Az első találkozás az anyóssal olyan, mint a lottóhúzás. Sosem tudhatod, mi vár rád: meleg mosoly, kimerítő vallatás vagy hatalmas lakoma. De a legérdekesebb rész csak ezután kezdődik: közös ünnepek, kéretlen tanácsok, váratlan húzások.
A következő történetek olyan anyósokról szólnak, akik tudják, hogyan lepjenek meg, hogyan nevettessenek meg vagy éppen zavarjanak össze.
- Találkoztam a barátom anyukájával, és nagyon ideges voltam. Bementünk, leültetett a nappaliban és kiszaladt a konyhába. Utána mentem, majd hirtelen azt hallottam: “Micsoda egy buta tehén!” Teljesen lefagytam. Megfordult, meglátott, és azt mondta: “A macska belenyalt a kaviárba, míg az ajtónál voltam” – és elkezdett nevetni. Én is nevettem. Felejthetetlen bemutatkozás volt. Végül az anyós és a macska is megkedvelt engem.
- Együtt éltünk a barátommal. Korábban végeztem a munkával, és úgy gondoltam, meglepem. Vacsorát főztem, hallottam, hogy nyílik az ajtó. Viccből meg akartam ijeszteni. Előugrottam a sarok mögül, és hirtelen homlokon találtak egy csokor virággal. Egy ismeretlen nő állt előttem. Erre a barátom megszólalt: “Drágám, ismerd meg anyukámat! Emlékszel, mondtam, hogy hamarosan bemutatlak neki. Meglepetésnek szántam.” Mind elkezdtünk nevetni. Az anyukája bocsánatot kért, hogy ijedtében hozzám vágta a csokrot. Nem pont így képzeltem az első találkozásunkat, de talán így volt a legjobb, mert azonnal eltűnt az összes feszültség. Az anyósom igazi egyéniség, de kedves velem.
- Az anyósom már egy ideje nem látta az unokáját, és elkezdett neheztelni ránk, amiért nem visszük át hozzá. De vagy a kicsi volt beteg vagy az anyós, vagy más terveink voltak. Végül elmentünk hozzá. Bement az egyik szobába a lányunkkal, majd azt hallottam: “Ó, kicsikém, én napsugaram, hadd vegyelek fel!” Kicsit aggódtam, hogy az ő korában túl nehéz lenne neki felemelni egy ekkora gyereket.
Aztán kijött a szobából a macskájával. Biztosan nem látták egymást jó ideje és nagyon hiányoztak egymásnak. © Not everyone will understand / VK - A barátom be akart mutatni a szüleinek. Az apukája azt mondta: “Remélem, nem vagy túlságosan épelméjű” – mire az anyukája hozzátette: “Igen, nálunk mindenki egy kicsit őrült.” Mondtam, hogy a fura dolgok tőlem sem állnak távol. Nevettünk, majd asztalhoz ültünk. Már 3 éve vagyok együtt a férjemmel, és az anyósom “dilis lánynak” hív, én meg őt “dilis anyunak”. Igen, elég fura család vagyunk. © Not everyone will understand / VK
- Nemrég panaszkodtam a férjemnek az anyósról, hogy nem hagy minket nyugodtan élni. Mindig beleüti az orrát a dolgainkba és mindenbe beleavatkozik. Ez engem idegesít, de a férjem szerint lehetne ennél rosszabb is. Ismer valakit, akinek az anyósa hajnali 3-kor berontott a hálószobájukba, és azt kérdezte: “Fiam, nem tudod, mennyibe került mostanában az aszalt szilva a piacon?” © Ward No. 6 / VK
- Az anyósommal lakunk. Ma odajött hozzám és csendesen azt kérdezte: “Ella, mi az élet értelme?” Meglepődve mondtam neki, hogy nem tudom.
Erre azt mondta: “Gondolkozz el rajta. Én is gyakran felteszem magamnak ezt a kérdést, és nem igazán találok rá választ. De egy biztos: bármi is legyen az élet értelme, biztosan nem a te koszos bögréid elmosogatása!”
Úgy tűnik, albérletet kell keresnünk… © Not everyone will understand / VK - Egy családi összejövetelen az anyósom egyszer mesélt egy történetet a fiatalkorából. Így kezdte: “Öt fiú és öt lány volt, vagy fordítva, már nem emlékszem pontosan.” És sokáig nem értette, miért dőltünk a nevetéstől. © Killer Stories / VK
- A lányunk elkezdett bilire szokni. Elmeséltem ezt az anyósomnak, akik azt mondta: “Olyan ügyes! Be kellene íratnotok tornázni. Akár bajnok is lehet belőle! Vagy legalább járjon balettozni!” Ez számomra vicces volt, mert a lányom még csak 2 éves. Egyszer mondtam az anyósomnak, hogy már tud puzzle-t kirakni. Mire ezt mondta: “Látod, milyen analitikus gondolkodása van! Programozónak kellene lennie. Keressünk neki egy tanfolyamot!” Olyan, mintha a saját álmait az én lányomon keresztül szeretné beteljesíteni. Észrevettem, hogy mostanában megjegyzéseket tesz azzal kapcsolatban, hogyan kell egy gyerekből zsenit nevelni. Talán el kellene magyaráznom neki, hogy én azt szeretném, hogy a lányom maga döntse el, mit akar csinálni. © SITUATION / VK
- Mikor a leendő anyósom megtudta, hogy már voltam férjnél, nagyon ideges lett. A kiabálásától remegtek az ablakok. A vőlegényem közbeszólt: “És az rendben van, hogy apa a te harmadik férjed?” Erre az anyós azt válaszolta: “Pontosan, fiam! Ezért tudom, miről beszélek.” Úgy látom, elég mókás lesz a családi élet… © Caramel / VK
- Nemrég a férjemmel elmentünk a szüleihez. A férjemnek van egy 6 éves öccse. Együtt vacsoráztunk, majd teáztunk. Közben a férjem és az öccse ott szaladgáltak, játszottak, hangosan kiabáltak. Az anyósom nézte őket és nevetve azt mondta: “Mit gondolsz, nem kéne lefektetnünk őket? Vagy hagyjuk, hogy még egy kicsit játszanak?” © Hilarious Stories / VK
- Egyszer bemásztam a kád alá, hogy megnézzem, honnan szivárog a víz. Kb. 10 befőttesüveget találtam különböző lekvárokkal az 1976-1985 közti évekből. Felhívtam a férjemet, és megkérdeztem, kidobhatom-e őket. A férjem nevetve azt mondta: “Micsoda tiszteletlenség ez az idősekkel szemben! Szégyelld magad!” Nem tudta, honnan vannak ezek az üvegek, valószínűleg az anyós hozta őket. A házunk 2010-ben épült, tehát amikor az üvegek ide kerültek, már 30 évesek voltak. Megkérdeztük róla az anyóst, aki azt mondta: “Az enyémek. Ne dobjátok ki, majd elviszem őket a nyaralóba!” És elvitte. © Hilarious Stories / VK
- Az anyósom vett a gyereknek egy “Hüllők” nevezetű készletet. Volt benne triceratopsz, krokodil, oroszlán, pingvin és egy fehér macska. Úgy látszik, valamiről lemaradtam biológia órán. © Killer Stories / VK
- Van otthon egy macskám, Byte, aki folyamatosan ételért könyörög, állandóan enne és mindenkit az őrületbe kerget. Általában későn fekszem le.
Egyik este látom, hogy a konyhában ég a villany. A folyosóról csak az asztalt és a hűtőt láttam. Byte ott ült a hűtőnél, evett valamit, amit valószínűleg a tűzhelyről lopott el. Mivel este már vacsorázott, hangosan és ingerülten kérdeztem: “Már megint eszel, te szégyentelen?” Egy pillanattal később a konyha másik sarkából hallom az anyósom hangját: “Ugyan már, Kira. Reggel óta nem ettem!” © Killer Stories / VK - Kb. 18 éves lehettem. Egyszer a barátommal egy építkezés mellett mentünk el, ahol még semmi nem volt, csak egy ideiglenes épület és a felszántott föld.
A barátom belépett az épületbe, ahol egy nő ült. Meglepődött a váratlan vendégek miatt, rögtön teát készített nekünk. Talán egy órát lehettünk ott. Éhes diákok voltunk, kaptunk enni-inni és mindenféléről beszélgettünk, majd elmentünk. Soha többé nem láttuk azt a nőt, de nagyon kellemes benyomást tett ránk.
10 évvel később udvarolt nekem egy srác, és meghívott egy szilveszteri buliba, ahol mindenféle korú ember volt. Sok mindenkinek bemutatott, mindenkit a keresztnevén szólított. Elkezdtünk beszélgetni egy nővel, aki valahogy ismerősnek tűnt. Kiderült, hogy a srác anyukája.
Kiderült, hogy együtt dolgoztak a színházban, ezért ő megszokta, hogy mások előtt a nevén szólította. És igen, pontosan az a hölgy volt, aki az építkezésen lévő ideiglenes épületben etette a diákokat… © Dosifeya / Pikabu
