Néha még a kicsi, látszólag nem releváns tettek is óriási hatást tudnak gyakorolni mások életére. Mindegy, hogy ez néhány kedves szó vagy egy kölcsönadott esernyő, az effajta jócselekedetek továbbgyűrűzhetnek, és arra ösztönözhetik az idegeneket, hogy valaki mással ők is jót tegyenek.
Imádtuk ezt a 15 történetet, amiben idegenek segítenek másoknak, hiszen ezek bizonyítják, hogy nincs szükséged szupererőre, hogy szuperhős légy.
1.
Egy kutya (a neve Meadow) egy hete elveszett. Havazott és nagyon hideg volt, tehát az egész közösség összefogott, hogy megkeressék, de hiába. A gazdi szerencsét próbált, és megosztotta az elveszett kutya képét az oldalunkon. Egy idegen azonnal válaszolt, és felajánlotta, hogy a drónjával keresi Meadow-t. De elég kevés remény volt már akkor, hiszen már több mint 10 nap eltelt. Aztán a kutya gazdája kapott egy értesítést, hogy az idegen megtalálta Meadow-t. Brian (az idegen) visszautasította az 500 dolláros jutalmat, inkább a helyi állatmenhelynek ajánlotta fel. © butterscotcheggs / Reddit
2.
Apa egyszer kihúzott egy eszméletlen srácot egy lángoló autóroncsból, és megbizonyosodott arról is, hogy ellátják. Annak ellenére, hogy emiatt szörnyű hátproblémái vannak, azt mondja, gondol néha a srácra, és soha nem bánta, hogy ezt megtette. © lolingroflcopter / Reddit
3.
Disney Worldben voltam a szüleimmel, és úgy döntöttem, odébb megyek, hogy lássam az előadókat. Nem volt jó ötlet, mert kiválasztottak egy kislányt, hogy dobjon el egy tekebábut. Rosszul célzott, a bábu egyenesen a 13 éves fejem felé száguldott, én pedig elfordítottam az arcom, és készültem a becsapódásra. Csakhogy az sosem történt meg. Hallottam, ahogy a közönségnek a lélegzete is eláll, majd tapsolnak, mert a mellettem lévő gyereknek sikerült elkapnia a bábut néhány centivel a fejem előtt. Túlságosan nagy sokkban voltam ahhoz, hogy megköszönjem, a szüleim elrántottak onnét, és egész este nem találtam meg őt. © classygal / Reddit
4.
Egyszer, gyerekként rossz időjárási viszonyok között mentem síelni apámmal, és elvesztettem őt. Hosszú ideig kiabáltam és sírtam. Végül egy pink sapkás idegen megtalált, és levezetett a hegyről apámhoz. Soha nem felejtem el. © eeyeit / Reddit
5.
Egy bevásárlás alkalmával, mikor egyetemista voltam, elutasították a kártyámat. Ez elég nagy probléma volt, mivel minden kajám elfogyott, és csak a következő héten kaptam volna fizetést. Nagyon kellemetlen volt ott állni a sor elején 100 dollárnyi élelmiszerrel és megbeszélni a barátnőmmel, hogy ezt hogy fogjuk megoldani. A mögöttünk lévő srác felajánlotta, hogy kifizeti helyettünk. Megpróbáltam lebeszélni, de ő ragaszkodott hozzá, én pedig nagyon rosszul éreztem magam, hogy feltartom a sort. Nagyon megköszöntem neki, ő pedig szóról szóra csak ennyit mondott: “Csak add tovább, ha lesz rá lehetőséged.” Azóta mindig bedobok egy vagy két dollárt az adománygyűjtő dobozokba, adok plusz 5% borravalót, aprót a hajléktalanoknak, és keresem a lehetőséget, hogy “továbbadjam”. © synthesizerToady / Reddit
6.
Akkor történt, amikor leszálltam az iskolabuszról. Valaki úgy döntött, hogy nem akar a busz mögött várakozni, megpróbálja elkerülni. Elütött volna, de közvetlenül ezelőtt egy srác, aki akkor szállt be az autójába, fütyült nekem. Megálltam és megfordultam, hogy megnézzem, ki volt az. Ez a gesztus valószínűleg megmentett. © BAM225 / Reddit
7.
Amikor egyetemre jártam, egyszer az egyik terem előtt láttam egy lányt, akinek súlyos idegösszeomlása volt. Órára indultam, de egyszer csak azt mondtam neki: “Úgy nézel ki, mint akinek szüksége van egy ölelésre.” Abbahagyta a járkálás, bámult rám egy ideig, aztán a legkétségbeesettebb ölelést adta, amit valaha kaptam. Aztán megkérdeztem tőle, hogy tehetek-e érte valamit, mire ő elmondta, hogy pánikrohama volt, és szeretne hazamenni. A táskája és a könyvei a teremben voltak. Bementem, és mondtam, hogy “A testvérem nem érzi jól magát, azért jöttem, hogy összeszedjem a cuccait.” Odaadtam neki, és ő nagyon-nagyon megköszönte. © WorkinAndLurkin / Reddit
8.
Nem volt a legjobb a gyerekkorom. Az örökbe fogadó apámnak nem hagyományos nevelési módszerei voltak, szóval sokat sírtam. Az egyik ilyen alkalommal egy parkban ültem egy padon, halkan sírtam. Egy idős hölgy a pad másik oldalára ült, és néhány percig viszonylag csendben ültünk. Észrevette, hogy megtörlöm a szemem, és megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Mondtam neki, hogy igen, de ő ragaszkodott hozzá, hogy elvigyen a közeli kávézóba és meghívjon egy csésze forrócsokira. Ez volt a legkedvesebb dolog, amit tehetett értem, és nagyon jó tudni, hogy van, aki törődik másokkal. © BeyondA*** / Reddit
9.
Amikor 18 éves körüli voltam, a testvéremmel és néhány barátunkkal egyszer defektet kaptunk, amikor ömlött az eső. Egyikünk sem cserélt soha kereket, tehát csak bámultuk és a szerszámokkal ügyetlenkedtünk, a víz pedig bokáig ért. Egyszer csak egy öltönyös üzletember megállt, kiszállt a SUV-jából, és villámgyorsan kicserélte a kereket. Megköszöntük neki, aztán ő visszaszaladt, és bőrig ázva beült a SUV-jába. © n1ch0la5 / Reddit
10.
Amikor 10 éves körüli voltam, voltam síelni egy klubbal. Egy csomó gyerek volt, 8 és 16 év közöttiek. Emlékszem az első és egyetlen túrára, amire elmentem. Szörnyen meg voltam rémülve. Úgy tűnt, a többiek mind ismerik egymást. Felszálltam a buszra, ültem ott, és minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a félelem és a szorongás miatt ne sírjam el magam. Egy idősebb gyerek leült mellém, ami nyilvánvalóan nem segített a megalapozatlan kisebbrendűség érzésén. De lenézett rám, és kedvesen azt mondta: “Félsz? Ne izgulj! Minden rendben lesz.” El sem tudom mondani, hogy mekkora megkönnyebbülést jelentettek azok a szavak. Sosem köszöntem meg neki, de szerintem érezte, hogy mekkora hatással volt rám. © DuttyW*** / Reddit
11.
Amikor 4 éves voltam, síelni mentünk a családommal. A nővéremmel mentem fel a kétszemélyes felvonóval. Elkezdtem lecsúszni a székben, toltam előre a fenekemet, és mielőtt ráeszméltem volna, hogy mi történik, a rúd alá csúsztam. A nővérem elkapta a csuklómat, tehát végül már így lógtam. Nem volt elég erős ahhoz, hogy visszahúzzon, de ez idő alatt megállították a felvonót. Egy férfi síelt oda alánk, és mondta, hogy rúgjam le a síléceimet. Aztán azt mondta, hogy engedjem el. 4 évesen nagynak éreztem a magasságot, de elengedtem, és ő elkapott. Csak ennyi, nem nagy ügy. © DTLMurphy / Reddit
12.
Meglátogattam a nővéremet Japánban. Egyik nap, mikor dolgozott, úgy döntöttem, kölcsönveszem a biciklijét, és felfedezem a kisvárost, ahol élt. Egyedül bicikliztem, amikor a hátsó gumi egyszer csak leeresztett. Elkezdtem tolni a biciklit, amikor a semmiből egy japán srác lehúzódott a pick-upjával, feltette a platóra a biciklimet, és azt mondta, üljek be. Tört angolsággal elmondta, hogy segít nekem. Elvitt egy biciklis boltba, és megjavította a gumimat. Ő volt annak a boltnak a tulajdonosa. © SDSF / Reddit
13.
Egyszer, mikor körülbelül 6 éves lehettem, a tesómmal birkóztam az első ülésen apa kocsijában, míg ő visszavitt az üzletbe egy filmet. Az autó nem automata váltós volt, és egy meredek domb tetején parkoltunk. Az egyikünk megrúgta a kéziféket, kioldódott, és az autó elkezdett előre gurulni. Észrevettem, hogy gurulunk, de túl fiatal voltam, hogy tudjam, mit tegyek. Hirtelen egy férfi rohant az autóhoz, kinyitotta az ajtót, és behúzta a kéziféket. Egy szót sem szólt. © d420down / Reddit
14.
Egy évig önkénteskedtem Indiában, onnét tartottam haza, és volt több időm Zürichben. Szerettem volna egy kicsit látni a várost, de nagyon kevés készpénzem volt, a bankszámlámon meg szinte semennyi. A gépen beszélgetésbe elegyedtem két fiatal nővel. Az egyikük ragaszkodott hozzá, hogy vehessen nekem reggelit, megmutatta, hogy honnét tudok ingyen biciklit elhozni, és erőltette, hogy fogadjak el 20 svájci frankot ebéd vásárlására. Azt mondta, hogy vele ugyanez történt. © H***IArdlyKnowEr / Reddit
15.
Egyszer egy nő lépett oda hozzám, megölelt, és megkérdezte, hogy hogy van anya. Aztán néhány perc múlva azt suttogta, hogy észrevette, hogy egy férfi néz/követ, és el akarta ijeszteni. Aztán elkísért az úti célomig. 14 voltam. gleefulthoughts / Twitter
Melyik történet érintett meg a legjobban? Van hasonló történeted?
16 éves vagyok. A vonaton ült 2 hajléktalan férfi, aki nem tudta kifizetni a 2 jegy teljes árát. Volt valamennyi pénzük de nem elég. Kétezer valahányszáz forintot adtam a kalaúznak, ez volt a 2 jegy ára. A hajléktalan férfi a maradék pénzét nekem adta. Amint leszálltunk a vonatról a közeli kisboltba bementem és abból a pénzből vettem nekik kenyeret, és egy kis felvágottat.
Közvetlenül az után, hogy befejeztem az egyetemet, de még nem volt munkám, igencsak kiürült a pénztárcám. Kérhettem volna anyutól, de amíg nem muszáj, nem akartam, szerettem volna magam a Jóistenre bízni, na meg fejlődni az önállóságban. Kicsit élveztem is a kihívást, hogy tudom fillérekből értelmesen ellátni magam, például, hogy kreatívan ürítem ki a spájzpolcot, egész jó receptek születtek ekkor. 🙂
Nagyon örültem, hogy szó szerint kicentizve, de még a buszjegyet megtudom venni a hazaútra. Ekkor jött be egy hírtelen kiadás, nem nagy, de pont elég ahhoz, hogy ne maradjon elég pénz az utazáshoz. Ekkor hírtelen elém fújt a szél pont akkora összegű papírpénzt, amire szükségem volt.
Bagatel apróság, mégis kézzelfogható jele volt annak, hogy a jó Isten valóban a gondunkat viseli. Szeretek erre visszemlékezni aggódosabb időszakaimban. 🙂
Főiskolás voltam, utolsó vizsgám volt abban a félévben, délután. Annyi pénzem volt csak, hogy haza tudjak utazni, de ennivalóra már nem jutott. A vizsga alatt hangosan kezdett korogni a gyomrom. Nagyon kellemetlenül éreztem magamat. A tanáromtól kaptam két banánt. Mondta, hogy egyiket egyem meg, majd utána folytatjuk a vizsgát. Ennek már 45 éve, de ma is meghatódok, ha eszembe jut.
Két esetem is volt. Az egyik abban az időszakban, amikor nagyon szegények voltunk. Piacra akartunk menni, de egy dinár sem volt a zsebünkben. Induláskor a kapu előtt egy hatalmas levélkupac halmozódott fel, oda mentem, hogy egy kicsit szétterítsem. Ahogy bele rúgtam, egy 200 dináros bukkant ki a levelek közül. Ez a pénz éppen elég volt a napi bevásárlásunkra.
A másik alkalomnál meg 50 euróra lett volna szükségem, mert meg kellett csináltatni a konyhai mosogatót és lefolyót, de nem volt pénzem kifizetni. Amikor a pénzváltó iroda előtt mentünk el, lenéztem a földre és ott hevert össze hajtogatva egy 50 eurós. Engem várt, így ki tudtam fizetni a mestert.
Egyszer nagyon sok dolgom volt a városban, szabadnapot vettem ki, hogy mindent el tudjak intézni, számlák, bank stb. Mire a végére értem ft-ba átszámolva kb 150ft maradt a zsebemben, meleg volt nyár közepe, egész nap nem ettem nem ittam semmit. Kezdtem kicsit szédülni emiatt aztán megláttam egy hajléktalant aki egy pékség előtt kéregetett, hogy ételt tudjon venni magának. Nem sajnáltam tőle hisz amúgy sem lett volna elég a pénzem sem vízre sem ételre így neki adtam azt a keveset amim megmaradt. Ezután alig mentem kb 200 métert és találtam kb 8000ft-nak megfelelő összeget egy pad mögött. Rendesen megebédelhettem belőle és ihattam egy pohár hideg vizet. Adj ha van és a sors meghálálja
20 éves voltam amikor a Pannóniám első kereke a Közvágóhídnál defektet kapott. Pesterzsébetre kellett eljutnom ami onnan kb 6km. Nem volt jobb ötletem nekivetkőztem és elkezdtem tolni az akkor még nagy-kockaköves Soroksári úton……300 méter után pihenő, és újra. Nem volt jó kedvem, amikor megállt egy kisteherautó, kiszállt két nagydarab 30-as éveit nyűvő ember, kérdezték, hova lesz a séta. Rövid beszélgetés után feltettük a másfél mázsás motort a platóra, és hazavittek. Mikor köszönni kezdtem szépen a segítséget, egyből mondták, hogy semmi-semmi, ez természetes, és a motorosok mindig segítenek egymáson, és jókedvüen leléptek. Még nagyon sokat motoroztam, de mindig betartottam, a motorosok mindig segítenek egymáson !
Rég történt, már 21 éve. Pár hete költöztem a lányommal egy kisvárosba, és kopogtattak a lakásunknál, a helyi templom felujítására gyüjtöttek pénzt. Nem voltam addig sem templomba járó, de azért adtam ha jól emlékszem 500 foritot, akkoriban egy heti bevásárlásra az elég volt. Megköszönte az illető, és mondta hogy az Isten megfizetni sokszorosan a jóságomat. Csak legyintettem rá, de szívesen adtam, maradt még a hónap végéig elég a pénztárcámba . Ezután 3 hónappal vettem egy keno szelvényt, ez a fajta játék még új volt akkor, kb egy hónapja indult, és láss csodát, 120 ft volt a szelvény, és 7 számot tettem meg, kijött mind a 7 🙂 Akkor nyertem 600.000 ft-ot. És eszembe jutott az adomány amit a teplom felujításra adtam. Véletlen ? Ki tudja……
Kb két éve Tatabányán az egyik lámpánál befulladt az autóm. Indítóztam, nem indult. Már legalább három zöld jelzés is volt, de nem tudtam elindulni. Mögöttem sor,, a sorban egy rendőrautóból két rendőr szált ki, és letoltak az útról, kb 50 métert. Még megköszönni sem tudtam, olyan gyorsan eltüntek.