Az iskolában tanultak az ókori Rómáról nem mindig voltak szórakoztatóak. Most viszont olyan tényeket gyűjtöttünk össze, melyeket te is érdekesnek fogsz találni!
1. Annak érdekében, hogy egy nő jogokat kapjon, vagy 3 gyermeket kellett szülnie házasságban, vagy teljesen tartózkodnia kellett a férfiaktól.
Egy nő csak úgy válhatott függetlenné, ha beleegyezett, hogy 30 éven át nem kerül kapcsolatba férfival, azaz szűz marad és Vesta istennő papnőjévé válik. Ehhez a lányokat már egészen kiskorukban választották ki. A szűz nők elég sok joggal rendelkeztek: lehetett ingatlanuk, kaptak nyugdíjat, tanúskodhattak a bíróságon, sőt, még az elítélteket is felmenthették. De ha egy ilyen szűz nő bűnbe esett egy férfival, fájdalmas kivégzés lett a büntetése.
Az ókori Rómában volt más módja is annak, hogy egy nő bizonyos fokú szabadságjogokat élvezzen. Ehhez férjhez kellett mennie és legalább 3 gyermeket szülnie. A házas patrícius nők örökölhettek ingatlant és szabadulhattak a férfi rokonuk gyámsága alól. De ez a törvény csak rövid ideig volt érvényben, az i.e. 1. századtól az i.u. 1. századig, és csakis azért, mert a római előkelő réteg fogyatkozni kezdett, miközben a népesség összlétszáma nőtt.
2. A rómaiak kívül-belül illatozni akartak.
Az ókori rómaiak nem csak a bőrükön használtak parfümöt, de a házaik falából a vendégekre is fújkálták azt. Hogy kívül-belül illatosak legyenek, egyesek még itták is a parfümöt. A parfüm bőrbe való dörzsöléséval vagy bőrre fújásával számos betegséget kezeltek a láztól a gyomorfájásig.
3. A nők piócákkal és férgekkel festették a hajukat.
Egy római nő számára szégyenletes volt, ha megőrizte természetes hajszínét, úgy tartották, ilyet csak a barbárok tesznek. Egy igényes nő órákat töltött azzal, hogy megfelelő legyen a hajviselete.
A római nők sokféle módon festették a hajukat, használtak sáfrányt és hennát az arany árnyalatok eléréséhez. A gyönyörű, fekete hajszínt pedig különleges módon érték el: hónapokon át piócát áztattak ecetbe, majd a keveréket felvitték a hajukra. Az ősz haj festése legalább ennyire kellemetlen procedúra volt. Ehhez egész éjszakára fent hagyták a hajukon azt a keveréket, ami földigiliszta és gyógynövények keverékéből készült.
4. Az otthonaikban álajtók is voltak.
Napjainkban tükröket használunk ahhoz, hogy az otthonunk optikailag nagyobbnak tűnjön. Az ókori Rómában ezt álajtókkal érték el, melyeket a falakra festettek. Ezek a festett ajtók és oszlopok más célt is szolgáltak: a valódi ajtók és oszlopok kiegyensúlyozásával szimmetriát teremtettek a szobákban.
5. Válás után a gyerekek az apjukkal maradtak.
Elválni az ókori Rómában nem volt bonyolult dolog. De válás után a nőnek le kellett mondania a gyerekeiről, azok az apjukkal maradtak. Ha az apa meghalt, az apa legidősebb férfi rokona lett a gyámjuk.
Az édesapa jogai a gyermekek felett az ókori Rómában olyannyira erősek voltak, hogy a nők még házasság után is az édesapjuk gyámsága alá tartoztak, a férjüknek nem volt joguk felettük. A nőknek ez adott bizonyos fokú szabadságot.
6. Akkoriban a Colosseum úszómedence volt.
A naumachia, azaz a színdarabszerű hajócsata népszerű szórakozása volt a római császároknak. Ezeket az előadásokat medencékben, tavakban vagy épületekben tartották. Domitianus császár 89-ben ezt az előadást a Colosseumban rendezte meg, az arénát feltöltette vízzel. Titus császár is így tett. Ezt a Gladiátor II.-ben is láthatjuk.
7. A nőknek és a férfiaknak is szőrteleníteniük kellett a testüket.
Egyes római nők és férfiak elég fájdalmas módon, csipesz segítségével szabadultak meg a szőrszálaktól. Ezt a műveletet a fodrászoknál és a fürdőben is elvégeztethették. A férfiak szőrtelenítették a hónaljukat, a lábról viszont csak a nők szedték le a szőrt. A fülüket egy spatulához vagy kanálhoz hasonló eszközzel tisztították.
A legtöbb 20 év feletti férfi naponta borotválkozott, és általában csak az életükben történt, tragikus esemény után növesztettek szakállt.
8. Kreatív módon tanították írni a gyerekeket.
Azt hihetnénk, akkoriban a gyerekek úgy tanultak írni, hogy betűket írtak egy agyag- vagy viasztáblára. Ám a valóságban ez sokkal kreatívabb módon zajlott.
Mikor a gyerekek az ábécét tanulták, betű formájú süteményeket készítettek nekik. A római gyerekeknek voltak elefántcsontból készült betűik is, melyek szintén segítettek nekik a különböző betűk és számok formájának memorizálásában. Énekek és versek is segítették őket a tanulásban.
Herodes Atticus fia sehogyan sem bírta megjegyezni az ábécét, ezért apja 24 szolgát hozatott neki, akik nevének kezdőbetűi megfeleltek az ábécé 24 betűjének.
9. Nehezebb volt kivárniuk a hétvégét, merthogy a hetek 8 napból álltak.
Az ókori Rómában 7 munkanap és csak egy pihenőnap volt. Ez volt a nundinae, a heti vásár napja. Ilyenkor a parasztok és kézművesek szünetet tartottak a munkában, és termékeiket a piacokra vitték árulni. A rómaiak és a szolgáik ekkor vásároltak be a következő hétre, a gyerekeknek pedig iskolai szünnap volt. Ilyenkor tartották a nagy vacsorákat és a mulatságokat is.
10. Női gladiátorok is voltak.
Bár a gladiátorok gyakorta a rabszolgák és a bűnözők közül kerültek ki, előfordult, hogy szabad emberek is szórakoztatták a közönséget az arénában gladiátorként. Mivel a közönség imádta a meglepetéseket, a leglátványosabb módokon zajlott a harc: a gladiátorok időnként harci kocsikon vagy lasszóval küzdöttek.
A női gladiátorok nem voltak gyakoriak, így a szereplésük még izgalmasabbá tette az előadást. Egy Halikarnasszoszban talált faragvány 2 nőt ábrázol gladiátor öltözetben. A női gladiátorok azonban botrányosnak számítottak, ezért 200-ban Septimius Severus császár betiltotta a szereplésüket.
11. A nők imádták a gyöngyöket, és olyan súlyos fülbevalókat viseltek, hogy a fülcimpájuk nem bírta megtartani őket.
Az ókori Rómában a nők legalább annyira rajongtak a gyöngyökért, mint a mai nők a gyémántokért. Martial római író beszámolt egy nőről, aki még Marilyn Monroe-n is túltett, aki köztudottan rajongott a gyémántokért. Ez a nő az istenek helyett a gyöngyeihez imádkozott, testvéreinek nevezte őket, és az író szerint jobban szerette, mint a saját gyermekeit.
Csak a nemesi származású nők engedhették meg maguknak a gyöngyfülbevalók viselését, melyek igen sokba kerültek. Gyakran olyan súlyos fülbevalókat viseltek, amitől begyulladt a fülcimpájuk. Ez a szokás olyannyira elterjedt volt, hogy a női fodrászatokban külön személyzet volt arra, hogy a begyulladt cimpákat kezeljék.
12. A rómaiak még akkor is hangosan olvastak, ha egyedül voltak.
Az eredeti latin szövegekben – az ókori görög szövegekhez hasonlóan – nem voltak írásjelek és központozások, sem nagybetűk. Csak 600-700 körül kezdték el használni a szóközöket a szerzetesek, hogy megkönnyítsék az olvasást. Ezért volt akkoriban olyan nehézkes az olvasás. Hogy megkönnyítsék maguknak, az ókori rómaiak minden szöveget hangosan olvastak fel.
13. Fodrásznak lenni jövedelmező foglalkozás volt.
A római fodrászok nem csak vágták és formázták a vendégeik haját, de manikűröztek, szőrtelenítettek és tyúkszemet is kezeltek. Az ősz hajszálakat egyszerűen kihúzták, ha nem volt belőlük túl sok. Egyes fodrászok annyira jól kerestek, hogy 20 rabszolgát és 20 lovat tartottak.
