Minden fényes logó és magasztos cégépület mögött rejtőzik egy olyan világ, ahova csak kevés kívülálló pillanthat be. Ez a suttogva terjedő pletykák, titkos szabályok és zárt ajtók mögött meghozott, furcsa döntések világa.
A következőkben 13 történet visz minket közelebb azokhoz a titkokhoz, melyeknek sosem szabadott volna a cégek kapuin kívülre kerülniük.
- Egy nagy biztosítótársaságnál dolgoztam. Az igazság az, hogy ha hűséges akarsz maradni hozzájuk, csak te jársz rosszul. Sokkal jobban járnak azok, akik 2-3 évente biztosítót váltanak, mert jobb ajánlatot kapnak, mint azok, akik maradnak. A hűséget büntetik. És nem ez a legrosszabb, amit a régi ügyfelekkel csinálnak.
- Egy vezető bank egyik digitális termékén dolgoztam. Amit senki nem mond el neked az “ingyenes” bankszámláról, hogy nem is ingyenes.
Díjakat nem fizetsz, de adatokkal fizetsz. Mindig, mikor megnyitod az alkalmazást, követjük, hogy mit nézel, meddig időzöl el egy-egy oldalon, mire kattintasz és mi az, amin gyorsan átgörgetsz. Ezekből az információkból aztán összeáll a profilód: mi miatt aggódsz, valószínűleg mit fogsz vásárolni és milyen könnyen vagy befolyásolható.
Néha ezt arra használjuk, hogy eladjunk neked valamit, máskor az elemzéshez jön jól. És igen, az is előfordul, hogy megosztjuk és eladjuk. Ingyenes? Igazából nem. Vásárló helyett termék vagy. - Mikor légiutas-kísérőként dolgoztam, gyakran mondták nekünk, hogy az utasoknak mondjuk azt, hogy “karbantartás miatt késünk”, hogy megnyugtassuk őket. De azt senki nem tudta, hogy néha a valódi ok olyan nevetséges dolog volt, mint egy elromlott kávéfőző. Szigorú utasítást kaptunk, hogy soha ne valljuk be.
- Személyi bankár vagyok. Arra képeztek ki minket, hogy akkor csapjunk le rád, amikor zavartnak tűnsz. Ha elutasították a kártyádat vagy nem váltják be a csekkedet, akkor jövünk mi, és ajánlunk neked valamit.
Ez segítségnek hangzik, de 10-ből 9-szer nagy összeget fizetsz az ajánlatért. - Élelmiszerbolt: lejárati dátum? A régi termékeket gyakran csak a polc elejére tettük. Ha nem penészes vagy folyós, akkor a legtöbb üzlet a lejárt termékeket még szemrebbenés nélkül árulja néhány napig.
- Hitelkockázat elemzés területén dolgoztam. Az igazság: a tökéletes pontszám sem jelent jóváhagyást. Ha a hiteltörténeted túl átlátható vagy túl rövid, megjelöljük.
Azt szeretjük, ha vannak benne bukkanók, ebből látszik, hogyan kezeled a stresszt.
- Egy nagynevű bank call centerében dolgozom. Az emberek nem jönnek rá, hogy a viselkedésüket pontozzuk. Elmaradtál egy befizetéssel és kiabálva telefonáltál? Felírjuk. Később fizettél, de udvariasan hívtál fel minket? Legközelebb mi is elnézőbbek leszünk veled.
- Korábban étteremben dolgoztam. 30 dollárért szarvasgombás tészta? Az 99%-ban csak szarvasgomba olajat látott, ami egy mű ízesítő, semmi köze a valódi szarvasgombához. A vendég nem tudja megmondani a különbséget, mi viszont nagy hasznot érünk el vele.
- A vállalati megfelelőség területén dolgoztam. Az emberek azt hiszik, a bankok azért lassúak, mert régimódiak. Nem. Azért lassúak, mert minden egyes új terméket, szöveget vagy funkciót törvényesen felül kell vizsgálni. Volt olyan, hogy az alkalmazásban egy feliratot 3 hónapon át vizsgáltak.
- Néha az orvosok szükségtelen vizsgálatokat is elvégeztetnek azért, hogy megóvják magukat a későbbi jogi felelősségrevonástól.
- Egy közepes méretű marketingügynökségnél dolgoztam, ahol szerettek előléptetéseket osztogatni. De ezeknek semmi jelentőségük nem volt. Kaptál valamilyen jól hangzó, új titulust, de mikor megkérdezted, hogy a béred mennyivel lesz magasabb, azt mondták, szűkös a költségvetés, de az előléptetés a későbbiekben majd béremelésre jogosít. Elárulom, a később, az sosem jött el.
A vezetőség taktikai okokból vetette be ezt a módszert a zsúfolt időszakok előtt. Egy csomó embert “előléptettek”, aztán bűntudatot keltettek bennük, amiért fizetésemelést vártak volna. Ugyanakkor a felelősségüket megkétszerezték. Egy év után a legtöbben rájöttek, hogy csak átverték őket és két ember munkáját végzik egy fizetésért.
Az alkalmazottak úgy nevezték ezeket az előléptetéseket, hogy “korona királyság nélkül”. Azzal viccelődtünk, hogy fizetés nélküli szolgasorban dolgozunk. - Évente voltak “anonim” felmérések, amikben könyörögtek nekünk, hogy legyünk őszinték. Később aztán azok, akik panaszkodtak a vezetőségre, rejtélyes módon “teljesítményjavítási tervekbe” lettek bevonva. Rájöttem, hogy az informatikai részleg össze tudta kötni a válaszokat az alkalmazottak azonosítóival.
- Egy vezető biztosítási cégnél dolgoztam. Szó szerint elutasítási kvótákkal dolgoztunk. Minél több kérelmet utasítottunk el – köztük a jogosakat is –, annál nagyobb bónuszt kaptunk. Még mindig forog a gyomrom tőle.