Rossz szomszédokról mindenkinek van egy-két története. A későn üvöltő, hangos zene, a folyamatos zajongás a felújítás miatt vagy a passzív-agresszív megnyilvánulások látszólag apró bosszúságok, de komoly stresszforrássá válhatnak. A valóság az, hogy az egymás közelében való élés a legjobbat és a legrosszabbat is elő tudja hozni az emberből. Néha éppen a szomszédunk az, aki jobban próbára teszi a türelmünket, mint bárki más.
- Egy kis házban laktam, ami távol esett az utcán lévő többi ház sorától. A jobb oldalon előttünk lakó nő gyűlölt engem, a kutyámat, a barátomat, mindannyiunkat úgy, ahogyan voltunk, mert magának akarta a házat. Volt egy különösen embert próbáló hét.
4-szer hívta ránk a rendőröket, és mivel csendes és tiszta emberek vagyunk, a rendőrök bocsánatot kértek és elmentek. A szomszéd teljesen elvesztette az eszét, és kiküldte hozzánk a városi hivatalt, hogy megpróbálja lebontatni a házat, mert romosnak tűnik (nem volt külső burkolata). Arra ébredtem, hogy kint van egy rendőr és a városi hatóság tagjai, akik a házunkat fotózzák.
Egy melegebb államban élő barátomat megkértem, hogy küldjön nekem néhány csótányt. A gonosz nőnek volt egy étterme a városban. A mosdójában elengedtem 30 csótányt. Aztán ráhívtam az egészségügyiseket. Bezáratták az éttermét, a nő pedig messzire költözött. © Im_invading_Mars / Reddit
- Egy kétszintes lakóépület felső részében lakom. Nemrég költöztünk ide, de a szomszéd már most elképesztően bunkó velem és a barátommal is.
Azt várja, hogy teljesen megváltoztassuk az életmódunkat az ő kedvéért. Nem járkálhatunk felette késő este, nem zuhanyozhatunk, nem használhatjuk a WC-t, nem mosogathatunk stb. Csak azért, mert ezzel “zavarjuk” őt.
Többször panaszkodott azért, hogy random időpontokban mosunk (amikor éppen ráérünk), és szerinte ez indokolatlan és elfogadhatatlan. Rajtunk vezeti le a dühét, kiabál velünk vagy csapkodja az ajtókat a lakásában.
Egyszer azt mondta: “Mikor a konyhai csapot használják, kérem, lassan nyissák meg, mert ha túl gyorsan nyitják, pukkanó hangokat hallani a mosogatómban, amitől halálra rélmülök.”
Hirtelen elkezdtem rajongani a mosogatásért. Annyiszor nyitom ki a csapot napközben, ahányszor csak arra járok. Kicsinyes bosszú, de nekem örömet okoz. © Linhly_ / Reddit - A lenti szomszédaink abszolút nem veszi figyelembe, hogy mi felettük lakunk. Egész nap csapkodják az ajtókat. Az épület szó szerint megremeg, mikor becsapják az ajtót. Mikor leparkolnak az autójukkal, hajnali 5-kor is becsapják az ajtaját és hangosan beszélgetnek az ablak alatt, mintha senki más nem lakna itt.
Ma ki-be járkáltak és állandóan csapkodták az ajtókat. Otthonról dolgozom, állandóan telefonálok, és így elég nehéz. A rázkódás és az állandó zaj miatt nem tudok koncentrálni. Ma nagyon feldühítettek, úgyhogy kinyitottam az összes ablakot, és elkezdtem porszívózni 15 percen át, megállás nélkül. Hallottam, hogy amíg porszívóztam, kétszer egymás után is becsapták az ajtót, úgy éreztem, a mai csatát én nyertem. Az ajtócsapkodásnak vége lett, amint abbahagytam a porszívózást. © chttybb / Reddit - A lehető legrosszabb szomszédom volt. Nevezzük Dave-nek. Dave-nek volt az az idegesítő szokása, hogy teljes hangerőn üvöltette a zenét az éjszaka közepén. Próbáltam beszélni vele, de kinevetett és azt mondta, nem az ő hibája, hogy nem tudok aludni. Elbűvölő, igaz?
Néhány hét álmatlanság és kedves próbálkozás után elegem lett. Egyik este megtudtam, hogy óriási bulit tervez, tudtam, hogy még hangosabban fog szólni a zene. Kiterveltem valamit.
Vártam, amíg beindult a buli, és a hangszórón maximumon elkezdtem lejátszani a legidegesítőbb hangokat, amiket a telefonomon találtam. A hangszórót kiraktam az ablakba. Az a nézés, mikor rájött, hogy én vagyok, felbecsülhetetlen volt! Azonnal becsöngetett, de csak nevettem és azt mondtam neki: “Sajnálom Dave, csak nem tudtam aludni ebben a zajban!” A barátai hazamentek, megkérte őket, hogy korábban távozzanak, nagyon zavarban volt. Azóta jóval halkabban hallgat zenét. Kicsinyes voltam? Persze. Elégedett vagyok? Még szép! © Manoncherry / Reddit
- Tegnap felébredtem és kimentem. Egy lakásban élek, de van egy hátsó teraszom. Láttam, hogy mindenütt szemét van. Van kamerám, ezért visszamentem és megnéztem a felvételeket. A szomszéd a vendégével vitette ki a szemetet. Csakhogy nem a kukába tette, hanem a kerítéshez dobálta. A zacskó kinyílt, a szemét kiömlött. Ő meg csak nevetett és itt hagyta.
Összeszedtem a szemetet, és odaborítottam az egészet az ajtajába, ahova való. Kicsit sincs bűntudatom. Nem fogok bérleti díjat fizetni azért, hogy egy szemétlerakóban éljek. Nem értem, egyes emberek ezt hogyan engedhetik meg maguknak. © Exciting_Mud5054 / Reddit - Mindig valamilyen zaj jön a szomszédból. Hangos zene, videójátékok, puffanás, dübörgés, amit beazonosítani sem tudok.
Az ágyamat el kellett húznom a faltól, mert a zajok és a vibrálás miatt nem tudtam éjszakánként aludni. Sok lakó van itt rajtam kívül, és biztos vagyok benne, hogy ők is hallják ezeket a zajokat.
A környéken barátságtalan és ijesztő emberként ismerik, ezért senki sem meri neki szóvá tenni a dolgot. Levélben panaszt kapott már, de nem foglalkozott vele.
Meguntam a dolgot, úgyhogy kiterveltem valamit. Egy masszázspisztolyt. Mindig, mikor elkezd zajongani, a maximumra állítom a rezgést, és odanyomom a pisztolyt a falhoz. Jó 20-30 percig masszírozom így a falat, hadd főjön a saját levében.
Először féltem tőle, de meglepő módon azóta kevesebbet zajong. Még mindig hallom a zenét meg a videójátékot, de halkabban, mint korábban. © bubblyloops / Reddit - Új lakásba költöztem, izgatott voltam az új kezdet miatt, aztán rájöttem, hogy a szomszéd, Mr. Thompson nem egy egyszerű ember. Először a bámulás – mindig, mikor kinéztem az ablakon, ő ott volt, állt és bámult, mint az állatkertben. Nem értettem, mit néz rajtam ennyire, de nagyon kellemetlen volt.
Bekopogott hozzám azzal, hogy: “Észrevettem, hogy tegnap este könyvet olvasott!” vagy hogy “Nagyon csinos volt abban a ruhában tegnap!”
Egyik este barátok voltak nálam, vacsoráztunk. Láttam az ablakból, hogy megint bámul. Átmentem hozzá, bekopogtam. Széles vigyorral nyitott ajtót, és azt mondta: “Éppen magát figyeltem. Gyönyörű a naplemente, igaz?”
Ennyi volt. Hivatalosan is panaszt tettem, azóta a dolgok csillapodtak, de még mindig érzem a tekintetét a legváratlanabb pillanatokban.
- Egy átlagos fickó vagyok, aki szereti a csendet és a nyugalmat, főleg egy nehéz munkanap után. De az életem drasztikus fordulatot vett, mikor új lakó költözött a szomszédba. Egy igazi éjjeli bagoly, aki minden éjszakáját úgy tölti el, mintha az lenne az utolsó.
Eleinte próbáltam udvariasan beszélni vele és megkérni, hogy hagyja abba, de a rosszindulatú szomszéd egyértelműen nem vett rólam tudomást. Számtalan álmatlan éjszaka után rájöttem, hogyan állhatnék bosszút.
Először vettem egy csomó gyerekjátékot, gumikacsákat és -libákat, aztán felkészültem a cselekvésre. Akárhányszor elkezdett zajongani, kimentem az erkélyre és gumikacsákat és -libákat dobáltam az ablakába. A landoláskor kiadott hangjuk utánozhatatlan volt!
Több ilyen éjszaka után észrevettem, hogy csökkent a zaj. Végül a szomszéd elcsendesedett és tudtam aludni.
Bár a bosszúm némileg gyerekes volt, hatásosnak bizonyult. Másnap reggel láttam, hogy mennyire megviseltnek és kialvatlannak tűnik. Szóval, ha zajos szomszéddal van dolgotok, ne feledjétek, hogy még a legapróbb bosszúnak is nagy hatása lehet! © Humble_Ad9786 / Reddit - Mikor új lakásba költöztem, a szomszédom, Mrs. Devereux elsőre kedvesnek tűnt. Mosolyogva integetett az ablakból. De a dolgok hamarosan megváltoztak.
Egyik nap egy cetli volt az ajtómon: “Észrevettem, hogy nem öntözi a növényeit. Holnap gondoskodom róluk!” Összezavarodtam, megnéztem a növényeket, tökéletesen rendben voltak, de másnap láttam, hogy megöntözte őket.
Aztán furcsa ajándékokkal kezdett meglepni. Például ételt hozott, amiről azt állította, ő készítette nekem, mert olyan fáradtnak tűntem munka után. Borzalmas íze volt, és valami furát is találtam benne, de nem akartam jelenetet rendezni.
Aztán üzeneteket hagyott, hogy mikor fekszem le és mikor kelek, egyszer még azt is felajánlotta, hogy átrendezi a lakásomat a jobb energiaáramlás érdekében. Végül elbeszélgettem vele. Mosolyogva azt mondta: “Csak tudni akartam, hogy jól van. Egy ilyen fiatal lánynak szüksége van valakire, aki gondoskodik róla.”
Jelentettem a közös képviseletnek, és a furcsa látogatások abbamaradtak. Néhány hónappal később kiköltözött, de még mindig azon tűnődöm, hogy a gondoskodása kissé túlzás volt. - Mikor a szomszédom beköltözött, rögtön ki is nevezte magát egyszemélyes fogadóbizottságnak. Házi készítésű ételeket és süteményeket hozott át. Egyik este hozott egy doboz levest, azt mondta azért, mert túl sokat főzött. Megköszöntem és elkezdtem enni, de fura íze volt. Nem volt rossz, csak volt egy különös utóíze.
Másnap láttam, hogy a leveses dobozon egy megkopott lejárati idő van, ami szerint a leves 2 hónapja megromlott. Megnéztem a többi ételt is, amit hozott. A kenyér szavatossága lejárt, a lekváré is. Rájöttem, romlott ételeket hordoz át hozzám.
Nem tudtam, hogy tisztában van-e ezzel vagy tényleg csak kedveskedni akar, de elkezdtem udvariasan visszautasítani az ételeit. Nem akarok problémát, de oda kell rá figyelnem. Ne nálam ürítse ki a kamráját.
- Az új szomszédok kb. 2 hónappal ezelőtt költöztek be. Egy fiatal pár. A falak papírvékonyak, imádják a hangos zenét, és hangosan is énekelnek, de rémes hangon. A fürdőszobájuk közvetlenül a hálószobafalam mellett van. Teljes tüdőből énekelnek, mikor én videóértekezletet tartok. Többször kértem őket, hogy halkítsák le a zenét, de csak gonosz dolgokat vágtak a fejemhez, amiért nekem problémám van azzal, hogy mások jókedvükben énekelnek. Azt is mondták, ruházzak be egy füldugóra. Más szomszédokkal is így viselkednek.
Tegnap az egyik barátomtól kölcsönkértem két nagy hangfalat, és odanyomtam őket a falhoz. Teljes hangerővel elkezdtem lejátszani egymás után sorozatban a Bird is the Word-öt reggel 8-kor. A fal is beleremegett. Sikerült felébresztenem őket.
Minden alkalommal, mikor a szám véget ért, hallottam, hogy ütik a falat és kiabálják, hogy álljak már le. Idegesen be is kopogtak hozzám, én meg azt mondtam nekik: “Miféle ember az, aki nem szereti a zenét?” – és rájuk csaptam az ajtót.
Este 10-ig üvöltetni fogom a Bird is Word-öt, és holnap reggel 8-kor megint elkezdem. Aztán meglátjuk, hogy lesz-e hatása. © konqrr / Reddit
