Bár a legtöbb történést logikusan meg tudjuk magyarázni, léteznek olyan dolgok, melyektől eláll a szavunk. Most olyan megmagyarázhatatlan történetek következnek, melyeket a forgatókönyvírók is megirigyelhetnének, pedig a való élet produkálta őket.
- Egy üzletben álltam sorban a pénztárnál. Egy anya és a 3 év körüli lánya álltak előttem. Korábban sosem láttam őket. A kislány a bevásárlókocsiban ült, az anya közben előre ment, hogy kipakoljon a kocsiból a kasszánál. A gyerek engem bámult, mosolygott, nevetett, kimondta a keresztnevemet, nagyon tisztán érthetően és kétszer is. Elég szokatlan nevem van, ettől még furább volt az egész. © mycenea1961 / Reddit
- Már felnőtt voltam. Meséltem anyámnak a házról, amiben egyik álmomban laktam. Barna volt, volt benne 2 hálószoba, két emelet, L alakú lépcsők. Teljesen részletesen le tudtam neki írni az álmomban látott házat.
Kiderült, hogy ez a ház az volt, amelyikben születtem. Kórházban születtem, de a születésem előtt a családom már 2 éve ott lakott. 7-8 hónapos voltam, mikor elköltöztünk.
Először azt hittem, az agyam rakta össze a történetet azokból a képekből, amiket kiskoromban láttam, de őszintén szólva egy olyan fotónk sem volt kiskoromból, amiken a ház ilyen részletesen lett volna látható. A közeli felvételeken sem lehetett látni a hátteret. Úgy gondolom, hogy az agyam összeszedte a nagyon régi és halvány emlékeket. Ezen kívül fogalmam sincs, honnan tudok bármit is arról a házról, a kialakításáról, a bútorokról. © AnxiousRiddle / Reddit
- Évekkel ezelőtt, mikor a feleségem a második gyermekünket várta, és már közeledett a szülés időpontja, anyám átjött hozzánk néhány napra. Kora reggel tollat, papírt és egy borítékot kért. Írt a papírra, beletette a borítékba, lezárta és odaadta nekem. “Tedd ezt a zsebedbe, de ne nyisd ki! Tudni fogod, hogy mikor nézd meg” – mondta.
30 perccel később a feleségem szólt, hogy ideje indulnunk a kórházba, mert beindult a szülés. 9 órával később megszületett a lányunk hajnali 3:45-kor, 3,6 kg-mal és 50,8 cm-rel.
Akkoriban még nem létezett mobiltelefon, ezért a kórházi telefonról hívtam fel anyámat, hogy elújságoljam neki a hírt. Azt mondta: “Mielőtt bármit is mondanál, nyisd ki a borítékot.” Kinyitottam, és az állt benne: “Kislány, éjjel 3:45, 3,6 kg, 50,8 cm”
Éveken át őrizgettem ezt a papírt. Mikor anyám meghalt, kerestem ott, ahol az iratokat tartjuk, de eltűnt. © GullyF / Reddit - Mikor a fiam még 3 éves sem volt, bejött hozzám a szobába, és azt mondogatta: “a néni” ott van az ő és a nővére szobájában. Félig aludtam, nem foglalkoztam vele, mondtam neki, hogy bújjon be mellém az ágyba.
Bebújt, de pár percenként felébresztett, hogy újra beszéljen “a néniről”. Aztán azt mondta, ott áll a szobám ajtajában. Hogy megmutassam neki, nincs ott semmiféle néni, felvettem, és a sötétben kisétáltam vele a szobából.
A folyosón álltunk, és azt mondtam neki: “Nincs itt néni.” Erre az ujjával lefelé mutatott, ahol nem volt semmi, és azt mondta: “Anya, pont itt van. Ez az a néni! És ez az ő háza.”
Semmi, még egy árnyék sem volt ott, ahova mutatott. Próbáltam nem mutatni, hogy halálra rémített, és azt mondtam: “Jól van, ő biztos nagyon aranyos néni.” Visszavittem az ágyamba, ahol rögtön el is aludt, de én még órákon át ébren voltam és “a nénire” gondoltam a több mint 100 éves lakásomban, hogy biztos engem figyel alvás közben. © kookenhaken / Reddit
- Talán csak véletlen, mégis furcsa.
Meg tudok idézni egy fiút – nem tudok rá jobb kifejezést –, hogy üzenjen nekem. Ez a fiú közeli barátom volt 12-13 éves koromban. Mikor középiskolába mentünk, eltávolodtunk egymástól. Néha eszembe jut, hogy üzenek neki, és ilyenkor általában 10 percen belül kapok tőle egy üzenetet. Furcsa, és csak ezzel a fiúval fordul elő ez. Egyszer volt, hogy már egy éve nem beszéltünk, mikor eszembe jutott, hogy írnom kéne neki, és egyből jött tőle üzenet. Megkérdeztem, hogy miért pont most írt, erre azt felelte, hogy valami fura érzése lett, ezért üzent. Bizarr, bár lehetséges, hogy csak véletlen. © imwhittling / Reddit
- Volt egy álmom, hogy egy korábbi kollégám, akivel nagyon ritkán beszélek, terhes. Az álmomban a régi irodámban voltam, és azt mondták, én fogom betölteni a helyét. Én meg azt mondtam nekik: “Jaj, ne! Tavaly elmentem tőletek, és már új helyen dolgozom.” Odajött hozzám, már nagy volt a pocakja, és azt mondta: “Ugyan már, csak amíg én szülési szabadságon vagyok.”
Fura álom volt, ezért elmeséltem a férjemnek. Viccelődtünk rajta, hogy milyen borzasztó volt az a hely és most vissza kell mennem oda.
Kb. egy héttel később egy másik barátomról is azt álmodtam, hogy terhes. Vele is ritkán beszélek.
Következő héten összefutottam azzal, akiről először álmodtam, és elmeséltem neki az álmomat. Erre mondta, hogy tényleg terhes, de még senkinek nem beszélt róla. Elmondtam ezt a férjemnek, aki erre viccből azt mondta, a második embert is fel kéne hívnom, akiről azt álmodtam, hogy terhes, hátha ő is tényleg az. Ez még furább, mert ő velem egykorú, és már nagy gyerekei vannak, nem valószínű, hogy újrakezdi a babázást.
De másnap felhívtam, és elmeséltem neki, milyen vicces dolgot álmodtam. Kiderült, hogy ő is terhes, és még nem szólt róla senkinek. Őrület! © Whohead12 / Reddit - 6 éves lehettem, szerda este volt, lefeküdtem aludni. Mikor felkeltem, már péntek volt. Emlékszem, kérdeztem anyámat, hogyan lehet péntek, mikor tegnap szerda volt. Azt mondta, tegnap csütörtök volt. Kérdeztem, mit csináltam én csütörtökön, mert az utolsó emlékem az, hogy szerdán este lefeküdtem. Mondott pár dolgot, és én egyikre sem emlékeztem. Sosem jöttem rá, hogy lehet, hogy nem emlékeztem arra a csütörtöki napra. © simavok / Reddit
- Hazafelé autóztam munkából. Egy olyan autó mögött mentem, ami ugyanolyan márkájú, típusú és évjáratú volt, mint az enyém, csak a színe volt más. Mindketten átmentünk a kanyarodó sávba, hogy balra forduljunk egy hosszú, egyenes útra, melynek mindkét oldalán tágas mezők voltak. Az előttem haladó autó ráfordult erre az útra, én még megvártam egy elhaladó autót, aztán én is lekanyarodtam. Ez kevesebb mint 5 másodperc volt. Ez az út hosszú, egyenes, nincsenek benne kanyarok, sokáig be lehet látni. Az autó azonban egyszerűen eltűnt, ezen még ma is szoktam gondolkodni.
100%-ig biztos vagyok abban, hogy nem fordult vissza. Az út keskeny, nem tudott volna megfordulni rajta egyből, csak ha ráhajt a mezőre is.
Miután rákanyarodtam erre az útra, és láttam, hogy az autó már nincs előttem, körbenéztem, és láttam egy másik autót mögöttem, de az enyémmel egyforma autó sehol sem volt. Nem volt az úton olyan hely, ahol félre tudott volna állni, mindenhol látnom kellett volna. © omglookawhale / Reddit - A haveromnál voltunk, tévéztünk, és a tévében egy ember epret evett. Nem különösebben foglalkoztatott, de gusztán nézett ki, ezért megkérdeztem a barátomat, van-e itthon eper. Kinevetett, huszonévesek voltunk, kicsi volt az esélye, hogy tart otthon gyorskaján kívül mást is. Kb. 20 perccel később kopogtak az ajtón, a barátom elment kinyitni. Kiabált, hogy menjek, és nézzem meg, mi történt. Az anyja állt az ajtóban egy doboz eperrel a kezében. “Meséld el anyámnak, mit kérdeztél az előbb!” – mondta a barátom. Az anyja azt mondta: “Hazafelé autóztam, és láttam, hogy egy srác epret árul egy teherautóból. Arra gondoltam, David és a barátai biztos örülnének egy kis epernek.” A haverom rám nézett, és azt mondta: “Ezt elszúrtad! Mindenkinek csak egy kívánsága van, te a tiédet elpazaroltad az eperre!” © AGNKim / Reddit
- Évekkel ezelőtt a férjemmel egy filmet néztünk otthon. Reklám következett, amire nem igazán figyeltünk oda, de mikor az egyik reklámnak vége lett, mindketten felismertük a helyszínt, ahol forgatták, mert már jártunk ott. Néhány másodpercbe telt, hogy megkeressük a távirányítót és visszapörgessük a reklámot, és arról beszéltünk, mikor azon a helyen jártunk. Gyorsan pörgettük, azt hittük, hogy túlpörgettünk rajta. Nem találtuk meg. Újra pörgettük, de semmi. Nem egy izgalmas dolog, de teljesen megmagyarázhatatlan, és mikor szóba kerül, még mindig értetlenül gondolunk vissza rá. © tottiepots / Reddit
