Hallottál már valaha olyan különleges helyzetről, amit átélni szinte esély sincs, még akkor sem, ha direkt próbálkozol vele? A következő történetek szereplői ilyen helyzeteket éltek át. Még ők maguk is nehezen tudták elhinni, hogy ez valóban megesett velük!
1. Delfinek szinkronban
- Egyedül szörföztem kb. 100 méterre a parttól. Már majdnem a hullámtörőknél voltam, mikor jött egy hatalmas hullám, egy csapás, csobbanás.
Mikor a hullám elcsitult, megcsapott a szellő, és hozzám nagyon közel, a semmiből egy delfinpár emelkedett ki a vízből. Egymással tökéletes szinkronban szaltóztak kb. 1,5 m-es magasságban. A lehető legtökéletesebben csinálták. Annyira közel voltak hozzám, hogy láttam a szemüket. A tekintetükben nem volt más, mint színtiszta öröm és élvezet. Ekkor jöttem rá, hogy a delfinek milyen sokban hasonlítanak ránk. © OkMeringue2249 / Reddit
2. Elveszítve és megtalálva
- A karikagyűrűm leesett az ujjamról, mikor a kezemet kidugtam a kocsiablakon vezetés közben. Nagyon ideges lettem, mikor a szállodába érve megláttam, hogy elvesztettem. Kerestem a zsebeimben, az autóban, de nem találtam sehol. Rájöttem, hogy valószínűleg valahol ott hever az úton.
De már nagyon kimerült voltam. Egész nap utaztam, stresszes nap volt. Bejelentkeztem a hotelszobába és bezuhantam az ágyba. Még pisilni sem mentem el, le sem vetkőztem, a cipőmet sem vettem le, csak feküdtem az ágyon és egyből elaludtam.
Másnap reggel felébredtem, ránéztem a gyűrűsujjamra, és nem volt rajta a gyűrűm. Előtte este annyira fáradt voltam, még a függönyöket sem húztam be, így áradt be a napfény a szobába. Felkeltem, és odamentem az asztalhoz, hogy megnézzem, mi van ott.
Ott volt a gyűrűm. Konkrétan egy percig bámultam, és próbáltam kitalálni, hogyan kerülhetett oda. Már nem volt meg, mikor megérkeztem a szobába, a szobának azon a felén pedig egyetlen percig sem voltam. Még mindig nem találtam rá magyarázatot. © easygoer89 / Reddit
3. Liftből tárgyaló
- Dolgozni mentem, mikor beragadtam a liftbe egy kollégámmal együtt. Kb. 2,5 órát töltöttünk odabent.
Nálunk voltak a laptopjaink és volt wifi, így a reggeli értekezleten is részt tudtunk venni és dolgozhattunk kicsit. © watabby / Reddit
4. Biztonsági rés
- A bátyám belépett a tengerészgyalogosokhoz, mikor én 11 éves voltam. A hétvégeket nála töltöttem bizonyos körülmények miatt. A szabályok ott nagyon szigorúak voltak, de még gyerek voltam, és a gyerekek néha meggondolatlanok. Mikor úgy döntöttem, hogy késő este fagyit akarok, kilopóztam a barakkból, erre beindult a riasztó, őrizetbe kellett venniük és ki kellett hallgatniuk.
Ma már ez egy nagyon vicces történet, mert nem voltam veszélyben, csak iszonyú dühösek voltak rám. Ezután még néhányszor voltam ott, és ügyesebben kifejlesztettem a kiosonásaimat. © daisygiraffe13 / Reddit
5. Pingvin, mint házi kedvenc
- Gyerekkoromban néhány hétig volt egy pingvinem. Anyukám a helyi kikötőben dolgozott, és meglátta, ahogyan körbe-körbe úszkál. Műtéttel kellett helyrehozni a szárnyát, de két hétig várni kellett, hogy az állatorvos megnézze. Nem élte volna túl műtét nélkül.
Bizonyos feltételekkel megengedték, hogy hazavigyük. Beletettük a fürdőkádba, amibe sós vizet töltöttünk, és a partról gyűjtött köveket tettünk bele, hogy otthonosabban érezze magát. A macskánk és a kutyánk nagyon kíváncsi volt az új vendégre.
Egy kis kék pingvin volt, ami Új-Zélandon őshonos, és többnyire nem csinált semmit, csak akkor, ha vizet öntöttünk a fejére. Akkor alaposan megrázta magát. Egyik nap kivittük az udvarra. A macska és a kutya csak csendben figyelték, mintha tudták volna, hogy ennek az idegennek semmi keresnivalója az udvarunkon. © lospuebloschamp / Reddit
6. Láthatatlan hang a ködben
- Néhány évvel ezelőtt egyedül túráztam a Sziklás-hegység egyik távoli részén. Gyönyörű, tiszta idő volt, minden tökéletesnek tűnt. Hirtelen a semmiből sűrű köd ereszkedett le, teljesen elvesztettem a tájékozódóképességemet. Pánikba estem, mikor rájöttem, hogy eltévedtem.
Mikor már majdnem feladtam minden reményt, hallottam, hogy egy hang a nevemen szólít. Követtem a hang irányát, és egy idős férfi volt ott, aki visszavezetett az ösvényre. Mikor odafordultam hozzá, hogy megköszönjem a segítségét, már nem volt sehol. Nem tudom ezt megmagyarázni, és senki nem hiszi el, mikor ezt a történetet mesélem. © After-Sense-9126 / Reddit
7. A kirúgott évfolyam
- Középiskolában a teljes évfolyamunkat kirúgták az iskolából közvetlenül az év vége előtt. Évzáró iskolai bulit szerveztünk, ahol nem voltak tanárok, és az egész iskolát romba döntöttük.
Az igazgató annyira dühös lett, hogy másnap az egész évfolyamot kirúgta. Később ezt visszavonták a szülők felháborodása miatt. Még az újságokban is írtak rólunk. © Radiant_Julyia / Reddit
8. Varázslatos ajándék
- 1980 volt, közeledett a karácsony. Kamasz voltam, aki a karácsonyt a kórházban töltötte, ezért apám nagyon fontosnak érezte, hogy mindent megkapjak, amit csak szeretnék karácsonyra. Egy Simon nevű memóriajátékra vágytam. Ez egy informatikai játék volt, szinte lehetetlen volt megkapni, de apám mindenképpen meg akarta próbálni.
Apám a játékboltban volt, bámulta az üres polcokat, ahol a Simon játékoknak kellett volna lenniük. Egy Matt nevű alkalmazott megkérdezte apámtól, hogy segíthet-e neki. Apám mondta, hogy a Simon nevű játékot keresi. Matt azt felelte: “Jöjjön utánam.” Bevitte apámat a raktárba, ahol volt még egyetlen darab Simon játék. Odaadta apámnak és elment.
Apám ki akarta fizetni a pénztárnál. A pénztáros zavarodottan kérdezte apámat: “Honnan szerezte ezt? Napokkal ezelőtt kiárusítottuk az összeset.” Apám mondta, hogy a Matt nevű eladó adta neki. A pénztáros még jobban összezavarodott, és azt mondta, semmiféle Matt nem dolgozik náluk. Apa elmondta, hogyan nézett ki az illető és hogyan adta oda neki a játékot. A leírás egyetlen eladóra sem illett.
Apámnak és nekem nagyon különleges karácsonyunk volt abban az évben. 5 karácsonnyal később ugyanabban a játékboltban kaptam állást. © SnooTangerines4981 / Reddit
9. Apa?
- 18 éves koromban tudtam meg, hogy apám élete végéig részese egy tanúvédelmi programnak, és hogy nem is az az igazi neve, amit én tudtam. © e******e******* / Reddit
10. A nő a képen
- Egy antik üzletben találtam egy több mint 100 éves fotót egy nőről. A hátuljára rá volt írva a neve és a város neve is. Megvettem a képet. Röviddel később egy másik antik üzletben találtam egy képet ugyanarról a nőről, de már idősebb korából. A hátulján ennek is szerepelt a nő és a város neve. Harmadik alkalommal visszamentem az első antik üzletbe, és találtam egy levelet, amit ennek a bizonyos nőnek címeztek. Természetesen azt is megvettem.
Posztoltam a történetet egy genealógiai Facebook-oldalra, és egy illető segítségével megtaláltam a fotón szereplő nő egyik leszármazottját. A levelet és a képeket is elküldtem neki postán. Valószínűleg ez a legmenőbb dolog, ami valaha történt velem! © MPD1987 / Reddit
11. Honnan tudtad?
- Pénztárosként dolgoztam egy étteremben. Az első dolog, amit csináltunk, miután üdvözöltük a vendéget, hogy ráírtuk a nevét a jegyre. Ez a vendég szokatlanul beszédes volt, beszélgettem vele kicsit, mikor egyszer csak láttam, hogy furcsán kezd nézni és elhallgatott.
Ekkor jöttem rá, hogy anélkül írtam rá a nevét a jegyre, hogy megkérdeztem volna, hogy hívják vagy ő mondta volna nekem. Akkor járt először az éttermünkben. © Individual_Mail_800 / Reddit
12. “Az Eiffel-toronyban rekedtem, a csendőrök szabadítottak ki.”
- A feleségemmel és egy másik házaspárral Párizsban jártunk. Az Eiffel-toronyba tett, kötelező látogatásunk során a lift helyett az egészségesebb lépcsőzést választottuk. Visszafelé lassúbb voltam, mint a többiek. Ahogy követtem őket a lépcsőfordulóig, át egy ajtón, hallottam, hogy az ajtó lassan bezáródik. Elfordítottam a kilincset, akkor jöttem rá, hogy bezáródott mögöttünk.
Az is feltűnt, hogy a lépcsők itt piszkosabbak, és látszik, hogy nem használják őket. Mikor leértem a lépcsőn, a többiek már előrébb jártak. Egy kapuhoz értem, ami be volt zárva. Ahogy ráztam a kaput, a szuvenírbolt – melynek a hátsó falánál volt ez a használaton kívüli kapu – eladója jött a feleségemmel, aki könyörgött, hogy engedjen ki.
Az történt, hogy egy használaton kívüli lépcsőn jöttünk le. Az eladó vonakodva átengedte a feleségemet és a barátainkat, de nekem azt mondta, hogy nem, és mutatott, hogy menjek vissza arrafelé, ahonnan jöttem. Vagy nem tudta, vagy nem akarta megérteni, amit mondok neki. Visszavánszorogtam 10 percen át a bezárt kapuhoz, próbáltam kinyitni, majd újra lementem, és próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem tudok kijutni. Közben az árus körül már kisebb tömeg gyűlt össze, akik engem figyeltek.
Az eladónő viszont ragaszkodott hozzá, hogy menjek csak vissza, de tudtam, hogy teljesen felesleges, ezt próbáltam neki pár francia szóval és pantomim mozdulatokkal elmagyarázni. Közben a feleségem talált egy csendőrt, és odahívta a szuvenír üzlethez. Ő rögtön megértette a helyzetet, és utasította az eladónőt, hogy mozdítsa el a standját és nyissa ki a kaput. A nő morogva ugyan, de eleget tett a kérésének. A tömeg kis éljenzésbe kezdett, én meg győzedelmesen ráztam az öklömet. © HughLofting / Reddit
13. “Második osztályos voltam, mikor eltévedtem az erdőben.”
- Eltévedtem, már ott tartottam, hogy leülök egy fa tövébe és sírva fakadok. Egyik nap ebédidőben bementem az erdőbe, hogy alaposan körülnézzek. Olyan messzire mentem, hogy már nem hallottam a játszótér zaját, és pánikba estem. Végül összeszedtem a bátorságomat, és elindultam arrafelé, ahonnan autók zaját hallottam, majd visszagyalogoltam az iskolába.
Az ebédszünetnek éppen akkor lett vége, megszólalt a csengő, mikor visszaértem. Az egész eltévedésem nem tartott tovább 30 percnél, és senkinek fel sem tűnt, hogy nem vagyok meg. Este elmeséltem anyukámnak, mert olyan büszke voltam, hogy egyedül visszataláltam. © Snuggle_Pounce / Reddit
14. Jogosítvány megújítása
- Egyszer bementem az okmányirodába, rögtön sorra kerültem, minden szükséges papír nálam volt, és 5 perc alatt sikerült megújítanom a jogosítványomat. © joecoin2 / Reddit
