A hollywoodi thrillerek nem szűkölködnek izgalmakban és feszültségben. A valós élet azonban néha még sokkolóbb, még megdöbbentőbb, különösebb és rémisztőbb tud lenni, mint bármilyen kitalált forgatókönyv. A következő történetek igazából megtörténtek, és arra emlékeztetnek minket, hogy az élet akkor lep meg minket, mikor a legkevésbé számítunk rá.
- Egy 60-as éveiben járó hölgy hívta a segélyhívót, pánikolt, azt mondta, lépéseket hallott az emeletről, és egyedül él. Amikor a rendőrség megérkezett, az ajtaja nyitva volt. A nőt nyugodtan ülve találták, a szeme sem rebbent. A házban semmi nyoma nem volt behatolásnak vagy betörésnek.
De az egyik rendőr észrevette, hogy a nő mosolyog. Mikor elkezdte kérdezgetni, rájött, hogy a nő nem is érezte magát veszélyben. Egyszerűen csak egyedül volt, senki sem látogatta és emberi társaságra vágyott. Ezt látta az egyetlen megoldásnak, hogy valaki odafigyeljen rá.
Amit tett, az persze nem volt helyes, de a rendőrök megértették, hogy magányos. Gondoskodtak róla, hogy heti egyszer valaki látogatást tegyen nála. - Késő este volt, túráztunk a haverommal, mikor valami nagy és fényes dolog elrepült felettünk a lombkoronák vonalában. Annyira fényes volt, hogy nem is tudtunk ránézni. Bármi is volt, hangot nem adott ki. Életem egyik legcsendesebb jelenete volt.
Emlékszem, azt mondtam: “Mi volt ez?” – de nem jött ki hang a számon. Néhány másodpercig tartott, aztán vége lett. © s9nister / Reddit - 10 évvel ezelőtt találkoztam egy fiatal hajléktalan sráccal, aki úgy tett, mintha korábbról ismerne. Mikor mondtam neki, hogy fogalmam sincs, kicsoda ő, azt mondta: “Nem Eamonnak hívnak és egy rádiónál dolgozol?” Megrémültem, mert igaza volt, mindig is arról álmodtam, hogy egy rádióműsorban dolgozzak. Megkérdeztem, ő kicsoda. Csak mosolygott, és azt mondta, az nem fontos, ne foglalkozzak vele, néha összezavarodik a jelen és a jövő között. Aztán elment.
Soha nem láttam újra. Teljesen letaglózott. Mondhatom, hogy félelemből majdnem lemondtam a rádiózás gondolatáról. © beardmonger / Reddit - A barátom kivétel nélkül mindig képes megállítani a csuklásomat úgy, hogy megérinti a mellkasomat, és a csuklás azonnal abbamarad. Ha nincs ott, nem tudom abbahagyni. Az egyetlen alkalom az együtt töltött két év alatt, amikor nem működött, az az volt, amikor nagyon mérges volt rám valamiért. Nem találok rá magyarázatot. © Echojhawke / Reddit
- A lakásomban a szobám pont szemben van a fürdőszobával. Néhány évvel ezelőtt egyik este, mikor feküdtem az ágyban, kinéztem a fürdőszobára, és láttam, ahogy a zuhanyfüggöny leakasztja magát és leesik a földre. Fogalmam sincs, hogyan akasztódott le, azokat az akasztókat még kézzel is nehéz kinyitni. © magichobo3 / Reddit
- Egyik éjjel mindannyian az egyik barátunk tóparti házában voltunk. 7-8-an lehettünk, és már feküdtünk az ágyunkban, miután kibuliztuk magunkat. Hirtelen az összes izzó elkezdett széttörni vagy szikrázni. Úgy döntöttünk, azonnal elmegyünk onnan, nagyon félelmetes volt. © hairofbrown / Reddit
- Az öcsémmel egyedül voltunk otthon, mikor egyszer csak bekapcsolt a hajszárító, majd kb. 30 másodperc múlva kikapcsolt. Ez kb. 5-ször történt meg egymás után, a legfurább pedig az volt benne, hogy a hajszárító ki volt húzva, és senki nem volt a fürdőben. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Az apám, a húgom és én láttunk valamit, ami nem állat volt, de nem is ember. 2015 tele volt Saskatchewanban. Autóval mentünk, és kiszaladt az autó elé. Annyira gyors volt, hogy csak egy sötét foltnak láttuk, de abban mind egyetértettünk, hogy hosszú, vékony végtagjai voltak, mint egy szarvasnak. De úgy látszott, hogy a karjai és a lábai emberszerűek voltak. A mai napig szoktuk emlegetni. © doometteowo / Reddit
- A főiskolán voltam a kollégiumban. Ültem a kanapén, tévét néztem, mikor a másik kanapé elmozdult kb. 1 métert jobbra, majd megállt, aztán elmozdult 1 métert vissza, ugyanarra a pontra. © chrisschuyler / Reddit
- A főiskolai barátnőmmel együtt aludtunk, mikor a szobaajtó leesett a zsanérokról. Körbenéztem, de senki nem volt ott. Lehet, hogy csak az épület mozgott, de mindketten halálra rémültünk. © TeleGuy2002 / Reddit
- 1991-től kb. 1994-ig bármelyik városban jártam, ha rámutattam egy utcai lámpára és azt mondtam: “Ez ki fog aludni”, akkor az kialudt. Ez az esetek 100%-ban így történt. © Expensive_Rhubarb_87 / Reddit
- Egy pohár szétrobbant a szüleim konyhapultján. Fejjel lefelé volt letéve a mosogató fölött. Anya néhány perccel korábban kézzel mosta el, mert a mosogatógép már ment. Azt hittem, talán a mosogatógépből áradó hő miatt, de próbáltam ugyanilyen körülmények közt újra lejátszani a dolgot, de semmi nem történt a poharakkal. © Final-Map-4009 / Reddit
- 6-7. osztályos lehettem, kint fociztunk az udvaron, mikor egy hatalmas madár – legalább 2,5 méter hosszú, olyan hosszú nyakkal, mint a lábam – kb. 70 centire szállt el az egyik gyerek feje fölött. Lecsapott, majd elrepült anélkül, hogy megsuhintotta volna az óriási szárnyait. Az egész udvar elhallgatott. Soha nem jöttünk rá, milyen madár lehetett. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Éjfél körül sétáltam a belvárosban. Akkoriban esténként rendszeresen egy internet kávézóba jártam és játszottam a barátaimmal. Miközben mentem, a semmiből elkezdett futni utánam a legmagasabb nő, akit valaha láttam. Rózsaszín kórházi ruha volt rajta. Legalább 2 méteres volt. Elképzelni sem tudom, hova ment, mert a közelben nem volt kórház. © SyntheticG**8 / Reddit
- Kalifornia középső részén laktam, és egyik éjjel anyával felkeltünk, hogy elvigyen dolgozni hajnali 3-kor. A piros lámpánál álltunk, és mindketten egyszerre néztünk jobbra. A Hold kb. 200-szor nagyobb volt, mint amekkorának valaha láttam. Szinte lehetetlen elmagyarázni, de olyan volt, mintha a Föld szélén ülne. Azóta sem találkoztam senkivel, aki ezt vagy hasonlót látott volna. © believeandachieve33 / Reddit
