Sokan azt hiszik, szülőnek lenni könnyű. Csak etetni kell a gyerekeket, kiengedni őket és gondoskodni a szórakoztatásukról. Az igazság azonban az, hogy a gyereknevelés állandó munka, ami az élet minden részére hatással van. Ha gyereked van, az mindent megváltoztat. Egy őrült hullámvasút az egész, és néha olyasmiket hallasz tőlük, amiktől feláll a hátadon a szőr!
- Mikor a fiam 3-4 éves volt, elkezdett beszélni a feleségéről. Azt mondta, hogy a felesége odakint volt és nagyon szomorú volt. Emlékszem, a szívére tette a kezét, és azt mondta, nagyon hiányzik neki, de nem engedhetjük be, mert tovább kellett lépnie. © saltydottie / Reddit
- Mikor a lányom kicsi volt, csak úgy elkezdett beszélni egy Don nevű fickóról. Mindig ugyanúgy írta le a külsejét, és nem tűnt úgy, hogy fél tőle, pedig mindennap emlegette. Nem járt oviba, senkit nem ismertünk, akit Donnak hívtak volna. Aztán egyik nap nagyon megrémült, nem volt hajlandó a ház körül sétálni egyedül, nehogy összefusson Donnal, nem akart a szobájában aludni, és azt mondta, nagyon utálja Dont, mert csúnya dolgokat mond neki mindig. Kb. egy évig ment ez, aztán új házba költöztünk. Többé sosem hozta szóba. © sciencenerd86 / Reddit
- A távoli rokonaimnak volt egy lányuk, aki gyerekkorában 2-3 napon át nem evett, ha a szülei nem teljesítették valamelyik kívánságát. A szülők nem törekedtek kompromisszumra, hanem kivárták, hogy a gyerek elég éhes legyen ahhoz, hogy megegyen egy tál levest. De mivel folyton elkényeztették, ez újra és újra előfordult. Végül kinőtte, de új, kifinomultabb manipulálási technikákat fejlesztett ki, például elszaladt. © Singing Coon
- A férjem reggel korán indul dolgozni, egész nap én vagyok a gyerekekkel. Nemrég ételmérgezésem volt és 5 percenként szaladgáltam a WC-re. 2 kisgyerekkel (2 és 3 évesek) ez nem kis probléma! Mikor ki kellett futnom, fogtam egy csomó játékot, szétszórtam előttük és elszaladtam.
30 másodpercig csend volt, aztán csörömpölést hallottam. A szívem majdnem kiugrott a helyéről. Kiszaladtam, és ott láttam a két rosszcsontot, akik a függönyt tartották – a karnissal együtt. Nem értem, más anyukák hogyan tudnak sminkelni és egyebeket csinálni gyerek mellett. A férjem meg megsértődött, hogy amint hazaért, megkértem, hogy legalább 15 percig felügyelje a gyerekeket. - Mikor a fiam 3 éves volt, egyik este megálltunk egy hídon, amit lezártak a forgalom elől az éves tüzijáték miatt. A fiam az út közepére mutatott, és egy szomorú kisfiúról kezdett beszélni, aki arra várt, hogy a szülei eljöjjenek érte. Nem sokkal azelőtt történt ott egy baleset, amiben egy kisfiú meghalt. © Nattles2020 / Reddit
- Mindenki azt mondja, a gyereknevelés könnyebb lesz, ha túl vagyunk az újszülött korszakon. Majd a fogzáson. Majd a bölcsődén. Az én fiam 11 éves, és már nem sír éjszakánként. De tegnap felrázott álmomból, és azt suttogta: “A bácsi a folyosón azt mondja, még nem állsz készen.” Felpattantam az ágyból, de senkit nem találtam ott. Az ajtók zárva voltak, és az ablakok is. Reggel megkérdeztem erről, de azt mondta, megbolondultam. Arra sem emlékezett, hogy felkelt az ágyából.
- Az egyik barátom 5 éve házas. A férje azt mondta neki, legyen gyerekük. Ő megkérdezte: “Segítesz majd nekem a babával? És milyen gyakran? Képes leszel elviselni a hormoningadozásaimat? El tudsz majd tartani minket úgy, hogy csak te dolgozol? És mi lesz, ha a gyerek megbetegszik?” A férje gyorsan véget vetett a beszélgetésnek, és azt mondta neki: “Te megőrültél.” © Radostnya / Pikabu
- Egyedülálló apa vagyok. A lányom egyszer azt kérdezte: “Honnan jönnek a babák?” Nem szoktam neki hazudni, ezért kerestem egy gyerekeknek való könyvet a témáról. Leültünk és részletesen végigolvastuk.
Első osztályos volt, mikor egy fiú azt mondta neki, a babák káposztából jönnek. A lányom vitatkozni kezdett vele, és elmondott neki mindent, ami tud. Másnap a fiú szülei felhívtak, és azt mondták: “Hogyan lehet, hogy egy 7 éves tisztában van ezekkel a dolgokkal? Ez nem helyes.”
Megfenyegettek, hogy rám hívják a gyermekvédelmet és feljelentést tesznek a rendőrségen. Mondtam nekik, hogy posztolni fogom a beszélgetésünkről készült felvételt a szülői csoportban. Értesítettem az osztályfőnököt is, hogy megelőzzek bármilyen provokációt. Mellém állt. Jó, hogy legalább a tanárok képesek a kritikus gondolkodásra. © Overheard / VK
- A legkisebb fiam nem evett. Nem adtam neki semmi nassolnivalót, hogy megéhezzen és rendes ételt egyen. Az idősebb gyerekem viszont kiabálni kezdett: “De én rendesen ettem! Hol van a desszertem? Miért kell nekem is szenvednem miatta?”
Minden alkalommal azon gondolkodtam, hogy mégis mit csináljak. Hagyjam, hogy az idősebb édességet egyen a kicsi előtt? Az nem volna helyes. Néhány évvel ezelőtt jobban evett, de most gyakorlatilag nem hajlandó megenni a húst és egy csomó más ételt. © Inessa Fedorovna - Csecsemőkorában a fiam kólikás volt. Csak a karomban tudott aludni. Később félt egyedül maradni: “Anya, ne csukd be a WC ajtaját, félek.” Megegyeztünk abban, hogy becsukom az ajtót, de kintről beszélek hozzá. © Olga_S
- Az elsőszülöttünk kb. 18 hónapos volt. Már járt, de még nem túl magabiztosan. A földszinten voltam, a számítógép előtt ültem. A feleségem lekiabált, hogy elmegy a mosdóba, addig figyeljek a gyerekre. Félreértettük egymást, így a gyerek kb. 3 percig egyedül volt. A feleségem kijött, kérdezte, hol van a gyerek, sehol sem találtuk a házban.
Azt hittük, csak elbújt. Láttuk, hogy résnyire nyitva van a teraszajtó. Rájöttünk, hogy kilopódzott. A kerítéssel körbevett udvaron sehol sem találtuk. Ekkor már nagyon aggódtunk. Kiszaladtunk az utcára. Két háztömbbel odébb találtunk rá. A park felé tartott, amihez két úttesten is át kell menni, az egyik ráadásul elég forgalmas. Kedves szomszédok találták meg és hazafelé sétáltak vele, mert megismerték a korábbi sétákról. Mondanom sem kell, ezután a házban mindenhova gyerekzár került. © Rancethetank / Reddit
- Kórházban vagyok a lányommal, még egy hét van hátra a kórházi kezelésből. A feleségem otthon van a fiunkkal. Nem ez az első eset, hogy ezt kell tennem, mert a lányunk hallgat rám, és én könnyebben cipelem. Másnál is így van ez? Egy hét otthoni ellátás, majd 2 hét betegszabadság? Már 2 éve így élünk. © 59Block / Pikabu
- A lányom 3 éves. A gyerekszobában csönd van, majd egy ijesztő “aúú”. A legfélelmetesebb az egészben, hogy a gyerek ezzel az “aúúval” reagál nemcsak a valódi veszélyekre, hanem a legapróbb dolgokra is, például ha kifolyik a festék a szőnyegre. Mire beérek a gyerekszobába, már néhány ősz hajszállal több van a fejemen. © Nastassya
