Mindannyiunknak vannak nehéz időszakai, olyan napok, mikor úgy tűnik, semmi sem megy jól és az élet kicsit sem fair. De időről időre feltűnik egy valódi hős, aki nem engedi, hogy elfelejtsük, hogy még mindig létezik kedvesség és jó szándék. Ezeknek a hősöknek nincsenek szuperképességeik, és nem viselnek feltűnő ruhát sem, hanem apró, de mégis jelentőségteljes tetteket hajtanak végre, melyek a legsötétebb napot is képesek beragyogni.
- Egy jól öltözött nő és a férje a parkban sétáltak. Elmentek egy fickó mellett, aki egy padon ült. Nem tűnt hajléktalannak, de az egyértelmű volt, hogy egy ideje már nem zuhanyzott. Akkor éppen nem sírt, de az arca olyan volt, mint aki korábban már kisírta a szemeit. A nő térdre ereszkedett, beszélt hozzá, megölelte. Csak ölelte és vigasztalta. A férjének ez nem tetszett, mondta a nőnek, hogy menjenek már, de a nő csak tovább ölelte a szomorú férfit. Azonnal megkedveltem ezt a nőt. © KuroOni / Reddit
- 20 évvel ezelőtt egy idős férfi látta, hogy aprót keresgélek a pénztárcámban egy rágógumi-automata előtt. Egy kisbabát tartottam a kezemben, és az akkor 2 éves gyerekem éppen hisztizett. Egyetlen mozdulattal elvette tőlem a babát, és adott egy maréknyi aprót. A gyerekem így megkapta a rágót, az idős férfi kapott babapuszikat, és én egy kis lélegzethez juthattam. Sosem hordtam magamnál készpénzt, de azóta mindig van nálam apró arra az esetre, ha netán én lennék az az idős ember, aki segít valakin. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Anyám 17 évesen szült engem, és lemondott rólam. 20 éves voltam, mikor megtaláltam, de azt mondta: “Felejts el! A férjem tekintélyes ember, és rögtön elhagyna, ha megtudná, hogy létezel.” Egy évvel később a férje lenyomozott, és könnyes szemekkel megjelent nálam. Teljesen ledöbbentem, mikor azt mondta, minden, amit anyám mondott nekem, színtiszta hazugság volt.
Elmondta, hogy kihallgatott egy titkos beszélgetést anyám és az anyja között, ekkor tudta meg, hogy anyámnak van egy lánya. Rákérdezett, és arra biztatta anyámat, hogy vegye fel velem a kapcsolatot. Ő azonban ezt elutasította, és ridegen azt mondta, hogy én “halott” vagyok számára. Elhatározta, hogy megkeres engem, felbérelt egy magánnynomozót, aki megtalált. Szeretett volna találkozni a felesége első gyermekével.
Az igazság annyira sokkolt, hogy remegni kezdtem. Ő átadott nekem egy nagy borítékot. Benne fotók voltak a két lányukról – a féltestvéreimről –, akiknek a létezéséről nem is tudtam. A fotókkal együtt egy jelentősebb összeget is adott, tudta, hogy szükségem van rá.
Megöleltem, a könnyek csorogtak végig az arcomon. Mondta, hogy bár anyám nem akar látni, a féltestvéreimmel bármikor találkozhatok. Amit ő tett, annál kedvesebb dolgot még senki nem tett velem. Abban a pillanatban éreztem meg, hogy mit jelent, ha az embernek van apja, bár a sajátomat sosem ismertem.
- Az első házasságom során komoly mentális gondjaim voltak az ADD és a szorongás miatt. Rengeteget veszekedtem a férjemmel. Az ilyen veszekedések után néha beültem az autóba, és elmentem valamerre, hogy lenyugodjak. Egyszer egy gyorsétterem drive részébe mentem, a lány az ablakban látta, hogy sírok. Megkérdezte, hogy biztonságban vagyok-e, és adott egy ajándék shake-et. © SigKapEA752 / Reddit
- Egy gyorséttermi munkára jelentkeztem minimálbérért. Az interjún a menedzser megkérdezte, miért nincs érettségim és semmilyen képzettségem. Miután elmagyaráztam neki, hogy miért, felajánlott egy állást és azt, hogy fizeti a képzésemet. Ha átmegyek a vizsgán, nem kell visszafizetnem a pénzt. Ha nem sikerül, akkor tartozom neki 50 dollárral. Átmentem, és még ösztöndíjat is nyertem a helyi főiskolára. Bár sosem voltam jó tanuló, a menedzser nagylelkűsége nélkül sosem lett volna lehetőségem tanulni. Örökre hálás vagyok, hogy vállalta velem a kockázatot. Nélküle most nem tartanék itt. © Mis_Red / Reddit
- Mikor eltört a bokám, mindenki csak bámult rám, ahogy a földön fekszem, majd tovább sétált. Furcsa érzés volt. Aztán jött egy férfi, odaállt a teherautójával, és felajánlotta, hogy bevisz a kórházba. A mentő is útban volt már, ezért visszautasítottam, de ő ott ült és beszélgetett velem, mondta, hogy minden rendben lesz. Élesen emlékszem rá. Kb. 10 ember sétált el mellettem és foglalkozott csakis a saját dolgával, miközben a földön voltam, de ő odajött és segített. Remélem, minden rendben van vele. © Rhylain / Reddit
- Elvesztettem a pénztárcámat, és a férfi, aki megtalálta, eljött a házamhoz, hogy visszaadja. Terhes voltam, kimerült, és teljesen ki voltam borulva, mert sok minden volt a tárcámban. A pénztárcát ajándékba kaptam a drága apósomtól, és sokat jelentett, hogy visszaadta, arról nem is beszélve, hogy nem kellett az összes iratomat kicseréltetni. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Főiskolás voltam, mentem vissza a lakásba, mikor elkezdett szakadni az eső. Csuromvizes voltam, és egy zebránál ácsorogtam. Egyszer csak éreztem, hogy már nem ázom. Felnéztem, és láttam, hogy mögöttem egy lány fölém tartja az esernyőjét. Elsétált velem a lakásig, aztán ment a maga útjára. Ledöbbentem, mert senki nem tett velem még ilyen kedves dolgot. © notafilmmajor425 / Reddit
- Pár évvel ezelőtt Dél-Koreában éltem. Épp egy utazásról értem haza, és próbáltam taxit fogni hajnali 2-kor, ami nem könnyű. Végül sikerült taxit foglalnom, de mikor a sofőr megérkezett, sehol sem találtam. Hívogatott és ideges volt, kezdett nekem is elegem lenni.
Nem tudom, próbáltad-e már megértetni magad olyan nyelven, ami nem az anyanyelved, de eljön az a pont, amikor annyira fáradt vagy, hogy már semmit sem fogsz fel. Tudod, hogy érted, de mégsem jut el az agyadig. Én elértem ezt a pontot. Csak ültem, elfogadtam, hogy lecsúsztam erről a taxiról.
Aztán egy idősebb koreai férfi látta, hogy sírok, és hallotta, hogy a telefonba azt mondom: “Nem beszélek jól koreaiul. Sajnálom. Nem értem.” Fogta a telefont, kivette a kezemből, és segített megtalálni a taxit. A feleségével adtak nekem egy kis cukorkát, átkaroltak, és mondták, hogy minden rendben lesz. Aztán a taxisofőr is nagyon kedves volt. Mondta, hogy semmi gond, hamarosan már otthon leszek.
Egyiküknek sem kellett volna törődniük velem, de ehelyett úgy döntöttek: “Itt van egy ember, akinek segítségre van szüksége, akkor segítünk neki.” © tadpole511 / Reddit - 20 évesen egy textil/kézműves üzletben dolgoztam. Egy nő jött a kasszához kb. 100 dollár értékű holmival. Mindenféle anyagot, festéket és eszközt vett, rengeteg dolgot vásárolt. A kártyáját a gép elutasította, és ettől nagyon ideges lett. Elkezdett mindent visszapakolni a kosarába, próbálta kiszámolni, hogy mi az, amit ki tud fizetni. A sorban mögötte állt egy nő, aki azt mondta neki: “Tegye csak vissza, majd én kifizetem.” Kártyával kifizette neki a teljes vásárlást. A nő sírva fakadt, és csendben megköszönte neki. © complacentviolinist / Reddit
- A városunkban gyümölcsös standok vannak a piac mellett. Anyával gyümölcsöt vásároltunk a családnak, mikor egy idős, sovány hajléktalan odajött pont ahhoz a standhoz, amelyiknél mi álltunk. Elkezdte nézegetni a gyümölcsöket, főleg a banánt.
Anyám mondta neki, hogy vegyen el egy fürtöt, és ő kifizeti neki. Elvette, megköszönte, és elment. Apróság volt, csak néhány banán, de még 10 évvel később is eszembe jut. Amit anyám tett, az formált azzá, aki lenni akartam. © lilypadlemon / Reddit - Borzasztó napom volt a munkahelyemen. Már nem emlékszem miért, de iszonyú stresszes voltam, sírva tudtam volna fakadni.
Egy munkatársam, akit szinte nem is ismertem, észrevette, hogy milyen szörnyen érzem magam, és adott egy grapefruitot. Mindig hozott magával egyet, meghámozta és megette. Ezt tettem én is. Nagyon jó volt! © wingedcoyote / Reddit - A bölcsesség fogamat műtötték ki, és nagyon féltem az altatástól. Pánikoltam, rettegtem. Valahogy az agyam egyenlőség jelet tett az altatás és a végleges elalvás közé.
Az egyik asszisztens fogta a kezemet, ezen nagyon meglepődtem, de nagy biztonságot adott. Régóta már senki sem vigasztalt, ez szinte sokként ért. A szívmonitoron valószínűleg látták, hogy mennyire félek, de szerintem az asszisztens olvasott a fejemben. Nagyon jól tudtam leplezni a félelmemet, ezért meglepődtem, hogy valaki mégis észrevette. Nem kellett volna tennie semmit, de ő mégis megnyugtatott azzal az apró gesztussal, hogy megfogta a kezemet. Emlékszem, még sírva is fakadtam, mikor ezt tette. Abban a pillanatban minden elszabadult, többé nem tudtam nyugodtnak tettetni magam. Már rég nem sírtam mások előtt. © stray_cat_208 / Reddit - Már 10 éve voltam házas a férjemmel, amikor véletlenül rájöttem, hogy az igazi neve más. Egy családi látogatás során történt, amikor az elhidegült bátyja elárulta. Még aznap este megkérdeztem a férjemet erről. Idegesnek tűnt, de aztán felállt, és hozott nekem egy régi mappát. Tele volt a sok évvel ezelőtti irataival. Kiderült, hogy mindig is utálta a keresztnevét, és a középiskolában a középső nevét kezdte használni. Ekkor döntött úgy, hogy törvényesen megváltoztatja. Amikor találkoztunk, már megszokta, hogy így mutatkozik be, és nem gondolta, hogy ez nagy ügy.
