A thriller egy izgalmas és feszült műfaj, amelynek célja, hogy folyamatos feszültséget és érzelmi izgalmat keltsen az olvasóban vagy nézőben. Ám a valóság gyakran még ijesztőbb, mint a fikció. Most olyan történetek következnek, melyektől a te hátadon is feláll majd a szőr!
- Hajnali 4 volt, arra ébredtem, hogy a bébiőrön éneklést hallok. Folyton ugyanazt énekelte a hang: “Csitt, kisbaba, jövök érted.” Egyedül voltunk otthon. Beszaladtam a babaszobába, a lányom nyugodtan aludt. Próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy csak egy rossz álom volt.
De ahogy eligazítottam rajta a takarót, észrevettem valamit a karja mögött. A vér is meghűlt bennem, mikor láttam, hogy az egy cetli, amire a következő van írva: “Vigyázz jobban a gyerekedre!” A gyomrom görcsbe rándult, álltam ott dermedten a cetlivel a kezemben.
Órákkal később aludtam el. Mikor felébredtem, a cetli már nem volt ott. Mindenhol kerestem, de eltűnt. Még mindig azon tűnődöm, vajon csak rossz álom volt-e, de igazából tudom, hogy nem. Túl valóságosnak tűnt.
- 17 éves voltam. A barátaim szellemidézést akartak végezni az egyik barátunk házában. Az a lány, aki ott lakott és a húga mindig arról szoktak beszélni, hogy milyen kísérteties dolgok történnek náluk. Szkeptikus voltam, de nem volt jobb programom.
Kb. 4-5 órája voltunk ott, én egy székben ültem az ajtó közelében. Az ajtógomb elfordult, az ajtó félig kinyílt, aztán teljesen, majd becsapódott. Aztán lépéseket éreztem a szék mellett. Már nem vagyok szkeptikus. © jado9814 / Reddit - 14 éves voltam, és a nagyapámnál töltöttem a nyarat. Este 11 óra volt, szomjas lettem. Kimentem a konyhába, és láttam valakit, akiről azt gondoltam, hogy a nagyapám. Az asztalnál ült és szendvicset evett. Köszöntem neki, megittam egy pohár vizet, és visszamentem a szobámba.
A nagyapám ekkor jött ki a saját szobájából, és kérdezte, hogy kivel beszéltem. Megfordultam, de már senki nem volt ott. Halálra rémülök ettől még ma is. © Lucanthethird / Reddit - Évekkel ezelőtt, mikor a fiam még kicsi volt, a számítógépen dolgoztam, és hallottam, hogy felébredt. Nyöszörgő hangot adott, ahogy a kisgyerekek szokták ilyenkor. Felugrottam, és bementem hozzá. Aztán eszembe jutott, hogy a fiam nincs is otthon, a szüleimnél aludt aznap. © Cellophaneflours / Reddit
- Eltévedtem az erdőben Észak-Karolinában egy paintballozás közben. Fényes nappal volt, de az erdő nagyon sűrű és minden fa egyforma. Csak 1-2 percre tévedhettem el, de úgy éreztem, mintha órákon át kiáltottam volna segítségért.
Mi volt benne a legrosszabb? Kiderült, hogy el sem tévedtem. Kb. 3 méterre voltam a többiektől, akik mind hallották, hogy segítségért kiáltok, de azt hitték, csak játszom. © reincarN8ed / Reddit - Kb. 2 hónappal apám halála után anyával és a testvéreimmel ültünk az étkezőasztalnál. A múltról beszélgettünk, sztorizgattunk. Apámról beszélgettünk, mikor hirtelen a mennyezeti lámpabúra leesett, egyenesen az asztal közepére. Nem tört el, nem gurult, nem mozdult, miután leesett. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Történtek apró dolgok abban a 2,5 évben, amíg itt laktunk. Általában hangok, például kopogás, és mindig a ház eleje és a gyerekek szobáinál lévő folyosó felől jöttek.
Egyszer késő este lépéseket hallottam, melyek az ágynak arról az oldaláról, ahol a feleségem aludt, a szoba másik felébe vezettek, majd csönd lett. Reggel a feleségem telefonja ott volt, ahol a lépéseket hallottam. Ő nem értette, hogyan tehette oda a telefonját, én pedig egy szót sem szóltam a történtekről. © cartmancakes / Reddit
- Egy lakásban laktunk, mikor a bátyám egy este meghalt. A folyosó túloldalán lakó szomszédoknak volt egy rottweilerük, aki nagyon agresszív volt. Éjjel 3 óra lehetett, mikor jellegzetes kopogás hallatszott az ajtón, és hallottuk, hogy a rottweiler félelmében nyüszít. Kinyitottuk az ajtót, de nem láttunk senkit. Másnap a nagynéném sírva jött át hozzánk. Azt mondta: “Azt éreztem, hogy hajnali 3-kor valaki kopogtat az ajtómon. Úgy éreztem, mintha a bátyád lett volna az, de senki nem volt ott.” © caprismart1978 / Reddit
- Még a ‘90-es években történt. A nappaliban voltam, számítógépen játszottam. Bejött apám, kb. 1 percig beszélgettünk, majd visszament a szobájába és lefeküdt. Én tovább játszottam. Néhány perccel később jött egy érzés, mintha valaki bámulna. Felnéztem, és ahol apám az imént állt, ugyanott volt egy alak. De át lehetett látni rajta, olyan volt, mint egy színes füst. © bur1sm / Reddit
- Régen történt már, kisiskolás voltam és a busszal jártam haza. Az első hetekben láttam nagyapámat az út szélén, nem messze onnan, ahol laktunk. Mikor hazaértem, elmeséltem anyámnak, ő csak legyintett és furán nézett rám. Hogy miért? Mert a nagyapám pár héttel az iskola indulása előtt halt meg. Amit csak nemrég tudtam meg, hogy a tónál, pár méterrel az úttól halt meg. © Bookwormgirl991 / Reddit
- Moziban voltam a nagynénémmel, mikor láttam egy férfit, hogy megy a sorok mellett. Magas volt, fiatal, fehér ruhát viselt. Mintha ragyogott is volna kicsit. Felért a lépcső tetejére, a fal felé fordult és eltűnt. Meg voltam döbbenve. Leesett az állam. Abban a pillanatban a nagynéném odafordult hozzám, és azt mondta: “Te is láttad?” © obscura87 / Reddit
