Napjainkban, mikor a kedvességet gyakran összetévesztik a gyengeséggel, ezek az emberek megmutatták ennek az ellenkezőjét: a kedvesség nagyon is bátor tett, őszinte és megállíthatatlan. Tetteik azt bizonyítják, hogy az együttérzés nem hátrál meg, hanem a lehető legerőteljesebben lép közbe.
- 2012-ben kirúgtak az állásomból. Lejárt a segélyem, és miután több száz állásra jelentkeztem sikertelenül, nem volt egyetlen lehetőségem sem. Még a Walmart is elutasított. A férjem munkája volt az egyetlen bevételi forrásunk, de nem volt elég arra, hogy fedezzük belőle a rezsit. Elvesztettük az autónkat is egy nagyon kemény tél közepén, így a férjemnek mindennap 3 buszos átszállással kellett munkába mennie.
A fiunk akkor 9 éves volt, ő is busszal járt iskolába, de aztán az iskola beszüntette a buszos szállítást anyagi problémák miatt. Ezért tömegközelekedéssel mentem vele minden reggel az iskolába, kiraktam, hazabuszoztam, délután pedig ugyanez. Alig tudtam annyi pénzt összekaparni, hogy tudjam belőle fizetni a buszozást. Délutánonként 30-45 percet vártunk a buszra, jól összefagytunk a buszmegállóban.
Az iskolaőr, aki az iskola előtti átkeléseket segítette, egyik nap odajött hozzám, és mondta, hogy a második munkája ma egy lakópark előtt lesz, szemben a mi otthonunkkal. Látott minket ott leszállni a buszról. Felajánlotta, hogy minden délután hazafuvaroz minket, mert amúgy is arrafelé megy. Így is tett. Hónapokon át fuvarozott minket, egészen addig, míg a férjemnek sikerült legalább egy ócskavasat vennie, így újra lett autónk. Még most is végtelenül hálás vagyok a kedvességéért, hogy ilyesmit tett egy vadidegennek. © Blossom73 / Reddit - 9 éves lehettem, anyámmal és a két bátyámmal mentünk valahova. Megpróbáltam egy felénk közeledő autóval versenyezni, ahogy a gyerekek szokták. Természetesen az autó gyorsabb volt. Kiszállt belőle egy idős nő, és adott egy zacskó cukorkát, megdicsért, hogy milyen lenyűgözően futok, és azt mondta, ha többet gyakorolnék, még ügyesebb lehetnénk.
Azóta, ha úgy érzem, hogy a dolgaim nem vezetnek sehova, arra gondolok, hogy bár lehet, hogy nem vagyok olyan gyors, mint egy autó, ha többet gyakorolok, jobb lehetek, mint tegnap voltam. © AlternativeShadows / Reddit
- Gyerekkoromban sok időt töltöttem a könyvtárban. Menekültem otthonról, a környékről, néha elaludtam a könyvespolcok között. A könyvtáros egy használaton kívüli helyiségbe betett nekem egy kiságyat. Idővel néhány holmit is bevitt, hogy még kényelmesebb legyen nekem. Lett ott egy könyvespolcom, takaróm, plüssállataim.
Sosem faggatott, de gondolom, volt valami elképzelése a helyzetemről. Csak annyit kért cserébe, hogy mindig meséljem el, mit olvastam. Sok-sok évvel később rátaláltam a könyvtárosra. Már nyugdíjas volt, de gondolom, néhány ott dolgozónak mesélt a történetünkről. Megmondták, hogyan érhetem el.
Elvittem vacsorázni, hogy valahogy megköszönjem a kedvességét. Meséltem neki a családi hátteremről, amit többé-kevésbé sejtett már. Akkor végeztem az egyetemen és veszélyeztetett gyerekekkel dolgoztam. Mondtam neki, hogy ebben neki is nagy szerepe van. Láttam, hogy nagyon örült ennek. © s-multicellular / Reddit - Évekkel ezelőtt történt, de még mindig melegség tölt el, mikor eszembe jut. Bártender vagyok egy étteremben. Bejön egy hölgy, és kér egy italt az étkezés előtt. Azt mondta, szeretne fizetni egy bizonyos italt, de nem akarja, hogy elkészítsem neki. Ez az első alkalom, hogy a férje nélkül megy valahova, mert ő meghalt, és ez volt a kedvenc itala. Annak, aki legközelebb ezt az italt kéri, ő állja a számlát.
Órákkal később bejött néhány nő. Az egyikük azt az italt kérte. Mondtam neki, hogy ki van fizetve, és azt is elmondtam, hogy miért. Könnyes lett a szeme. Az egyikük megsúgta, hogy az a nő is nemrég vesztette el a férjét. Azt gondolták, ez sorsszerű, és libabőrösek lettek. Mondanom sem kell, mindannyian megkönnyeztük. © workstory / Reddit - Rosszul lettem a repülőn. Egy másik anyuka, akivel éppen nem voltak ott a gyerekei, fogta a kétéves gyerekemet, sétált vele a sorok között, játszott vele és elaltatta az ölében. Adott nekem egy AirPodot, és bekapcsolt rajta egy hányinger elleni meditációt. Ez volt a legkedvesebb dolog, amit valaha egy idegen tett értem. © MarineBio-teacher / Reddit
- Miután a szüleim mindketten meghaltak, a nagybátyámhoz kerültem, akinek fogama sem volt, mihez kezdjen egy 10 éves lánnyal. Depressziós voltam, súlyosan szorongtam, nem találtam a helyem anya nélkül.
Néhány anyuka a környéken összefogott, megmosták és kifésülték a teljesen csomóssá vált hajam, összeszedtek néhány jó állapotban lévő ruhát nekem, időt szántak arra, hogy elmagyarázzanak olyan dolgokat, amiket a nagybátyámtól sosem tanultam volna meg, de egy fejlődésben lévő lánynak tudnia kell. A kedvességük valószínűleg megmentette az életemet. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Mikor 17 éves voltam, a nagynéném adott egy 50 fontos bankjegyet karácsonyra. Hazafelé a buszon, mikor felálltam, hogy leszálljak, a pénz kiesett a zsebemből. A mögöttem álló nő rögtön szólt és visszaadta nekem.
Ez a városnak az egyik szegény, veszélyes részén történt. Valószínűleg a helyében én eltettem volna magamnak azt az 50 fontot. Soha nem fogom elfelejteni, hogy ő visszaadta. © zappapostrophe / Reddit - A 80 éves apám bement a faluba villanykörtét vásárolni. Szükségük volt rá, mert anyám éppen műtét után lábadozott, de a boltban nem kapott. Apám elkezdte magyarázni az üzletben, hogy enélkül nem látnak. Volt ott egy fiatal szerelő, aki megkérdezte tőle, pontosan milyen égőre volna szüksége. Mondta apámnak, hogy várja meg. A fickó elment a másik városba, és hozott neki egyet. Nem fogadott el érte pénzt.
Anya nagyon aggódott, mert apa már régóta távol volt, ezért nagyon boldog volt, mikor végre hazaért. Mikor elmesélték nekem, nagyon meghatódtam. Mennyire szép dolog ez már? © QuirkyMaterial / Reddit - Anya egyedül nevelt fel négyünket. Két állás, semmi alvás. Mikor 17 éves lettem, anyám eltűnt. A rendőrség sem jutott semmire. A nagynéném szerint elmenekült a felelősség elől. Évekkel később, az esküvőm napján egy ismeretlen számról kaptam egy üzenetet. Az állt benne: “Nagyon örülök neked, drága kislányom! Most már igazi felnőtt lettél. Hiányzol. Hamarosan beszélünk.” Rögtön megpróbáltam felhívni a számot. Egy férfi vette fel, és mondta, hogy anyám nála van.
Megtudtam a címet és elmentem oda. Mikor beléptem a házba, egy mogorva férfi fogadott, bevezetett a szobába, ahol anyám az ágyban feküdt. Sovány volt és sápadt, láthatóan beteg. Kérte, hogy hallgassam meg. Elmesélte, hogy azon a napon nem a felelősség elől menekült el, hanem azért, nehogy gondot okozzon nekünk.
Szklerózis multiplexet diagnosztizáltak nála, az állapota napról napra romlott, ezért úgy döntött, eltűnik és egy régi barátjához megy, hogy nekünk, a gyerekeinek ne kelljen gondoskodnunk róla, ne kelljen feláldoznunk miatta a fiatalságunkat, az életünket. Tudta, hogy a nővére majd gondoskodik rólunk, de azt nem tudta, hogy ilyen gonosz dolgokat mond majd róla nekünk. Csak azt akarta, hogy boldogan és szabadon éljünk. Ez a legnagyobb áldozat, amit csak el tudok képzelni. Anya most velem él, a férjemmel gondoskodunk róla, figyelünk rá, szeretjük, megpróbálom neki visszaadni azt, amit ő tett értem. © Lana D.
- Kb. 10 évvel azután, hogy anyám meghalt, anyák napja volt és mindenki fotókat posztolt az anyukájával. Mivel anya halálakor a mobilos fotózás még nem nagyon létezett, nekem egy közös fotónk sem volt a telefonomon. Ezért azt posztoltam ki, hogy szomorú vagyok, hogy nincs olyan fotóm, amit kitehetnék. Nem tudom, miért nem jutott eszembe, hogy lefotózzak egy fényképet, de a nagynéném és a szomszéd is posztoltak anyáról.
Kb. 1 héttel később egy idősebb férfi, Neil, aki az irodában volt futár, odajött hozzám, és mondta, hogy szeretne adni valamit. Egy gyönyörű mágnest csinált az egyik fotóból, amit valaki anyáról posztolt. Sírva fakadtam a kedvességétől és figyelmességétől. © NerdySmurf / Reddit - Mikor anya meghalt, valaki kopogott az ajtón. Az egyik kliense fia pénzt hozott egy borítékban. Nem értettem. Elmondta, hogy mikor az ő anyja meghalt, nagyon kevés pénzük volt. Anya fizette a repülőjegyet a gyerekeknek, hogy haza tudjanak menni. Erről nekem sosem beszélt. Pedig nem volt gazdag nő. Ekkor jöttem rá, hogy a világ milyen sokat vesztett a halálával. © Ismeretlen szerző / Reddit
- A nagymamám nemrég halt meg. Ez nagyon lesújtott, mert sokkal inkább az anyám volt, mint az igazi anyám. Nem volt szegény, nagyapám elég tisztességes vagyont hagyott rá. A végrendeletében az összes unokájára hagyott valamit. És rám? Csak nagyapa régi óráját. Nem ér semmit, de nekem nagyon értékes. Mindig rajtam volt.
Egy évvel később az egyik barátom, akik antik tárgyakra specializálódott, kiszúrt egy apró gravírozást az órán. Egy telefonszám és az “Erick” név állt rajta. Felhívtam. Kiderült, hogy Erick Schwimmer egy ügyvéd és közeli barátja volt nagyapámnak. Ő átadta nekem nagyapám igazi végakaratát.
A nagyszüleim ugyanis tervet szőttek: mindenki kap egy kevés pénzt, hogy elkerüljék a vitákat, de az ingatlant és a megtakarításokat az kapja, aki megtalálja Erick számát az órán. Az pedig én voltam. Titokban kaptam meg az örökséget, a családban senki nem tud róla. © Nicole Ch
