Ezek a megtörtént esetek bizonyítják, hogy a legijesztőbb dolgokért nem kell a moziba mennünk. Átlagos otthonokban, csendes utcákon és akár ártatlan gyermekektől is megkaphatjuk őket. A valóság jóval rémisztőbb tud lenni a fikciónál!
- Egy kedves párnál bébiszitterkedtem, Normánál és Ethannél, akiket Facebookon ismertem meg. Miközben takargattam be az 5 éves lányukat, Emmát, egyszer csak azt suttogta: “Norma nem az igazi anyukám. Az igazi anyukám a szekrényben van.”
Halálra rémülve kinyitottam a szekrényt, ami tele volt egy fiatal nő képeivel, aki nagyon hasonlított Emmára. Mikor Norma és Ethan hazaértek, elmeséltem nekik, hogy mi történt. Norma csak megvonta a vállát: “Emmának nagyon élénk a képzelete.”
De mikor kinyitottam a szekrényt, hogy megmutassam neki, a képek már nem voltak ott. Egész nap senki sem ment a szekrény közelébe. A mai napig nem tudom, hogy csak egy ijesztő vicc volt vagy egy olyan családi titok, amit egy 5 éves véletlenül kikotyogott. © Anna H. - Anya eltűnt egy városhoz közeli ösvényen. A családdal szinte minden vasárnap túráztunk itt. Kb. 3 km-es út volt, a végén egy tóval, ahol a helyiek szoktak horgászni. Aznap apa beteg volt, így csak anyával ketten mentünk. Egyszer csak pisilnem kellett. Mondta, hogy menjek előre, ő majd mögöttem lesz kb. 6 méterre. Nem volt semmi szokatlan, egészen addig, míg ágak recsegését hallottam, de nem foglalkoztam vele.
Mikor végeztem, megfordultam, hogy szóljak neki, de nem volt sehol. Fél órát vártam, majd elfutottam a tóhoz. Aztán visszaszaladtam a parkolóhoz, az autó még ott volt. Be volt zárva. Eltűnt a semmiben. Senki sem találta, a dolog hamarosan elhalványult.
Nemrég a főiskolai kollégiumi szobámban felkeltem reggel és megnéztem a postát. Egy fehér boríték volt közte, rajta a címzett kézzel írva, de nem volt feladó. Az állt benne: “Boldog szülinapot, répa. Még mindig várok rád ugyanazon a helyen. Gyere el holnap hajnalban, kék kabátban leszek. Anya”
Mivel anyám 8 évvel korábban eltűnt, a család az évek során rengeteg hamis levelet és információt kapott. De az a szó – a répa – azt súgta, hogy ez most más. Ez kettőnk tréfája volt. Azóta hívott így, hogy egyszer magamba tömtem egy egész tál répát, hogy kiengedjen játszani. Ezt senki más nem tudhatta. © Accomplished_Low7889 / Reddit
- Az egyetem után egy második emeleti lakásban laktam. Egy éjszaka arra ébredtem, hogy az autó ajtaját próbálom kinyitni. Álmomban kimentem a lakásból, lementem a lépcsőn, és megtaláltam az autómat.
Szerencsére elfelejtettem magammal vinni a kulcsokat. Több mint 20 évvel később is még mindig megrémít ez az eset. © the_owl_syndicate / Reddit - 14 vagy 15 éves lehettem, középiskolás voltam. A családom nagyon szegény volt, ágyam sem volt, egy ledönthető fotelben aludtam. Egyik nap az egyik barátom említette, hogy a szülei ki akarnak dobni egy ágyat, elvihetem, ha szeretném. Egyből kaptam az ajánlaton.
Néhány nappal később elmentünk az ágyért, beraktuk a szobámba. Nagyon örültem, hogy annyi év után végre igazi ágyban alhatok. Kb. 5-ször aludtam az ágyban, mielőtt visszaköltöztem a fotelbe. Iszonyú rémálmaim voltak benne, és egy furcsa érzés, hogy mozogni láttam a sötétséget, mikor felébredtem.
Mikor utoljára aludtam benne, azt álmodtam, hogy valaki suttog nekem valamit, amit nem értettem, és ujjakat éreztem a hátamon. Mikor felébredtem, még akkor is hallottam a suttogást, rémisztő hangokat a fülemtől pár centire.
Nagyon megijedtem, kimentem a szobából és lefeküdtem a kanapéra, mikor kijött anya, és kérdezte, mi történt. Nem mondtam el neki, nem akartam, hogy bolondnak nézzen.
2 hét múlva a nagyszüleim érkeztek a városba. Nagyanyám az én ágyamban aludt, mivel én úgyis visszaköltöztem a fotelbe. A legelső éjjel felébresztett, és megkérdezte, mondtam-e neki valamit. Mondtam, hogy nem. Második éjjel rémülten ébresztett fel azzal, hogy suttogást hallott egy idegen nyelven, közvetlenül a fülénél, és hogy rögtön el kell hagynunk a házat.
Elmondtam neki, hogy szerintem az ággyal függnek össze a kísérteties dolgok. Mérges volt, hogy nem szóltam neki korábban, de mondtam, hogy nem akartam, hogy elmegyógyintézetbe zárjanak. Másnap a matracot kidobtuk a szemétbe. © Ian Bryant / Quora
- A 90’-es évek közepén természetvédelmi őr voltam a Nyugati Parton. Egyik nap a szokásos bejárást végeztem, mikor egy táborra bukkantam egy távol eső, kezeletlen erdőterületen. Sátor, tűzrakó, teáskanna, a sátorban hálózsák, főzési kellékek, hátizsák, túrabakancs volt a sátornál.
Látszott, hogy már évek óta így van. A sátor szakadt volt és viharvert, az edények tele voltak tűlevelekkel, az eszközök nagy részét moha borította. A hátizsákban volt néhány ruhadarab és meglepő módon egy fuvola. De semmi olyasmi, amiről azonosítani lehetett volna a gazdáját. Rendőrökkel, kutyákkal, a hegyi mentőkkel és a helyiekkel kezdtük meg a környékben a keresést. Hetek múlva sem találtunk semmit, a legapróbb nyomot sem. Soha nem fogom megtudni, mi történt azzal az emberrel, aki úgy érezte, sietve el kell hagynia a sátrát, mindenét maga mögött hagyva. © Reservoir_Dogz / Reddit - Egyik éjjel, kb. hajnali 3-kor mélyen aludtam, mellettem a barátom. Egyszer csak hallottam, hogy valaki azt kérdezi, van-e valaki itthon. Felébresztettem a páromat, és mondtam neki, menjen, nézze meg, mi folyik itt. Nem volt hajlandó, ezért én mentem.
Felkeltem, nem találtam a szemüvegemet, de a férfi még mindig kiabált. Mikor kijöttem a szobából, láttam, hogy a bejáratban áll egy nagydarab, kopasz fickó rendőr egyenruhában. Hunyorogva próbáltam ránézni, mire azt mondta: “Csak szólni akartam, hogy nem volt bezárva az ajtó és be kellene zárniuk” – majd kiment a lakásból.
Vak voltam, mint egy denevér, de azt láttam, hogy gyalog sétált el, nem rendőrautóba ült. Ezen az erdős vidéken, ahol élek, egy rendőr sem jár gyalog.
Másnap felhívtam a helyi rendőrséget, és megkérdeztem, jelentette-e bármelyik járőr ezt az esetet. Mondták, hogy ellenőrizni fogják. Másnap visszahívtak, és mondták, hogy senki sem számolt be róla. Még mindig kiráz a hideg, mikor eszembe jut. Bárcsak tudnám, miben mesterkedett az a fickó. © quirkytiff / Reddit - A bátyám üzleti úton volt és a városunkba érkezett. Elhívott, hogy tartsak vele este. Szóltam a feleségemnek, hogy munka után ne várjon haza. Egész éjjel egyik helyről a másikra mentünk és beszélgettünk arról, kinek hogy megy az élete. Mikor az utolsó csehó is bezárt éjjel 2-3 körül, visszamentünk a hotelszobájába és kidőltünk.
Másnap reggel 7 körül ébredtem és hazamentem. A feleségem már nem volt otthon, ezért nem találkoztunk. Egy órával később felhívott, és azt kérdezte, miért mentem el ilyen korán reggel. Össze voltam zavarodva, mert azután értem csak haza, hogy ő elment dolgozni. Elmondtam ezt neki, és nagyon megijedt.
Azt mondta, fél 1-1 óra körül hallotta a kulcsot az ajtóban, és azt is, hogy az ajtó kinyílik. Felült az ágyban, és egy férfi alakot látott bejönni és a nappaliba menni. Azt hitte, én vagyok. Azt gondolta, a kanapén akarok aludni, hogy ne ébresszem fel őt.
Ezért visszaaludt. Majd néhány órával később, reggel 5-6 óra körül megint hallotta, hogy valaki mozgolódik odalent, kinyitja a bejárati ajtót. Látta, ahogy a férfi kimegy és becsukja az ajtót. Azt hitte, én mentem el, és megint visszaaludt. Olyan környéken élünk, ahol a családi házak viszonylag egyformák, ezért szerintem valaki a rossz házba ment be és a kulcsa működött a mi zárunkban is. Majd, mikor felébredt és észrevette, hogy rossz házban van, elment. Még aznap lecseréltettük a zárat. © dameon5 / Reddit
- Végzős voltam a középiskolában. Volt egy fickó, aki gyakran bejött abba a boltba, ahol dolgoztam. A 20-as évei közepén járhatott, idővel összebarátkoztunk, sokat beszélgettünk filmekről és videójátékokról. Egyik hétvégén megkérdezte, nem megyünk-e el valahova. Rossz érzés fogott el, nemet mondtam neki, azt a kifogást használtam, hogy rossz jegyeket kaptam és nem engednének el.
Néhány nappal később láttam a hírekben, hogy egy közeli utcában kigyulladt egy ház. 3 gyereket sikerült kimenteni, egy férfi hozta ki őket. Megdöbbenve láttam, hogy ugyanaz a fickó volt, aki engem elhívott. Kiderült, hogy mivel nemet mondtam neki, bébiszitterkedést vállalt, aminek köszönhetően megmentette 3 gyerek életét. © Alina S.
- Kb. 30 évvel ezelőtt az öcsém, Dominick motorbalesetben meghalt. 34 éves volt. A család nagyon le volt sújtva, főleg anyám.
Kb. két héttel a halála után, néhány nappal anyák napja előtt anyával együtt sírtunk, mikor azt mondta: “Jenny, annyira hiányzik a hangja. Emlékszel az utolsó anyák napjára, mikor egy gyönyörű felvételt küldött nekem kazettán, amin egy country énekes énekel az anyukájáról?” Még sírtunk kicsit, aztán mondtam neki, hogy anyák napján találkozunk. Másnap éppen a mosást csináltam otthon, mikor észrevettem, hogy a pince ajtó nyitva van. Dominick sok holmiját tárolta ott. Egyből elfogott az érzés, hogy az összes holmiját vigyem ki onnan. Sok dobozt cipeltem ki.
Nem tudtam, hogy mit keresek, de úgy éreztem, van valami, amit meg kell találnom. Aztán találtam egy dobozt, amire az volt írva: “Felvételek a pszichoterápiáról”. Felhívtam anyát, és mondtam neki, hogy azonnal jöjjön át.
Hoztam egy lejátszót és kinyitottam a dobozt. Kb. 50 kazetta volt benne az ő hangjával, a terápiás foglalkozásokról. A fiam Down-szindrómás, kiválasztott egy kazettát és a kezembe tette. A dátum rajta az egy évvel azelőtti május volt. Anya bejött, én sírva fakadtam, és mondtam neki: “Anya, azt hiszem, újra hallhatjuk Dominick hangját.” Elindítottuk a felvételt, amin Dominick arról beszélt, hogy az anyukájának küldte azt a felvételt anyák napjára, majd elkezdett énekelni.
Zokogva álltunk ott, és arra gondoltunk, hogy az én fantasztikus öcsém még a halála után is megoldotta, hogy boldog anyák napját kívánjon. © Jenny March / Quora
- 2019. május vagy június volt. Apa valami munkával kapcsolatos dolog miatt nem volt otthon, így csak én, az anyám és a 6 éves húgom voltunk a házban. Estefelé járt, én anyával voltam a konyhában, beszélgettünk, míg ő főzött.
A konyhánk úgy nézett ki, hogy a konyha volt a bal oldalon, a fürdő a másik oldalon. Ha a konyhában álltál, láthattad, ha valaki bemegy a fürdőbe. Anya a fal felé volt fordulva, én a konyhaszigeten támaszkodtam, de anya felé néztem.
A húgom szaladt és bement a fürdőbe, becsapta az ajtót. Nem foglalkoztunk vele, láttuk, hogy sietős dolga van. De fél órával később még mindig nem jött ki. Kérdeztem anyától, hogy vajon mi tart neki ilyen sokáig. Anya mondta, hogy nézzek rá.
Bementem a fürdőbe, de senki nem volt ott. A villany is le volt kapcsolva. Bementem a húgom szobájába, már aludt. Megrémültem. Elmeséltem anyának, ő is megijedt, hogy akkor mégis kit láthattunk.
Mikor a húgom felkelt, megkérdeztük, kiment-e a fürdőszobába. Kérdezte, miért ment volna a lenti fürdőbe, mikor van sajátja. Anyának és nekem is nagyon ijesztő élmény volt ez. © Saanvi / Quora
- 8-9 éves voltam, mikor a szüleim elvittek egy olyan mesterséges strandra. Igazából csak egy nagy, mesterséges tó volt, ahova vittek homokot, ültettek néhány pálmafát és tettek egy rozoga vízicsúszdát. Nem voltam jó úszó, de le tudtam menni a víz aljára és vissza tudtam jönni onnan.
Mikor egyszer kifelé mentem a vízből, valami furcsát éreztem a talpam alatt. Meg mernék esküdni, hogy egy orr volt az, miközben hajszálakat láttam lebegni a vízben. Halálra rémültem, kimentem a vízből, és aznap már nem voltam hajlandó úszni.
Évekkel később olvastam a hírekben, hogy búvárok egy ritka, gyűjthető babára bukkantak annak a tónak az alján. Egy vagyonért kelt el az aukción. © Rob Z.
