Ahogyan a közismert szabály mondja: A vevőnek mindig igaza van! De ezt a szabályt nem minden eladó követi. Vannak köztük olyanok, akik meg vannak győződve arról, hogy mindig nekik van igazuk. Ők azok, akik folyamatosan képesek meglepetést okozni a vevőknek!
- A fiam nősülni készült. Úgy döntöttünk, veszünk egy lakást az újdonsült házasoknak. Az eladók között volt néhány nagyon érdekes figura. Elmentünk megnézni egy egy hálószobás lakást, és láttuk, hogy a fürdőben van egy nagy ablak, ami egyenesen a hálószobába néz, és egy másik, ami az utcára. Megkérdeztem, hogy miért. Az eladó azt felelte: “Zuhanyzás közben kifelé nézegetek. Nagyon kellemes.” © Overheard / VK
- Először jártunk luxus ékszerüzletben. A fontoskodó eladó leereszkedően mutogatta nekünk a legdrágább ékszereket. Mikor valami olcsóbbat kértünk, azt mondta: “Vegye le a fülbevalóját!” Értetlenkedve néztünk rá, majd így folytatta: “Eladhatják a fülbevalót. Az összeget a súly alapján kiszámoljuk és kifizetjük. Aztán megveheti, amit szeretne.”
- 5 éves voltam, anyával a piacon voltunk. Az egyik standnál megláttam egy sárga rózsát. Megkérdeztem anyát: “Sárga rózsa tényleg létezik?” Az eladó ezt meghallotta, nevetett és nekem adta a rózsát. Aztán adott mellé egy kéket is. Majd egy pirosat, aztán egy fehéret. Azt mondta: “Rózsák mindenféle színben léteznek, de egyik sem olyan szép, mint te.” Most 27 éves vagyok, és még soha nem hallottam ilyen szép bókot, mint amit az a piaci árus mondott. © Overheard / VK
- Decemberi karácsonyi vásárlás a plázában. A forgatagban volt egy stand, ahol egy srác kézkrémet árult. Mielőtt bármit mondhattam volna, megfogta a kezemet, levette a gyűrűmet, és elkezdte krémezni a kezemet. Mondanom sem kell, mennyire ideges lettem. A gyűrűmet betette a zsebébe és próbálta rám tukmálni a krémet. Háromszor is határozottan elutasítottam, végül megfenyegettem, hogy hívom a biztonságiakat, ha nem adja vissza a gyűrűmet és nem hagy békén. © jenns_girl / Reddit
- Az eladóink 6 hónappal korábban költöztek el, egy lakásba, az összes holmijukat raktárba helyezve, mert mi augusztusban költöztünk, és az új házuk csak tavasszal lett volna kész. Az öreg néni söprögetett a házban, és sírva fakadt, miközben átvettük tőlük a házat. 47 éven át laktak benne, makulátlanul rendben tartották. Magas áron adták, de nem is próbáltunk alkudni belőle. Tiszteletben tartottuk a munkájukat. Nagyon kedvesek voltak, és igazán szerették volna, ha miénk lesz a ház. Nemcsak a javításokról és felújításokról szóló összes dokumentumot adták át nekünk, de fotókat is a munkálatokról. A fiókok tele voltak történelemmel, köztük eredeti tervrajzokkal, amiket bekereteztünk és kitettünk a falra. A zárási költségeket is ők fizették. A végtelenségig sorolhatnám, hogy mennyire kedvesek és nagylelkűek voltak. © pantalonesdesmartee / Reddit
- Egy nagy üzletláncnál vagyok eladó. Bejött egy vásárló, büszkén elsétált előttem és a standot bámulta. Ez annyira feldühített, hogy odamentem hozzá és elkezdtem az arcába bámulni. Úgy néztem, mint egy feldühödött bika a bikaviadalon. “Esetleg kérdezni akar tőlem valamit?” – kérdezte a vevő. Rögtön rávágtam: “Nem, köszönöm. Csak bámészkodom.” A fickó elszaladt! Sikerült a kis bosszúm! © Overheard / VK
- Ebbe a boltba járok ruhát venni. Az eladók tudják, hogy nem szoktam a segítségüket kérni, már meg sem kérdeznek, csak köszönnek. Egyszer egyedül voltam az üzletben, egy csomó dolgot kiválsztottam és elindultam az öltözőfülke felé. Hallottam, amint az egyik eladó azt mondja: “Hol van az a szép nő? Már el is ment?” Rájöttem, hogy rólam beszél, hatalmas mosollyal jöttem ki a fülkéből és kifizettem a ruhákat. Felvidította a napomat ezzel a bókkal! Az egóm csak úgy szárnyalt. © Overheard / VK
- Egyszer rendeltem 10 különböző pár zoknit, és az eladó ahelyett, hogy mindegyiket egyszerre csomagolta volna be, 10 különböző csomagot küldött. Mindennap el kellett mennem egy doboz zokniért a postára. Az 5. napon a postás megkérdezte: “Miért jön ide mindennap?” Mondtam neki, hogy a zoknikért. Hétvége után megint visszamentem, vártam a csomagomra, mikor a postás bekiabált a raktárba: “Nelly, az a hülye a zoknikkal megint itt van!” Most már csak így ismernek a postán. © Overheard / Ideer
- Mikor egyetemre jártam, mindig az egyik büfébe mentem. Ott dolgozott az egyik barátom, és szinte sosem fogadott el pénzt tőlem. Cserébe én mindig odaadtam neki a jegyzeteimet. Egyik nap láttam, hogy a barátom nincs ott, egy másik eladó volt helyette. Rendeltem, elővettem a pénzt, mikor az eladó rám nézett, majd a telefonjára, és azt mondta: “Te vagy Kate, igaz? Nem kell fizetned, a politológia jegyzeteidet kérem cserébe.” © Podsheshano / VK
- Várost néztünk, jártuk az utcákat, fotózkodtunk a tengerparton. Hirtelen egy festményeket áruló ember odaszaladt hozzánk kiabálva, hogy fotózzunk valahol máshol, hogy az ő festményei ne szerepeljenek a képeken. © Alina Kozlova / VK
- Vettem a piacon egy dinnyét. Kérdeztem az eladót, hogy érett-e. Azt mondta: “Nagyon finom! Tényleg!” Mondtam neki, ha nem lesz érett, visszahozom. Mikor hazaértem, felvágtam, és belül teljesen fehér volt. Visszamentem a piacra, megmutattam az eladónak, adott helyette másikat. Megint hazamentem, ez a dinnye zöld volt belül. Másodjára is visszavittem. Az eladó sietve pakolt, de még sikerült elcsípnem. Majdnem sírva fakadt. Azt mondta, az egész szállítmánya éretlen, de muszáj eladnia. Abban bízott, hogy az emberek lusták lesznek visszavinni a dinnyéket neki. © Chamber 6 / VK
- Gyerekkorom óta nagyon tetszett, hogy a vonaton az árusok mindenféle apróságot kínálnak. Mikor felnőtem és vállalkozó lettem, a HR-es szemével néztem a dolgot, felmértem a kommunikációjukat és a termékeik választékát. Egyszer láttam egy kb. 45 éves nőt, aki nagyon ügyesen árult textileket, csomó mindent eladott az előttem ülő utasoknak. Én is vásároltam tőle és állást ajánlottam neki. Már 4 hónapja dolgozik nálam, boldog, dupla annyit keres. Keményen dolgozik, maga mögé utasítja a fiatal eladókat is. Mindennek megvan az oka. © Overheard / VK
- Egy sportboltban nézelődtem. Az eladó mögöttem állt. Megfordultam, és megkérdeztem, van-e puha táncos cipőjük. Nevetve válaszolt: “Van-e?!” – és mutatott pár cipőt. Segített, majd megkérdezte a nevem. Akkor jöttem rá, hogy ez a férfi egy átlagos, de nagyon segítőkész vásárló volt. © Overheard / VK
- Új laptopot akartam venni, elhívtam magammal vásárolni a barátomat. Mindig, mikor kérdeztem valamit, az eladó a barátomra nézett és neki válaszolt. Egyetlen egyszer beszélt közvetlenül hozzám, mikor azt mondta: “Van rózsaszínben is.” Ezután semmit nem voltam hajlandó ott vásárolni. © sunshine3013 / Reddit
- Egy autókereskedőnek mondtam, hogy szeretném, ha a feleségem is látná az autót, ezért majd visszajövök. Szólt a főnöknek, aki behívott, leült velem szemben, és azt mondta: “Hadd kérdezzek valamit… Kinek a pénze ez? A magáé vagy az övé?” Megdöbbenve néztem rá, majd udvariasan felálltam és elmentem. Ennyire még sosem döbbentem meg egyetlen eladótól sem. © goofy1771 / Reddit