Az életnek megvan a képessége az iróniára, mégpedig akkor, mikor a legkevésbé számítunk rá. Ez pedig zavarba ejtő vagy éppen vicces helyzeteket tud produkálni. A következő történetekben az ironikus fordulatoké a főszerep. Még jó, hogy nem velünk történtek meg!
- Jött egy páciens lábröntgenre. Köszöntem neki, és miközben beszéltem hozzá, végig a szemébe néztem. A szokott módon mondtam, hogy akkor a jobb láb röntgen vizsgálata következik. Lenézett a hiányzó bal lábára és valami olyasmit mondott, hogy “Az biztos.” Nem vettem észre, hogy a bal lába térdtől lefelé hiányzik. © xrayboarderguy / Reddit
- Mikor elsőéves voltam főiskolán, egy srác, akivel együtt voltam a cserkészcsapatban, meghalt. Hazajöttem a temetésére. Beálltam a sorba, hogy kifejezzem a részvétemet a családnak még a temetés előtt. Először az öccsének (akit szintén a cserkésztáborból ismertem), mellette állt az anyja, akinek szintén kifejeztem a részvétemet, végül pedig az apja következett, akinek biccentettem, és azt kérdeztem tőle: “Mi a helyzet?” Még mindig kellemetlen visszagondolni rá. © thegreatdespiser / Reddit
- Kb. 12 éves voltam, a parkban voltam a családdal, és anya kérdezte, hogy hol van a húgom. Mondtam neki, hogy elbújt Kimberly elől, mert annyira idegesítő. Nem tudtam, hogy Kimberly apja ott áll mögöttem. Úgy tett, mintha nem hallotta volna, de dühösnek tűnt. Életemben nem éreztem magam ilyen kínosan. © atinyshowercurtain / Reddit
- Mikor 5. osztályos voltam, volt egy helyettesítő tanárunk néhány hétig, mert a tanárunkat megműtötték. A helyettesítő tanár egyáltalán nem volt kedves. Elneveztük Gonosz Alvisnek. Egy nappal azután, hogy teljesen kikezdte az egyik osztálytársamat valami kis dolog miatt, kíváncsian megkérdeztem: “Nem zavarja, hogy mindannyian utáljuk?” Megdöbbent, aztán higgadtan azt felelte: “Nos, a felnőttek érzéseit a gyerekek nem igazán tudják megbántani.” Akkor még nem értettem, mire gondol.
Gyerek voltam, akkor még nem igazán értettem, hogy a felnőtteknek megvan az a képessége, hogy kezelni tudják a bántásokat. Most, hogy visszagondolok, nagyon rossz érzés, hogy ilyen kegyetlen voltam azzal a nővel. © anovertureofcats / Reddit - Rengeteget vihogtam. De tényleg rengeteget. Mikor 7. osztályos voltam, beléptem egy matekcsoportba. Egy 8. osztályos gyerek mesélt egy történetet. Volt az a nagyon rossz szokásom, hogy mikor nem hallottam valamit tisztán, elkezdtem kuncogni. Mindannyian az asztalnál ültünk a csoportban, a fiú meg egy történetet mesélt, de én csak lefelé néztem, nem figyeltem rá. Mikor abbahagyta a beszédet, megint elkezdtem kuncogni, ahogy szoktam. Erre hangosan azt kérdezte: “Mi a bajod?”
Kiderült, hogy azt mesélte, hogy előző nap nem volt iskolában, mert az anyja súlyos autóbalesetet szenvedett. Rossz érzés leírni is ezt, már nem emlékszem, mit válaszoltam neki, az agyam inkább kitörölte ezt a kínos esetet. © Revake / Reddit
- Éppen egy vizsgáról jöttem kifelé a főiskolán, nagyon rosszul aludtam éjjel, úgy éreztem, a vizsga sem sikerült, ezért nagyon levert voltam. Miközben sétáltam vissza a lakásba, elmentem egy pár mellett, akiknek a kisbabája babakocsiban volt. Valamiért azt gondoltam, vicces azt mondani nekik, hogy “Szép kutyus.” Szerintük nem volt vicces. © bigbaze2012 / Reddit
- Miután levágattam és befestettem a hajamat, fizetni készültem a fodrásznak. Megkérdeztem, mennyi borravalót adjak (ki kérdez ilyet?), ő meg azt felelte: “Nem tudom! Amennyit érzel!” Adtam kb. 20 dollárt. Egyenesen a szemébe néztem, és azt kérdeztem: “Ez megfelel?” Ő csak nézett rám. Visszatekintve, megbántam azt is, hogy ott voltam. Egy szó nélkül elmentem, mert annyira szégyelltem magam. Gyűlölöm ezt az emléket. © HarryP22 / Reddit
- Középiskolában egy srác állt mellettem, és elkezdett felém hajolni. Megkérdeztem, mit csinál, miközben próbáltam elhajolni előle. Azt mondta: “Csak adni akarok neked egy puszit.” Megkérdeztem, hogy miért. Mivel stréber voltam és otthon is gondok voltak a családban, a randizás még csak eszembe sem jutott akkoriban. Hogy felfigyelt rám egy fiú, az el sem jutott a tudatomig. Azóta is rossz visszagondolnom erre az emlékre. © chevymonza / Reddit
- Egy barátnőméknél aludtam és éppen zuhanyoztam. Fogtam a samponos flakont és rögtön éreztem, hogy bűzlik. Mégis megmostam vele a hajamat. Később mondtam a barátnőmnek, hogy milyen fura volt ez a sampont.
Ijedten azt mondta: “Az a szőrtelenítő krémem!” Még mindig emlékszem, mennyire kiakadtam, hogy az összes hajam ki fog hullani. A barátnőm nem hagyja, hogy elfelejtsem ezt, mert még mindig emlegeti. © Olivia Grace / Quora - Hostessként dolgoztam egy étteremben. 4 ember jött be: egy apa és úgy látszott, hogy a 3 gyereke. Aznap nem nagyon figyeltem a munkára, ezért csak megfogtam 4 étlapot, egy felnőtteknek és 3 gyerekeknek szólót.
Mikor leültek és kiosztottam nekik az étlapokat, hirtelen észrevettem, hogy az nem 3 gyerek.
Volt az apa, 2 gyerek és a törpe növésű anyukájuk. Neki is gyerekmenüt adtam. Ezután nem emlékszem, mi történt. Kitörlődött az a nap. © TheTurntLocker / Reddit
