Nem volt rajtuk köpeny. Nem mentettek meg egész városokat. De a legcsendesebb, leghétköznapibb pillanatokban – a buszon, a boltban, a kórházi folyosón vagy éppen otthon – ezek az emberek olyasmit tettek, amire a világnak nagy szüksége van: a kedvességet választották, mikor senki sem figyelt. És ez mindent megváltoztatott.
- Van a környékünkön egy egyedülálló anya, akit mindenki kritizálni szokott. A gyerekei sokszor koszosak, éhesek, a gyermekvédelem is nem egyszer járt már náluk. Az emberek folyamatosan suttognak a háta mögött. Egyik este a kislánya jött oda hozzám sírva. Pénzt kért. Adtam neki ennivalót és 200 dollárt. Másnap a rendőrség kopogott nálam. Bepánikoltam, azt hittem, bajba kerültem amiatt, hogy készpénzt adtam a gyereknek. De nem. Kérdéseket tettek fel egy közelben parkoló autóról. Aztán azt is elmondták, hogy miért.
Kiderült, hogy az az anya megmentette egy gyerek életét. Mikor az éjszakai műszakjából ment hazafelé, látott egy gyereket sötét ruhában, amint átmegy az úton, közvetlenül egy közeledő autó előtt. Odarohant, és éppen az utolsó pillanatban rántotta el. Teljesen lesújtott, hogy mindenki rossz anyának tartja, de a legfontosabb pillanatban ő volt az egyetlen, aki igazi hősként cselekedett. - 18 éves voltam, mikor apám váratlanul meghalt. Vakáción voltak anyával, akinek az ország másik feléből kellett hazajutnia hozzám. Az orvos, aki megállapította apám halálát, az éjszaka közepén felhívta a feleségét, aki egy barátjával kivitte anyát a reptérre, hogy az első géppel jöhessen hozzám. Mindig hálás leszek azoknak a nőknek ezért. Engem a nagynéném és egy barátja vitt ki a reptérre, kaptam egy fahéjas csigát. Nem volt valami finom, de ez a gesztus akkor nagyon sokat jelentett nekem. © azrendelmare / Reddit
- Mikor egy hirtelen beavatkozás miatt kórházba kellett mennem és a felépülés alatt erős fájdalmaim voltak, egy orvostanhallgató, miután a csoporttal körbejárták a betegeket, bejött hozzám, leült, és kedvesen beszélgetett velem. Érdeklődött, hogy vagyok, és elterelte a figyelmemet azzal, hogy a kettőnk szakterülete közti kapcsolatról beszélt. Nagyon jól esett abban a nehéz időszakban. Többnyire jól bántak velem, de miatta éreztem úgy, hogy kezdek visszatérni az életbe, nem pedig csak túlélni akarok. © Chequered_Career / Reddit
- Egyik reggel rosszul lettem, bementem a gyógyszertárba. Éppen a legforgalmasabb időszak volt egy egyébként is forgalmas részen, sok közlekedési lámpán kellett átjutnom. Egy kedves sofőr megállította a forgalmat az egyik irányból, hogy be tudjak kanyarodni. Annyira hálás voltam ezért a gesztusért, hogy sírva fakadtam. © debzmonkey / Reddit
- Én gondoskodtam a krónikus szívbetegségben szenvedő cicámról. Az utolsó hetekben sokat romlott az állapota. Újra elvittem az állatorvoshoz, és a vizsgálat eredményeire vártam. Tudtam, hogy nem lesznek jók, hogy csúszik ki a kezemből és nem tudok tenni semmit. Közben bementem egy kávézóba, és alig tudtam visszatartani a sírást. A pultos fiú (aki elképesztően gyönyörű volt), látta ezt az arcomon, és megkérdezte, mi a baj. Mondtam, hogy a macskám beteg és nagyon félek. Nagyon kedves volt, mondta, hogy megérti és sajnálja, a pulton keresztül még meg is ölelt. Nem fogadott el pénzt tőlem. Azóta 10 év telt el, és most újra sírva fakadtam. © eastbaypluviophile / Reddit
- Az üzletben vettem egy hűtőt és mellé pár zacskó chipset meg néhány doboz üdítőt. 2000 dollárt fizettem a hűtőért. A pénztáros azt mondta, az italt és a chipset az üzlet állja, mert megvettem a hűtőt. © AdOverall1863 / Reddit
- Szörnyű gyerekkorom volt. Egyszer, kamasz koromban, miután az egyik bátyámat kirúgták otthonról (anyám egymás után rúgott ki mindannyiunkat), a benzinkúton dolgozott és rendelt nekem egy pizzát. Meghagyta a futárnak, hogy álljon meg a benzinkúton egy kóláért, és szállítsa ki nekem azt is. Akkoriban nagyon különböztünk egymástól, de mikor a legnagyobb szükség volt rá, ott állt mellettem. Ez csak egy példa, de még mindig könnybe lábad a szemem, ha arra gondolok, hogy ő – miközben hajléktalan volt és egy autóban aludt –, ilyen önzetlen dolgot tett értem, hogy gondoskodjon rólam. © LadyPeaceful1 / Reddit
- Egy fesztiválon egy hajléktalan művészeti standot vezettem. Odajött hozzám egy bohóc. Mondtam neki, hogy tanultam bohóckodást általános iskolában. Rengeteg gyöngysor lógott a nyakában, és nekem adott egyet. Egész középiskolában arra vágytam, bárcsak kapnék valakitől egy gyöngysort. Nagyon meghatódtam, mikor a nyakamba tette. Ez 2007-ben volt, és a gyöngysor még mindig itt lóg a falon. © abnormal2004 / Reddit
- Középiskolás koromban elöntötte a házunkat a víz. Nagyon nehéz időszak volt. A nagyon szigorú és kissé ijesztő angoltanárom eljött hozzánk, mikor költöztünk be az új lakásunkba, és hozott isteni finom csokis-kókuszos sütiket. Elhozta nekem azt a könyvet is, amit a szünetekben mindig olvastam az iskolában, és írt pár szót a könyv belsejébe, hogy tartsam meg.
Mindig nagyon ügyelt arra, hogy jól bánunk a könyvekkel. Soha nem engedte őket kivinni az osztályból, szóval, hogy nekem adta, az nagyon nagy szó volt. Azt is megtudtam, hogy 40 percnyire lakott tőlünk. Abban a nehéz helyzetben megmutatta, hogy tudja, milyen nehéz nekem, és támogatni akart. Nagyon sokat jelentett nekem. A könyv még mindig megvan. © Ok_Grab_678 / Reddit - 188 cm magas, 127 kg, tetovált fickó vagyok. 2019-ben, mikor jöttem ki a vizsgálóból, ahol az orvosok megállapították, hogy anyámnak kezelhetetlen és operálhatatlan tüdőrákja van, igyekeztem megőrizni a józan eszemet. Még néhány percig ott álltam a kórház folyosóján. Abban a pillanatban egy pár fiatal srác jött be, az egyik barátjukhoz igyekeztek. Nem tudom miért, de ahogy néztem őket, a saját fiatalságom jutott eszembe, a hibák, amiket elkövettem…
Elkezdtem hangosan zokogni. Rám néztek nagyon tiszteletteljesen, és mikor ezt észrevettem, ránéztem az egyikükre, és megkérdeztem, megölelne-e. A srác egy pillanatig sem habozott. Szorosan átölelt, és azt mondta, minden rendben lesz. Nem kérdezett semmit. Én sem szóltam többet. Megköszöntem, és úgy mentem tovább, mintha valaki segített volna a fájdalmamon. Nagyon sokat jelentett nekem. © hucksilva / Reddit - Fiatalabb koromban is megőrültem az autókért. Ismertem minden modellt, minden évjáratot. A barátom anyukája ismerte ezt a szenvedélyemet, és előfizetett nekem egy évre a Road and Track magazinra. Imádtam minden lapját. Akkoriban kb. 50 dollár volt az éves előfizetés, és ő egyedülálló anya volt. Örökké hálás leszek neki, bárcsak még élne és újra megköszönhetném neki. A családomban senkit sem érdekelt az én boldogságom, ez a nő viszont figyelt rám és törődött velem. © MerryFeathers / Reddit
- A mostohaanyám nagyon beteg lett. Az állapota olyan gyorsan romlott, hogy alig tudott mozogni és képtelen volt magát ellátni. A fia azt mondta: “Nem fogok gondoskodni róla. Mindig gonosz volt velem.” Ezért én kezdtem ápolni. Az utolsó napig én segítettem neki mindenben. Az én kezemet fogva halt meg. A temetése után az ügyvéd felolvasta a végakaratát. Mindent a fiára hagyott. A fia vigyorogva azt mondta: “Úgy látom, te csak egy ingyenes gondozó voltál.” Nem vártam semmit cserébe. De másnap kiabálva hívott fel. Kiderült, hogy a mostohaanyám egy apró feltételt szabott a végrendeletében: a fia csak akkor örökölhet, ha be tud számolni az ő napi rutinjának minden részletéről, az összes gyógyszerről, kezelésről. De nem tudott, mivel kizárólag én ápoltam őt. Az örökség így rám szállt. A mostohaanyám nehéz eset volt, de nagyon korrekt.
