Az élet az ókori Rómában és Görögországban merőben különbözött a mostanitól. Amellett, hogy a jogok és a szabadság erősen korlátozottak voltak, a hétköznapi élet legalapvetőbb elemei is igen távol voltak a mai viszonyoktól. Lássuk, milyen volt akkoriban a nők élete a szigorú szabályok mellett.
1. Valamennyi társadalmi rétegben elvárás volt a nőktől a munka.
Augustus császárságának idején az ókori Rómában az élet a nők számára közel sem volt egyszerű, főleg az alacsonyabb társadalmi osztályokba tartozók számára. Sok nőt kényszerítettek rabszolgasorba, ők cselédként, mezőgazdasági munkásként, sőt akár gladiátorokként szolgáltak. A tehetősebb nők elsődleges feladata a házimunka volt. Ők vezették a háztartást, felügyelték a szolgákat, kézműveskedtek, egyes esetekben pedig filozófiai és irodalmi tanulmányokat folytattak.
A városiasabb területeken a nők különböző szerepeket vállalhattak, lehettek bábák, szoptatós dajkák, fodrászok, varrónők, színésznők, pincérnők és szakácsok. Néhányan zsonglőrként és táncosként szórakoztatták a tömegeket.
2. A menstruációval kapcsolatban szükség volt a kreativitásukra.
Az ókorban a nők menzesze valószínűleg nem volt olyan rendszeres, mint manapság, feltehetően az étrendbeli különbségek miatt. Az ókori Rómában és Görögországban a nők szerint az erős vérzés volt a normális, úgy tartották, hogy ha nem ürül ki megfelelő mennyiségű vér, az egészségügyi problémákat okozhat.
A menstruáció napjaiban a nők otthon maradtak és gyapotot, gyapjút vagy más textileket használtak nedvszívóként, amit aztán kimostak és újra felhasználtak. Egyes nők ún. subligaculumot, egyfajta fehérneműt viseltek, ami még több biztonságot nyújtott ezeken a napokon.
3. Három nap különlét a függetlenségért.
A korai római jogban a házasságnak három fajtáját ismerték el. Az egyik volt a confarreatio, a patríciusok, az előkelő rómaiak házassági formája. A másik a coemptio, ami egy szimbolikus vásárlást jelentett.
A harmadik az ún. usus, aminek alapja az együttélés volt. Ha egy nő egy teljes évig élt a párjával, hivatalosan házastársaknak tekintették őket. Hogy megakadályozzák, hogy a férjnek teljes körű hatalma legyen a nő felett, a nő elhagyhatta az otthonát három egymást követő éjszakára, hogy megőrizze függetlenségét.
4. A társasági élet a fürdőkben zajlott.
Az ókori Rómában a higiénia meglehetősen fejlett volt a többi civilizációhoz képest. Kiterjedt vízvezeték rendszerrel, nyilvános WC-kkel és közösségi fürdőkkel rendelkeztek. Miközben ezeknek fontos szerepük volt az emberek tisztálkodásában, azért egészségügyi kockázatot is jelentettek, ezek a nyilvános helyek voltak a fertőzések kiindulópontjai. Emiatt a római nőknek nagyon elővigyázatosnak kellett lenniük, ha ellátogattak a fürdőkbe.
Minden veszély ellenére a fürdők voltak a közösségi élet színterei. A nők itt gyűltek össze beszélgetni, verseket olvastak vagy akár a szerelmükkel randevúztak. A férfiak és a nők általában külön fürdőztek, később pedig, Augustus idején szigorú szabályt hoztak arra nézve, hogy a nők nem fürdőzhetnek pucéran. Ezután még a fürdőkben is speciális tógákat kellett viselniük.
5. A szoptatás nem az anya feladata volt.
Az ókori Rómában a gazdag nők ritkán szoptatták a gyermekeiket. Ehelyett szoptatós dajkáknak adták őket. Az ókori orvos, Szóranosz nagy szerepet játszott ebben, hiszen ő vallotta azt, hogy szülés után a nők túlzottan kimerültek fizikailag ahhoz, hogy szoptassanak.
Szerinte a görög szoptatós dajkák felfogadásának volt egy másik előnye is: a tejjel együtt az anyanyelvüket is magába szívhatta a gyerek.
6. Gyerekként házasították ki őket.
Az ókori Rómában a lányokat általában 12 éves koruktól a 20-as éveik elejéig adták férjhez, de a nemesi sorból származókat gyakran korábban kiházasították. A korai római jog szerint a család legidősebb férfi tagja rendelkezett a legtöbb joggal, köztük azzal is, hogy elrendezze a házasságot a gyermekei számára, gyakran még a hivatalosan engedélyezett életkor előtt.
Ennek ellenére a lányok megtagadhatták a házasságot, amennyiben bizonyítani tudták, hogy a kijelölt férfi gyenge jellemmel rendelkezik.
Az ókori Görögországban a nőknek általában hosszú, hullámos hajuk volt, de miután férjhez mentek, feltűzve kellett viselniük a frizurájukat. Akkoriban az összenőtt szemöldököt is a szépség jelének tekintették.
7. Csak a férfiak folytathattak viszonyt.
Az ókori Rómában közismerten lazábbak voltak az erkölcsök. Miközben a házasságok közös egyetértésen alapultak, a római költők éltették a szeretők közti szenvedélyes viszonyokat. Míg a férfiaktól gyakran elvárták, hogy szeretőt tartsanak, a nőktől ugyanez elfogadhatatlan volt.
Az állam általában nem avatkozott be a személyes kapcsolatokba, hacsak azok nem jelentettek veszélyt a társadalomra vagy a politikai rendszerre nézve. De a római történelemben voltak olyan korszakok, mikor a női hűtlenséget nemcsak hogy rossz szemmel nézték, de törvényesen büntették is.
8. Egy apa tekintélye sosem volt megkérdőjelezhető.
A korai Római Birodalomban a nők még a házasságkötés után is az apjuk hatalma alatt álltak, a férjük formálisan nem gyakorolhatott hatalmat felettük. Elvárták, hogy a nők hűek maradjanak az édesapjukhoz, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy a férjük kívánságát meg kell tagadniuk.
A római nők nem vették fel a férjük vezetéknevét sem. Egész életükben megtartották lánykori nevüket, ezzel is erősítve ahhoz a családhoz való kapcsolatukat, melybe beleszülettek.
9. A szépségnek nagy ára volt.
Az ősi Görögországban szigorú szépségszabályok uralkodtak, melyek sok időt, erőfeszítést és kockázatot is igényeltek. Különösen előnyösnek tartották a sápadt, fehér bőrt, mivel ez a gazdagságot és a felsőbb osztályokhoz való tartozást szimbolizálta, szemben az alsóbb társadalmi rétegekhez tartozó nőkkel, akik egész nap odakint dolgoztak. Trójai Helénát, akit az ókori mitológiában Görögország legszebb nőjének tartottak, gyakran ábrázolták hófehér bőrrel, mutatva ezzel a kor szépségideálját.
Hogy ezt a külsőt elérjék, a nők ólom alapú kencéket használtak az arcukra. Bár ez egy igen veszélyes anyag volt, mégis sokan alkalmazták. Egyesek más szokatlan kezeléseket is folytattak, például hagymát kevertek össze madarak zsírjával, használtak szamártejet, még krokodil trágyát is, mert úgy hitték, ezek az összetevők szebbé teszik őket.
10. A nevük nem a sajátjuk volt.
Az ókori Róma történetének nagy részében a nők nem úgy kapták a nevüket, ahogyan a férfiak. A családi klán után nevezték el őket, például a Corneliusok után Corneliának. Ha egy családban több lány is született, gyakran a születési sorrendet jelző névvel különböztették meg őket, például a harmadik lánygyermek a Tertia nevet kapta. A lánynevek sokszor az apa nevéből származtak, például Vipsanius lányát Vipsániának hívták.
Az idők folyamán változott a névadás gyakorlata. Később a lánygyermekek két részből álló nevet kaptak, ami apjuk vezetéknevének és a születési helyüknek a kombinációjából állt. Aztán gyakorivá vált, hogy a lányokat az édesanyjuk vagy más nőrokonuk után nevezték el, de sokan viselték szentek neveit is.
