Mikor van a túl messze? Megengedhető, hogy egy esküvőn, a szertartás közben egy gyerek hangosan játsszon? Vagy nem gond, ha az anyósod a kórházi táskádban turkál? Ezek a határokat feszegető történetek olyan szülőkről szólnak, akik egész egyszerűen képtelenek felfogni, mit jelent az, hogy: nem!
- Nemrég egy esküvőn voltam, ahova az egyik barátom elhozta a fiát, a kezébe nyomott egy iPadet, és hagyta, hogy az egész ceremónia alatt teljes hangerőn játsszon rajta. Őszintén, elég zavaró volt, főleg az eskü alatt. Értem, hogy a gyerek unatkozhat, de úgy éreztem, meg sem próbálta kevésbé zavaró módon lekötni egy ilyen fontos eseményen. Próbáltam jelezni neki korábban, hogy létezik egy alapvető etikett az esküvőkön, és legalább vegye lejjebb a hangerőt. Úgy tett, mintha én lennék a bunkó, de nem tudtam nem szóvá tenni, hogy ez mennyire helytelen volt. Értem, hogy a fiát le kell kötni, de annak is megvan a megfelelő módja, nem igaz?
- 39 hetes terhes vagyok. Az egész terhességem alatt több problémám is volt az anyósommal. A két legnagyobb, hogy közölte, bent akar lenni velem a szülőszobában, bár egyértelműen megmondtam, hogy csak a férjem lehet ott.
A másik, hogy mindenáron tudni akarta a gyerek nevét. A babát a nagyapám után fogjuk elnevezni, aki egész életemben nagyon közel állt hozzám. Éppen ezért tartjuk végig titokban, hogy meglepetés legyen majd neki. Az anyósom egészen odáig elment, hogy átkutatta a kórházi táskámat, hogy találjon valamit, amin szerepel a baba neve.
Szerencsére még időben rajtakaptam. Tegnap megint felhívta a férjemet, hogy miért nem tudhatja meg a baba nevét. Azt mondta: “És mi van, ha történik velem valami, és soha nem tudhatom meg, hogy hívták az unokámat?” Jó egészségnek örvend és nem végez veszélyes munkát sem. © Routine_Exit_4306 / Reddit
- Házas vagyok és más államban élek, mint a szüleim. A telefonomon van egy Find Me app, amit még a szüleim telepítettek rá 12 éves koromban. Mikor férjhez mentem, a férjem furának találta, hogy a szüleim látják, merre járok, de mondtam, hogy csak szeretnek biztonságban tudni.
Két évvel később az öcsém, aki még mindig a szüleimmel lakik, elmondta, hogy a szüleim a tartózkodási helyem alapján szoktak arról beszélni, hogy miket csinálok. Rájöttem, hogy itt az idő kitörölni ezt az alkalmazást, hogy többé ne láthassák, hol vagyok.
Ettől csak eldurvult a helyzet, mert a szüleim azt mondják, ez biztonságérzetet adott nekik, és hogy csak rossz napjuk volt, mikor kritizáltak. Ráadásul apám úgy döntött, hogy bosszúból törli a hozzáférésemet az összes általa fizetett szolgáltatáshoz, és megfenyegette a testvéremet is, hogy az árulkodása miatt beszünteti otthon a wifit. © Diz_Savvy / Reddit - Néhány évvel ezelőtt én gondoskodtam a férjemről egy súlyos hátműtét után, és az anyámról is, aki a demencia utolsó fázisában volt. Emellett teljes munkaidőben dolgoztam. Nagyon kimerítő volt, ezért igénybe vettem egy takarító cég szolgáltatásait, akik néhány hetente segítettek rendbe tenni a házat.
A férjem műtétje után az anyósom eljött látogatóba. Később megtudtam, hogy végigjárta az egész házat, olyan helyiségekbe is bement, ahova a vendégeknek nincs bejárásuk, átkutatta a személyes holminkat, és megjegyzéseket tett a tisztaságra.
- Tegnap az egyik barátommal hazafelé tartottam a főiskoláról, mikor éreztem, hogy valami hozzáért a nadrágomhoz. Lenéztem, és láttam, hogy egy vízzel teli lufi durrant szét előttem. Felnéztem, és az egyik bokor mögött, egy ház ablakában láttam egy nőt és a gyerekét, akik egyértelműen elbújni próbáltak. Ideges lettem, hogy miért kell vizes lufikkal dobálni idegeneket. Odamentem az ajtóhoz és kitartóan dörömböltam, mire az anya ajtót nyitott. Megvonta a vállát, és azt mondta: “És akkor mi van? Csak játszunk.” Azt mondtam neki: “Ez nem mindenkinek vicces, főleg, ha valami fontos holmi is van nálunk.” Rám csapta az ajtót.
- A szüleim áthívták a nagybátyámat és a családját vacsorára. Nem bántam, hogy átjönnek, de az igazat megvallva, a gyerekeik nagyon neveletlenek. Annak ellenére, hogy három dada kísérgeti őket, bárhova mennek, nem hajlandók fegyelmezni a gyerekeiket egészen addig, míg valami kárt nem okoznak. A dadák a telefonjukat nyomkodják, a szülők meg az én szüleimmel beszélgetnek a nappaliban. Nekem sok értékes holmim van a szobámban, amihez nem akarom közel engedni a gyerekeket, de tudom, hogy ők majd ezt kérik, sírni fognak és eltörnek valamit. Ezért egyszerűen bezártam a szobám ajtaját, hogy mindenem biztonságban legyen.
Az egész vacsora alatt minden jól ment, egészen addig, míg meg nem láttam, hogy a nagybátyám felesége cipeli át a szobán a 2 éves gyereket. Félrehívott, és mondta, hogy nem nyílik a szoba ajtaja, hívnunk kell egy lakatost. Mondtam neki, hogy a szobát én zártam be, és bármelyik másik szobában átöltöztetheti a gyereket. Nem szólt egy szót sem, csak furán nézett és elment egy másik szobába. Tudom, hogy panaszkodott rám, mert a vacsora után a nagyanyám nem volt túl kedves velem, azt mondta, tiszteletlenül viselkedtem velük. Azt mondta, azoknak a gyerekeknek is joguk van ehhez a házhoz, és hogy megnézzék, mi van a szobámban. Szerintem viszont jól tettem, amit tettem. © Candid-View-3616 / Reddit
- Sorban álltunk, hogy lássuk Daisyt. A 2 éves lányomnál a hiszti már a küszöbön állt. Meleg volt, fáradt volt, és csak egy ölelést akart Daisytől. Próbáltam visszafogni, és mondtam neki, hogy a sorunkat ki kell várnunk. Egy másik anyuka viszont engedte, hogy a gyereke kikerülje a sort és odaszaladjon Daisyhez. Ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, még fotót is készített róluk. © LtCommanderCarter / Reddit
- Főiskolára járok, de még a szüleimmel lakom. Fizetem a tandíjat és beszállok a háztartási kiadásokba is, amikor tudok. Mivel az iskolám helyben van, sok pénzt spórolok azzal, hogy otthon élek.
Nemrég a nővérem elvált, és a két gyerekével visszaköltözött a szüleinkhez. Anyagilag nehéz helyzetben van, és a szüleink megengedték, hogy ingyen lakjon náluk, amíg újra lábra nem áll. Tudom, hogy ez nehéz helyzet, és segítek a gyerekekkel, amikor csak tehetem.
A szüleim azt akarják, hogy mondjak le a szobámról, hogy a nővérem gyerekeinek külön szobájuk lehessen. Kicsi a ház, a nővérem már elfoglalta a vendégszobát, és a gyerekek most vele alszanak. A szüleim szerint jobb lenne nekik a saját szoba, ezért azt kérték, én aludjak a kanapén vagy húzódjak be az irodájukba.
Nemet mondtam. Egész életemben ott éltem, és ez még mindig az én otthonom is. Szükségem van saját helyre, főleg a tanulás miatt. Nem értem, miért kellene lemondanom a szobámról, mikor ez az egész helyzet nem miattam van.
A nővérem dühös, azt mondja, a gyerekek kényelmetlenül érzik magukat, a szüleim pedig csalódtak bennem, mert szerintük nem vagyok megértő. Az egész házban nagy a feszültség, és azon tűnődöm, tényleg önző vagyok-e. © HellenMiller_2007 / Reddit
- Egy hónappal ezelőtt a bátyám megkért, hogy néhány órára vigyázzak a gyerekeire. Egyrészt, már megvoltak a feladataim, másrészt az utóbbi időben alig volt időm pihenni, és neki két olyan energikus gyereke van, akik folyamatos figyelmet igényelnek. Nem akartam őket elvállalni, ezért mondtam neki, hogy most nagyon elfoglalt vagyok.
Múlt hétvégén együtt voltunk. Finom ebédben, talpmasszázsban volt részem, és a bátyám még egy kiállításra is elvitt. Nagyon jó nap volt, jól éreztük magunkat. Kérdezte, mi újság velem, és elmeséltem neki néhány dolgot, ami mostanában nyomaszt. Rengeteget nevettünk, élveztük az együtt töltött időt. Másnap reggel írt egy üzenetet, hogy tudnék-e vigyázni a gyerekeire. Úgy éreztem, hogy csak azért volt kedves velem, hogy szívességet kérhessen. - Egy közeli barátom megkért, hogy vigyázzak az 5 éves fiára egy órán át. Rosszul viselkedik és nagyon szemtelen. Letelt az egy óra, de az anyja nem jött. Felhívtam. Közölte, hogy csak holnap tud érte jönni, mert aludni akar és vásárolnia kell. Felöltöztettem a fiát, kimentem vele az utcára, és írtam egy üzenetet, hogy ha nem jön érte, odakint hagyom. Azonnal jött érte, de jól megsértődött. © Podslushano / VK
