Minden egyes nap tele van izgalmas történésekkel. Ha nem velünk, akkor másokkal történnek olyan dolgok, amik aztán a különböző internetes felületeken keresztül sokakhoz eljutnak.
Ilyen történetek következnek.
- A barátom elképesztő. Tegnap veszekedtünk, és azt mondtam neki, hogy soha többé nem akarom látni. Ezért lekapcsolta a villanyt. Erre már nem lehet mit mondani, igaz?
- Gyerekkoromban gyakran voltam beteg. Az orvosok és a kórház egyfolytában az életem része volt. Teljesen elegem lett már az egészből. Azt mondtam a szüleimnek: “Befejeztem. Kaphatnék egy olyan gyógyszert, amit beveszek és utána egészséges leszek?” Másnap apám berohant a szobámba és azt kiáltotta: “Megtaláltam!” A kezembe adott egy kis üvegcsét, és azt mondta: “Ezt idd meg, és hamarosan meggyógyulsz. Ez varázsszer.” Az üvegben lévő zöld lé meggyőzött arról, hogy ez tényleg valami varázsital. Megittam, és elkezdtem jobban lenni. Később tudtam meg, hogy a varázsital valójában zöld mentasziruppal színezett víz volt.
- Az egyetlen módszer, hogy egy könyv segítségével leszokj a dohányzásról, hogy megkéred a barátaidat, hogy minden alkalommal üssenek meg vele, mikor rá akarsz gyújtani. Legalábbis nekem így sikerült leszoknom, mert a könyv önmagában egyáltalán nem segített.
- Metróztam, és egy csinos lány állt előttem, aki nyíltan bámulta az előtte álló srácot. Hirtelen kivett egy darab papírt a táskájából, ráírt valamit, majd beletette a srác kapucnijába. 5 perccel később úgy tűnt, hogy meggondolta magát, ezért próbálta elérni a cetlit, hogy kivegye a kapucniból. A srác ezt észrevette, és feltette a kapucniját, a cetli pedig a földre esett. Figyeltem, hogy mi történik ezután. A srác felvette a cetlit, fogta a telefonját, és tárcsázta a rajta lévő számot. A lány telefonja elkezdett csörögni, az arca olyan piros lett, mint egy paradicsom. Mikor leszálltam, már kedvesen beszélgettek egymással.
- Magyarázatot írtam arról, hogy miért késtem a munkából. Nem jutott eszembe semmi, ezért leírtam, hogy hallottam a rádióban a Backstreet Boys Larger Than Life című számát, elkezdtem énekelni és táncolni, aztán az összes számukat kikerestem az interneten. Megbocsátottak, és még büntetést sem kaptam.
- Annyira szégyellem magam! A műtőasztalon az aneszteziológus megpróbált felébreszteni. Ütögette a homlokomat, és beszélt hozzám. Kinyitottam a szememet, és azt motyogtam: “Mi vagy te, egy harkály?” A műtőben lévő összes ember elkezdett nevetni. Erre természetesen nem emlékeztem, a nővér mesélte később.
- A digitális mérlegnek köszönhetően kaptam rajta a férjemet a megcsaláson. Folyton ellenőrzöm a súlyomat. A mérleg memóriájában találtam egy igen fura számot. Gondolkodtam egy darabig, de nem emlékeztem, hogy valaha is ilyen nagy lett volna a súlyom. Aztán minden a helyére került. Nyíltan rákérdeztem. Meglepődött, de aztán bevallotta. A férjem ugyanis nem tudta, hogy ilyen okos mérlegünk van. Okosabb, mint amilyen ő volt.
- A nővéremnek ikrei vannak. Egyszer átjött hozzám, a gyerekeket meg otthon hagyta a férjével. Nagyon jót beszélgettünk, aztán este hazament és megnézte, hogyan boldogult a férje egyedül. 1 órával később kaptam tőle egy üzenetet: “Nem fogod elhinni, mit csinált a férjem, hogy meg tudja különböztetni a lányokat!” Mellékelt egy fotót a gyerekekről. Az egyiknek egy 1-es szám volt a homlokán, a másiknak meg egy 2-es.
- A nagymamám fogadott velem, hogy nem tudok egyszerre 25 süteményt megenni. Kinevettem és mondtam neki, hogy teljesen alábecsül. Megettem 24 sütit, de a 25. nem volt a tányéron. Erre a nagyi elővett egy akkora sütit, mint amekkora a tányér volt. Hogy rövidre zárjam a sztorit, a nagyi nyerte a fogadást.
- Találtam egy régi ládát a megboldogult nagyapám házában. Eltartott egy ideig, mire kinyitottam. Azt gondoltam, valami kincs lesz benne. Mikor végre kinyitottam, egy cetlit láttam benne: “Ez egy 20 éves rumnak az üvege. Akkor akartam neked adni, mikor végre unokám születik. De nincs unoka, ezért megittam én. Ha most ezt olvasod, megtudod, hogy mekkora béna vagy. A rum nagyon finom volt! Ha-ha-ha”
- Mikor vendégek jönnek hozzám, mindenki cseveg, segítenek főzni, viccelődnek, énekelnek, társasoznak. A barátaim szeretnek átjönni hozzám. Azt mondják, nagyon különleges az atmoszféra az otthonomban. A titok igen egyszerű: nincs internet a házban. Az emberek így rá vannak kényszerülve, hogy egymással beszéljenek, és ne a telefonjukat nyomkodják.
- Sétáltam a 4 éves fiammal. A szomszédunkban vietnámi gyerekek laknak, akik nem beszélnek angolul. Közülük 3 a homokozóban játszott, a biciklijük ott volt letámasztva nem messze tőlük. A fiamnak megtetszett az egyik bicaj. 5 percen át körözött körülötte, majd összeszedte a bátorságát, és azt mondta: “Fiúk, felülhetek rá? Szeretnék menni ezzel a biciklivel. Értitek? Mehetek vele?” Csak érthetetlen szavakat kapott válaszul. Sóhajtott egyet, rámutatott a biciklire és azt mondta: “SINKHANCHONCHINKHANCHONCHIKHAN!” 5 másodperces csend következett. A bicikli gazdája csendben felállt, megfogta a bicajt és odaadta a fiamnak, majd csendben visszaült. A fiam elégedetten tekert körbe-körbe az udvaron. Fogalmam sincs róla, hogyan csinálta.
