Vannak olyan pillanatok az életben, melyek örökre velünk maradnak, akár azért, mert annyira örömteliek, akár, mert annyira szomorúak. Ezek az emlékek formáltak minket olyanná, amilyenek vagyunk, és emlékeztetnek arra, mi az igazán fontos. Visszagondolni rájuk segít, hogy értékeljük, milyen messzire jutottunk és milyen sokat fejlődtünk.
- A repülőtéren várakoztam, és egy fickó velem szemben folyton engem bámult. Már kezdtem igen kellemetlenül érezni magam, mikor megkérdezte. “Honnan van ez a bőrönd?” Mondtam, hogy online rendeltem. Aztán könnyes szemmel azt mondta: “Ez a feleségem bőröndje volt. Mindig azt mondta, vissza fog majd jönni, hogy még egyszer lássa az óceánt.”
- A férjem eljött értem az orvoshoz, miután ő is orvosnál volt. Mondtam neki, hogy úgy néz ki, rákos vagyok. Erre azt mondta: “Úgy néz ki, én is.” © Ismeretlen szerző / Reddit
- Anyám heteken át kórházban volt. Agyvérzést kapott, miközben az intenzíven feküdt. Ez volt az első alkalom, hogy bemehettünk hozzá. Emlékezett apámra, a nagyanyámra, a nagybácsikra, nagynénikre és az öcsémre. De rám nem. Beszéltem hozzá, de nem volt semmilyen reakciója, csak tovább nézte a tévét. 14 éves voltam, negyed órán át próbáltam felkelteni a figyelmét. Utána kisétáltam, bementem a mosdóba, és órákon át sírtam. © PrincessMaruchan / Reddit
- A reptéren voltunk, próbáltam lenyugtatni az üvöltő lányomat, miközben az útlevelekkel meg a babakocsival bajlódtam. A mögöttem álló férfi azt dörmögte: “Nem tudná megfegyelmezni a gyerekét?” Legszívesebben leüvöltöttem volna a fejét. Aztán a lányom kinyúlt a babakocsiból, megfogta az arcomat, és azt mondta: “Ne sírj, anya!” Mindenki azonnal elhallgatott.
- Egy rendőr megjelent az ajtómban a válási papírokkal. Nem is tudtam, hogy válok. Még a rendőr is megdöbbent, hogy a férjem nem szólt nekem erről, majd megadta a telefonszámát arra az esetre, ha majd hivatalosan is egyedülálló leszek. © thetallgirll / Reddit
- Mikor kiküldetésen voltam, kaptam egy e-mailt a feleségemtől, hogy válni akar. Kérdeztem, nem akarna-e tanácsadsára menni, és leírtam, hogy bármit hajlandó vagyok megtenni a kapcsolatunk megmentése érdekében. Azt válaszolta: “Nem kell tanácsadás ahhoz, hogy tudjam, gyűlöllek.” © Ismeretlen szerző / Reddit
- Miután nagyapám meghalt, hallottam, ahogy nagyanyám anyával beszélget. Mesélt egy történetet, hogy a nagyapámnak egy héttel a halála előtt gondja volt a légzéssel és a mozgással, ezért ő segített neki. Nagyapám egyszer csak odafordult hozzá, és azt mondta: “Jean, sajnálom. Többé már nem leszek a hősöd.” © Ismeretlen szerző / Reddit
- Az első komoly kapcsolatomban őrülten szerelmes voltam, az a fiú jelentett számomra mindent. Közel 3 évig voltunk együtt, és összeházasodni készültünk, mikor elkezdett távolságtartó lenni, végül pedig már szóba sem állt velem. Még arra sem vette a fáradtságot, hogy szakítson velem. Sok időbe telt, míg túljutottam ezen, soha semmi nem fájt ennyire. Nem tudom, miért tette ezt, de legalább szakított volna velem, úgy talán könnyebb lett volna túllépnem a dolgon. De most már nagyon boldog vagyok, egészséges kapcsolatban élek egy csodálatos férfival. © stenhjarta / Reddit
- Apám azt mondta: “Életem legboldogabb napja lesz, mikor betöltöd a 18-at. Többé nem kell kapcsolatban lennem az anyáddal.” A szüleim kb. 17 évvel ezelőtt váltak el. Ez egyike volt azoknak a pillanatoknak, mikor jól lehetett érezni az egymás iránti gyűlöletüket. © CaptainMorganne / Reddit
- Gyerekkoromban sokat kutattam apám után. Sosem találkoztam vele és nem is hallottam róla. Küszködtem, bíztam benne, hogy büszke rám, hogy szeret és akar majd. Gyerekkoromban és fiatal felnőttként is azon igyekeztem, hogy ha találkozunk, boldoggá tegyem őt.
Végül megtaláltam Facebookon, és rájöttem, hogy semmit nem akar tőlem. Ekkor ráébredtem, hogy nincs is szükségem rá és nem érdekel, mit gondol, mert jobb nekem nélküle. Nehéz felismerés volt, de jobb nekem úgy, hogy ő nem húz le. © BeckyBoo122 / Reddit
