bárcsak tovább tudnék maradni, de határidős munkám van, mennem kell.” Minden alkalommal beválik.
- Eljönni egy buliról nem egyszerű. Akárhányszor próbálok elköszönni, mindig azzal jönnek, hogy “Várj, csak még valami!” Én meg mindig azt mondom, valamit a kocsiban felejtettem, rögtön jövök. Aztán beülök a kocsiba, és hazajövök.
- Egy barátommal FaceTime-oztunk, miközben én már félig aludtam. Ezért azt mondtam neki: “Várj, lefagyott a képernyőm… Azt hiszem, az internet rossz.” Aztán befejeztem a hívást, és írtam egy üzenetet: “Bocsi, 1%-on van a telefonom.” Teljesen fel volt töltve.
