Szülőnek lenni kétségkívül nehéz hivatás, igénybe veszi az idődet és az energiádat megállás nélkül, éveken át. Egyesek szerint nincs az anyaságban és az apaságban semmi nehéz, hiszen csak főzni kell, el kell vinni a gyereket a játszótérre, szórakoztatni kell és mesét olvasni neki. A valóságban azonban, mikor egy családba gyermek érkezik, biztosak lehetünk benne, hogy az egész világ fenekestül felfordul.
- Az első gyerekünk 18 hónapos lehetett. Már járt, de még nem túl biztosan. A földszinten ültem a számítógép előtt, mikor a feleségem lekiabált, hogy bemegy a mosdóba, figyeljek addig a gyerekre. Félreértettük egymást, ezért a gyerek kb. 3 percig egyedül volt. A feleségem kijött a mosdóból, és kérdezte, hol van a fiunk. Sehol sem találtuk a házban.
Azt gondoltuk, csak elbújt, mindent megnéztünk, és észrevettük, hogy a hátsó teraszajtó résnyire nyitva van. Ekkor kezdtünk el aggódni. Kirohantunk az utcára, és két háztömbbel odébb találtuk meg. A park felé tartott, amihez két úton kell átmenni, közülük az egyik igen forgalmas. Kedves szomszédok találták meg és hazafelé sétáltak vele, mikor felismertek minket. Mondanom se kell, ezután a ház összes ajtajára gyerekzár került. © Rancethetank / Reddit - Egyedülálló apa vagyok. A lányom egyszer azt kérdezte: “Honnan jönnek a kisbabák?” Nem szeretek hazudni neki, ezért kerestem egy gyerekeknek szóló könyvet a témáról. Leültünk, és részletesen átnéztük. Első osztályban egy fiú azt mondta neki, hogy a gyerekeket a káposztában találják. De a lányom nem értett egyet ezzel, ezért elmondott neki mindent, amit tudott. Másnap a fiú szülei felhívtak, és azt mondták: “Hogyan lehet, hogy a 7 éves gyereke tisztában van ezekkel a dolgokkal? Ez nem helyes.”
Elkezdtek fenyegetőzni, hogy értesítik a gyermekjóléti szolgálatot és bejelentést tesznek. Én azt feleltem, hogy a beszélgetésünket felvettem és posztolni fogom a szülői csoportba. Értesítettem az osztályfőnököt is, hogy elkerüljük a provokációt. Ő támogatott engem. Jó, hogy legalább a tanárok képesek a kritikus gondolkodásra. © Overheard / VK
- Egyik barátnőm 5 éve volt házas. A férje egyszer azt mondta neki: “Csináljunk gyereket!” A barátnőm visszakérdezett: “Segítesz nekem majd a babával? És milyen gyakran? El fogod viselni a hormoningadozásaimat? Képes leszel kettőnk helyett pénzt keresni? És ha a gyerek beteg lesz?” A férje gyorsan félbeszakította ezt a beszélgetést, és azt mondta: “Te vagy beteg.” © Radostnya / Pikabu
- Mikor a lányom 3 éves lehetett, eljött velem szerszámokat vásárolni. Elfordultam, hogy megnézzek valamit, aztán a hátam mögül hallom: “Apa, ez mi?” “Jaj, kicsim, ez egy fejsze. Légyszíves, add ide.” Odaadta, de örülök, hogy a feleségem nem volt ott. © Radostnya / Pikabu
- A férjem korán indul reggel dolgozni, én vagyok a gyerekekkel egész nap. Nemrég ételmérgezésem volt és 5 percenként szaladtam a WC-re. Két kicsi gyerekkel (2 és 3 évesek) ez valós probléma. Mikor megint futnom kellett, fogtam egy halom játékot, odaszórtam a gyerekek elé és futottam.
20 másodperc csönd, aztán csörömpölés. A szívem a torkomban dobogott. Kifutottam, ott ült a két kópé, kezükben a függönnyel…és a karnissal. Nem értem, más anyák hogyan képesek sminkelni meg hasonlókat csinálni. A férjem még azon is megsértődik, hogy miután hazaér a munkából, megkérem, hogy 15 percig legyen a gyerekekkel. © retailguy_again / Reddit
- A feleségem akart egy második gyereket. Én elleneztem. Én vagyok az egyetlen kereső. El akarom vinni a családot nyaralni, és szeretnék egy új autót. Titokban abbahagyta a fogamzásgátló szedését, és egyik nap boldogan közölte, hogy terhes.
Amit mondott, számomra az volt az utolsó csepp a pohárban: “Mikor a baba megszületik, meggondolod magad és boldog apuka leszel!” Kisétáltam, és beadtam a válókeresetet. Többé nem teszem be a lábam abba a házba, ahol az én véleményem semmit sem számít. © Overheard / Ideer - A gyerekem kivett egy kocka vajat a hűtőből, és beledobta az akváriumba. Percekkel később az összes hal hullaként lebegett a víz felszínén. Ez volt az utolsó alkalom, hogy halaink voltak. © earthenfirebrand / Reddit
- Megismerkedtem a későbbi feleségemmel. Mikor már együtt értünk, rájöttem, hogy ő az igazi. Megkértem a kezét. Mielőtt elkezdtük szervezni az esküvőt, részletesen átbeszéltük, milyen életet szeretnénk: család, karrier, pénz és azt is, hogy mit teszünk válás esetén. Hogy gyerekünk legyen, a feleségemnek és nekem a pokol 9 bugyrát kellett bejárnunk: vetélés, depresszió, meddőség, végtelen számú orvos, terhesség, véget nem érő stressz és nehéz szülés.
Szerencsések vagyunk, hogy van egy csodálatos, egészséges kisbabánk. Szülés közben fogtam a feleségem kezét. Az első napokban a baba minden tüsszentésére megállt a szívünk. A feleségemnek szülés utáni depressziója lett. Álmatlan éjszakák, problémás szoptatás, kórház, rettegés.
Megbántuk-e valaha, hogy belekezdtünk? Nem! Akarok-e még egy gyereket? Igen! Kérném-e a feleségemtől, hogy újra menjen végig ezen? Soha! © BLAHAJ / Pikabu
- Távoli rokonaimnak van egy lányuk, aki gyerekkorában képes volt 2-3 napig nem enni, ha a szülei nem teljesítették valamelyik kívánságát. A szülők nem törekedtek kompromisszumra, csak vártak, hogy a gyerek elég éhes legyen ahhoz, hogy végre megegyen egy tányér levest. De mivel továbbra is elkényeztették és engedtek az óhajainak, újra meg újra ugyanez történt. Amikor ez elmúlt, kifejlesztett egy új manipulálási technikákat, például elszaladt. © Singing Coon
- Egyedül nevelek egy kamasz lányt, aki most 14 éves. De nincs tisztában azzal, hogyan kell bánni a pénzzel. Adok neki zsebpénzt, és közösen megbeszéljük, hogy mit vesz belőle. Például durva minták nélküli pólót, amit hordhat az iskolában is.
Most viszont kitalálta, hogy manikűrre, szemöldök korrekcióra és drága sminkekre akarja költeni a pénzét, mert az osztályában minden lány csinál ilyesmit. Nekem nincs felesleges pénzem ezekre a dolgokra. Mikor én megcsináltatom a körmeimet, a lányom hisztizni kezd. De én majdnem 40 vagyok, felnőtt nő, aki pénzt keres és eldöntheti, hogy mire költi a pénzét.
Többször előfordult, hogy hagytam neki otthon pénzt élelmiszerre, és inkább kevés ennivalót vett, de körmöt csináltatott magának belőle. Adtam neki pénzt új cipőre, mert kinőtte a régit, és hagytam, hogy ő válassza ki. De ezt a pénzt is manikűrre költötte, és nem ám akármilyenre! Borzasztó minták, hosszú karmok, szörnyen nézett ki! Természetesen megmondtam neki, hogy nem kap új cipőt, mert körmöket vett helyette. Sírt és hisztizett. Az apja minimális gyerektartást fizet. Minden fillért számolgatok, de a lányomat ez nem érdekli. Az sem segít, ha beszélek vele. © Overheard / Ideer
- Családi házban élünk és van egy kutyánk. A családunkban mindenki vagy dolgozik vagy tanul, senki nincs otthon napközben. Egyszer, mikor este hazaértem, az öcsém, aki tanul, azt mondta, hogy mikor hazaért, a szomszéd elkezdett kiabálni vele, hogy a kutyánk megharapta a 4 éves fiát. Mikor megkérdezte, hogy hogyan, a szomszéd azt felelte: “A fiam az udvarotokban akart játszani, de ahogy bejött, a kutyátok rögtön rátámadt.” 180 cm magas kerítésünk van, rajta a tábla: “Vigyázz! A kutya harap!” © Overheard / Ideer
- A lányom 3 éves. Ijesztő hangok jönnek a gyerekszobából, majd egy “jaj”. De a legrémisztőbb az, hogy a gyerek ugyanolyan “jajjal” reagál a kis dolgokra és a valódi veszélyekre is. Mire a gyerekszobába érsz, néhány ősz hajszállal több lesz a fejeden. © Nastassya
- A fiam kiskorában kólikás volt. Nem tudott az ágyban aludni, csak a karjaimban. Később már félt egyedül maradni: “Anya, ne csukd be a WC ajtaját, félek.” Megegyeztünk, hogy akkor is becsukom az ajtót, de beszélek hozzá. © Olga_S
- 42 éves, férjezett nő vagyok, és van egy 16 éves fiam. A házasságom a válás felé tart, mert a férjem újra apuka akar lenni. Az első gyerekünk neveléséből sem vette ki a részét. És még csak oka sem volt rá. Nem a munkája foglalta le, csak valami mindig fontosabb volt, mint a fia.
Most a kamasz fiunk egy bankautomatát lát az apjában, aki bónuszként még taxisofőr is. Nekem jobb vele a kapcsolatom, de vannak feszültségek. Azt javasoltam az apjának, hogy higgadjon le, támogassa a gyereket, mikor főiskolára készül, és normalizálja a kapcsolatukat ahelyett, hogy játékkonzolokat vesz neki. De a férjem lemondott már erről, és most új gyereket akar, akinek a nevelésében a kezdetektől részt vehet.
Elég jól ismerem már, több mint 20 éve vagyunk együtt, és nem hiszek neki. De még ha hinnék, akkor sem lenne szükségem ennyi idősen egy kisbabára. Nincs már energiám ehhez. Ezért megfenyegetett, hogy keres egy másik nőt, akitől lehet gyereke. © Podsushano / VK - Az egyik nagybácsim kiskorában kizárta a nagyanyámat a házból. A nagyanyám hallotta, hogy azt énekli: “liszt, cukor, kávé, liszt, cukor, kávé…” Mikor bejutott a házba, egy nagy halom liszt, cukor és kávé volt a padlón, amit a fia kanalanként szórt ki. Azt mondta, pontosan tudta, mi történik odabent, amíg ki volt zárva. © BobosBigSister / Reddit
