Az élet – bárhonnan is nézzük – csodálatos. A vicces sztorik pedig még inkább azzá teszik. Ezek gyakran felülmúlják még a legütősebb forgatókönyveket is.
Összegyűjtöttünk néhány mulatságos vallomást, hogy jó legyen a kedved.
- Úgy döntöttem, hogy megnézem, milyen néven szerepelek a lányom telefonjában. Láttam, hogy a feleségemet “Főnök” néven mentette el. Félve görgettem tovább, de akkor megtaláltam, hogy én a “Főnök Főnöke” elnevezést kaptam tőle. Nem tudom miért, de nagyon örültem neki.
- A feleségem elküldött a boltba, hogy vegyek öblítőt. Mondta, hogy csináljak egy fotót az egész polcról, nyilván nem talált alkalmasnak arra, hogy magamtól válasszak egyet. Odamentem az öblítőkhöz és elkezdtem fotózni. Egy férfi lépett oda hozzám, és mutatta a telefonját, hogy az összes itt kapható öblítőről tud képet átküldeni WhatsAppon. Közelit, minden egyes flakonról. Megköszöntem, de visszautasítottam, mert nekem azt mondták, hogy egy képet csináljak az egész polcról. “Szerencsés ember” – mondta. “Valami olyasmi, de azért köszönöm az ajánlatot. Jó ötlet” – válaszoltam. “Az biztos, de nem az én ötletem volt. Látja azt a férfit, aki a mosószereket fotózza? Ő küldte át nekem a képeket. A bébiételeket pedig most kezdem fényképezni. Jó szórakozást!”
- Egyszer egy barátom mesélt egy történetet, ami az autósiskolában történt vele. Az oktatójával vezetett, forró nyári nap volt. A város be volt dugulva, az autóban pedig nem volt légkondi. El tudod képzelni, milyen fülledt volt a levegő. Megálltak egy kereszteződésnél, és a következő párbeszéd hangzott el.
Barátom: “Annyira meleg van. Bárcsak elmehetnék a tóhoz, bele a hűs vízbe…”
Oktató: “Menjünk!”
Barátom: “Micsoda? Magával sehova nem megyek!”
Oktató: “Zöld a lámpa! MENJÜNK!” - A barátomnak van egy szomszédja, egy idős nagymama, akit az egész környék Scooternek hív a német együttes után. Hogyan kapta ezt a becenevet? Van egy unokája, Faina, de Faya-nak nevezik. A nagyinak viszont nagyon különleges a kiejtése. Mindig, mikor kimegy az erkélyre, elkezd kiabálni, hogy “Faaayaaa…” Mint a Scooter énekese abban az őrült dalban.
- A dédapám 93 éves. Még mindig elképesztően jó a humora. Nemrégiben megkérdezték, szerinte mi a titka a hosszú életének. Kajánul kacsintott, és azt mondta: “Tudod, a tévésorozatok függővé tesznek. Tovább kell élnem, hogy megtudjam, mi fog történni.”
- Amikor 8 éves voltam, egy családi házban éltünk, aminek nagy udvara volt. A barátaim gyakran jöttek át játszani hozzánk. Egy nap tovább maradtak a szokásosnál. A szüleim mondták, hogy küldjem őket haza. Nem tudtam okosabbat kitalálni, mint hogy odamentem hozzájuk, és azt kérdeztem: “Éhesek vagytok?” Azonnal rávágták, hogy igen. “Akkor menjetek haza!” – mondtam nekik. A szüleim még mindig haragszanak érte.
- Sofőröm van. Általában ő visz munkába és néha éjszaka is fuvaroz némi extra pénzért. Egyik éjjel hulla részeg voltam, és felhívtam, hogy jöjjön értem. Reggel 7 óra volt már. Beültem az anyósülésre és azonnal elaludtam. Mikor felébredtem és körbenéztem, láttam, hogy még mindig utazok, de a bal oldalamon nincs sofőr. Újra becsuktam, majd kinyitottam a szemem, nem értettem, hogy mégis mi a fene folyik itt. Pánikolva elkaptam a kormányt. Akkor fogtam fel, hogy egy vontatóautó mögött haladok. Kiderült, hogy a sofőr egy percre megállt a háza előtt, és szabálysértés miatt az autót elvontatják.
- A barátom már hosszú ideje nem tudott nevet találni a macskájának. Mindig csak úgy hívta, hogy “Gyere ide.” Most minden alkalommal, mikor azt mondja, hogy gyere ide, egy kövér szőrgombóc szalad be a szobába. Nagyon vicces!
- Munkában voltam, a feleségem hívott telefonon. Felvettem, és egy férfi szólt bele: “Jó napot, Nicolas! A felesége a St. Francis kórházban van. Érte tudna jönni?” Nem kérdeztem semmit, csak beugrottam az autóba és odahajtottam. Mikor megtaláltam a feleségemet, ő már begipszelt lábbal ült.
– Mi történt? – kérdeztem.
– Ugráltam – mondta lesütött szemmel.
– Ugráltál? Hol?
– A kanapéról átugrottam a székre, közben azt képzeltem, hogy forró láva hömpölyög alattam. - A barátom nővére interjún volt egy nagyon ígéretesnek tűnő cégnél. Megkérdezték, mikor szeretné kivenni a szabadságát. Véletlenszerűen választott egy dátumot. Megkérdezték, mennyi fizetést szeretne. Mondta, ami először eszébe jutott. Majd megkérdezték tőle, mi olyat tud, amit a leendő főnöke nem. Kis gondolkodás után azt mondta: “Tudok spárgázni.” És meg is mutatta. Felvették.
- Mikor a férjem és én egy veszekedés után lefekszünk, elfordulunk egymástól. Egyszer a macskánk békített ki minket. Lefeküdt az ágy közepére, én meg meg akartam ölelgetni. Odafordultam, a férjem pedig ugyanabban a pillanatban szintén odafordult, mert ő is meg akarta simogatni. Végül egymást öleltük meg. Helyreállt a béke.
- Egész életemben elálló füleim voltak. Túléltem az iskolai csúfolódásokat és a főiskolán az állandó vicceket. A férjem viszont szereti a füleimet, gyakran hív “Fülesnek”, ami egyszerre idegesített és megnevettetett. Aztán végül megvolt az operáció. Most tökéletesen boldog vagyok, teljesen más lett az életem. A füleim már nem állnak el, fantasztikusak lettek. Azt hittem, többé semmilyen megjegyzést nem hallok majd ezzel kapcsolatban a férjemtől, de most “Fületlennek” hív.
- Egy kapubejárat előtt mentem el, és láttam, hogy egy iszonyú magas, 210 centiméteres férfi csönget fel kaputelefonon. Egy fenyegető, gyermeki hang szólt bele: “Jelszó?” A férfi válaszolt: “Törpök.”
- Az apukám imád viccelődni. Mikor kicsi voltam, egyszer megkérdezte, ettem-e már hangyatojást. Mondtam, hogy nem. Másnap hozott nekem kettőt, egy kicsi fehéret és egy hosszúkásat. Megsütötte, majd odatette őket elém a tányérra. Nem akartam megenni. Végül ő megette az egyiket és rávett, hogy a másikat egyem meg én. Íztelen volt és ropogós. Mikor felnőttem, megkérdeztem, hogy tulajdonképp mi is volt az. Azt felelte: “Nyugi, csak két rizsszem.”
- Imádom azokat a férfiakat, akik oviba viszik a gyereküket. Nagyon komoly, mikor fogják a kis rózsaszín hátizsákokat, plüss nyuszikat és macikat. Ma láttam egy igazi motoros fickót, hosszú szakállal és bőrszerkóban. Gügyögött a kislányának, és még azt is megengedte, hogy az a fejére tegyen egy százszorszép koszorút.
Én felhívtam a férjem cégét és kértem a Tóth Jenőt.( Így hívják) Kapcsolták is azonnal és én nagyon gyorsan eldaráltam neki, hogy légy szíves menj el a gyerekért az óvodába, mert nem érek oda. A vonal másik végéről kis csend után ezt hallott. Szívesen elmegyek a gyerekért, csak mondja meg, hogy mi a neve és melyik óvodába jár. Ugyanis a portás nem a Tóth Jenőt, hanem a Tóth Ernőt kapcsolta.