A nagyszülők és unokák közti kapcsolat igazán különleges. Sokak számára az emlékek azokról az időkről, amiket a nagyszüleikkel töltöttek, talán kissé halványak ma már, mégis különleges helyet foglalnak el a szívükben. A melegségnek és a nosztalgiának olyan érzését adják, melyek semmihez sem hasonlíthatók.
- Elmondtam az anyósoméknak, hogy terhes vagyok. Nem tudták letörölni az arcukról a mosolyt. Az anyósom azt mondta: “Csak azt ígérd meg nekem, ha lány lesz, rólam nevezed el, ha fiú, akkor a nagypapájáról!” Mondtam neki, hogy még átgondoljuk. Egy héttel később volt a babaváró buli. A férjem bejelentést tett: “Anya, bemutatom Emiliát. Emily nagymama és Liam nagypapa után.” Az anyósomnak könnyes lett a szeme: “Ez még jobb, mint amire én gondoltam” – mondta, és szorosan megölelt. Megható volt látni, hogy mennyire értékelték az erőfeszítéseinket, hogy bevonjuk őket olyan módon, ami nekünk is megfelelt.
- Az anyám nagyszerű nő, de nagyon kritikus önmagával szemben. “Egy újabb ősz hajszál” vagy “Olyan sokat híztam” – szokta mondani. Mindig mondjuk neki, hogy gyönyörű, de sosem akarja elhinni. Egyik nap a nagymamám átjött, és látta, hogy anya próbálja magát belepréselni egy régi farmerjába. Kiment a szobából, majd egy ollóval a kezében jött vissza. “Na hadd lássam ezt a nadrágot” – mondta, majd a szemünk láttára apró darabokra vágta. “Anya, mit művelsz?” – kérdezte anyukám a nagyit. Nagyi mosolyogva mondta: “Ez a nadrág 15 évvel ezelőttről való. Nem kell már beleférned. Ne élj a múltban.” Ez egy egyszerű, de mégis jelentőségteljes lecke volt arról, hogy szeressük önmagunkat.
- Mikor elmentem főiskolára, megálltunk a nagyszüleim házánál a 6 órás út közben. A nagyi adott egy 20 dollárost, és azt mondta: “Nagyapádnak ne szólj róla.” Aztán nagyapa is adott egy húszast, és mondta, hogy ne szóljak a nagyinak. Ez volt az utolsó alkalom, mikor élve láttam őt. Mindig jó érzéssel tölt el ez az emlék. © Ndeipi / Reddit
- Kiskoromban a nagymamám azt mondta, megkapom a gyűrűjét, ha találok olyan lányt, akit feleségül akarok venni. Nem sokkal ezután meghalt. Sok évvel később megismertem egy lányt. Mikor megkértem a kezét, a gyűrű tökéletesen passzolt az ujjára. © Hamsternoir / Reddit
- A nagymamám miatt szerettem meg az olvasást. Neki nem volt lehetősége továbbtanulni, ezért folyamatosan olvasott, én meg örököltem ezt tőle. Mikor még kicsi voltam, hozott nekem egy könyvet, amiben a főszereplőt ugyanúgy hívták, mint őt és engem (a nagymamám nevét kaptam). Emlékszem, ahogy olvastam neki belőle, ő pedig segített az olvasásban.
Emlékszem arra is, hogy közben nagyapám nevetve nézett minket, valószínűleg azért, mert nem tudta elhinni, hogy van még valaki, aki annyira imád olvasni, mint az ő felesége. Mindig is elég félős és zárkózott voltam. Mikor rosszul éreztem magam, elővettem egy könyvet, ez mindig megnyugtatott. A nagyszüleim már nem élnek, és már nincs meg az a könyv sem, de vannak más könyveim, amiket nagymamámtól kaptam és rá emlékeztetnek. Nehéz nem erre az emlékre gondolni, mikor új könyvet kezdek, de szép emlék. © Dazzling_Speaker / Reddit - A nagyanyám készített nekem egy kis füzetet, amiben az egész életem fontos eseményei benne voltak, a születésemtől az esküvőmig. A rengeteg fotón kívül beletette a születésem bejelentéséről szóló lapot, egy gyerekkori táncműsor programját és a beszédet, amit az esküvőmön olvasott fel. Szerintem nagyon klassz, hogy mindent így megőrzött. Én is fogok ilyesmit készíteni majd a lányomnak. © CellarDoor_86 / Reddit
- Nagyanyám nagyon kemény asszony volt és erős kézzel nevelt fel. A halálos ágyán azt mondta nekem: “Örülök, hogy ilyen ember lettél.” Évek teltek el azóta, de még mindig sírva fakadok, ha eszembe jut. © Remixthefix / Reddit
- Mikor anyám nem boldogult velem, a nagymama vette kezébe a dolgokat. Ő rugdosott át a középiskolán is. 15 éves voltam, mikor egyforma tetoválást csináltattunk. Mindenért hálás vagyok neki. © T_Lexxx / Reddit
- Olyan családból jöttem, ahol minden fillérre szükség volt. A kamaszkorom elején szombatonként átmentem a nagyapámhoz, hogy segítsek neki és elvégezzek néhány feladatot. Volt, amikor nagyon kifáradtam, volt, amikor szinte alig csináltam valamit. De mindig ugyanannyi pénzt adott érte. Eleinte próbáltam visszautasítani, de ragaszkodott hozzá, és néhány hét múlva már nem volt bűntudatom miatta.
Ezek a szombati keresetek tették lehetővé, hogy belekóstoljak az anyagi függetlenségbe. Tudtam könyveket, ruhákat venni anélkül, hogy anyámtól kellett volna a nem létező pénzét elkérnem rájuk. Ezekből a szombatokból nagyon sokat tanultam arról, hogyan kell rendben tartani az udvart, a kertet, a házat. A családom fiatalabb generációira való odafigyelést is ott, szombatonként tanultam. © brontosproximo / Reddit - 3-4 éves voltam, mikor mindennap az ország másik felében élő nagyapám keltett fel. Rajzolt valami cukit, átküldte faxon, így máris könnyebb volt az ébredés. © pineapledream / Reddit
- Nagymamám nagyon ügyesen rajzolt, és kiskoromban én is szerettem rajzolni. Azt szoktuk játszani, hogy kitaláltunk valamit, amit aztán lerajzoltunk együtt. Ő húzott egy vonalat, aztán én, aztán megint ő. Még mindig megvan néhány ilyen rajzunk. Egyszerű dolgokat rajzoltunk, például házat, hintát, de gyerekként jó móka volt, és megszerettette velem a rajzolást. © Purple_Bandmate / Reddit
- A nagymamám minden hétvégén palacsintát sütött nekem, mert tudta, hogy imádom. Nem tűnik nagy dolognak, de a testvéreim más reggelit kaptak, egyszerűbb dolgokat kértek, így a palacsintákat kifejezetten nekem készítette. Apa, a nagynéném és a nagyi is evett belőle, hogy ne vesszen kárba. Ez csak egy dolog, amit bárcsak meg tudnék köszönni neki. © FDRip / Reddit
