Minden “modern család” mosolya mögött ott van a szeretet, a veszteség és az újrakezdés tanulásának egyvelege. A következő történetek megmutatják, mi történik, mikor nevelőszülők, féltestvérek és exek megpróbálnak valamit felépíteni, amit családnak nevezhetnek.
- 5 éves kora óta nevelem a mostohafiamat. Az anyja lemondott róla, mégis mindig hiányzott neki. Engem sosem szeretett, sírt, ha a közelébe mentem, és bármit is tettem, elzárkózott tőlem. Most 15 éves. Az egyik évfordulós vacsorán látszott rajta, hogy nagyon rossz kedve van. Aztán hirtelen felállt, megfogta a mikrofont, és azt hittem, valami botrányos dolog fog következni.
De nem. Felém fordult, és azt mondta: “Irma, te vagy az egyetlen ember, aki sosem csapott be engem. Emlékszem, mennyire elutasító voltam veled, és emlékszem minden ajándékra, amit tőled kaptam az évek során. Nincs szükségem ajándékokra, csak arra, hogy te és apa mellettem legyetek.”
Mindenki csendben volt. Aztán az emberek elkezdtek tapsolni. Elpirult, megöleltem, közben azt suttogta: “Anya.” Életében először. Nem erőltettem, nem vártam el, és az a pillanat minden nehéz évet megért.
- Az apám egy felelőtlen alak. Ketten voltunk csak gyerekkoromban, de világossá tette, hogy neheztel rám, amiért gondoskodnia kell rólam. A 60-as éveiben jár, én 34 vagyok. Van egy féltestvérem, aki most lesz 40. A fiatalabb féltestvérem pedig 2 éves. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan féltestvéreim is, akikről nem is tudok.
Apám mostani felesége 30 éves, ő a legidősebb, akivel apa valaha élt. Az előző feleségét vele csalta meg, ő 19 volt, mikor megismerkedtek, én 17.
Mindig biztosítom róla a feleségeit és az összes gyerekének az anyját, hogy rám számíthatnak, mikor majd apa lelép, mert le fog lépni. © batai2368 / Reddit - Az anyám férje 2 évvel fiatalabb, mint az én férjem. A férjem 7 évvel idősebb nálam. Tehát, az anyám pasija nem fiatalabb nálam, de az egész nagyon fura.
Anya azzal szokott viccelődni, hogy én mindig idősebb pasikat választottam, ő pedig mindig fiatalabbakat. A 20-as éveimben megállapodtunk, hogy nem fogok nála idősebb férfival járni, és ő megígérte, hogy nem lesz nálam fiatalabb párja. Ehhez tartottuk is magunkat.
Az egyetlen fura az egészben a férjeink viszonya egymással. Legjobb barátokként viselkednek minden családi összejövetelen. Folyton viccelődnek egymással és ugratják a másikat. A kedvencem az, mikor a férjem azt mondja: “Te nem vagy az igazi apám, nem mondhatod meg, mit csináljak!” Igazi őrültek. © Undead_Mistress / Reddit
- 5-6 éves lehettem, mikor apám második házassága 1 év után véget ért. Három féltestvérem volt, kettő jóval idősebb és egy velem egykorú. 20 éve nem láttam őket. Nem volt köztünk szoros kapcsolat, csak kis ideig voltunk részei egymás életének, de sosem fogom elfelejteni őket. Sokszor tűnődöm azon, mi lehet most velük. © Frequent_Criticism / Reddit
- Miután anyám és a két testvére leérettségiztek, a szüleik elváltak. Pár évvel később nagyapám feleségül vette a nagynéném egyik középiskolai barátnőjét. Anyám szerint ez akkoriban nagy dolog volt, mindenki róluk pletykált.
A nagynénéim gyűlölték azt a nőt. Bármilyen furcsa, a nagyapám még mindig vele él házasságban, és elég vagány nő. Mostanra már mindenki kijön egymással. Sajnos, nagyapám demenciája már elég súlyos, a mostohanagyanyám viszont nagyon jól gondoskodik róla, ezért nagyon tisztelem. A nagyapám már meg sem ismeri őt. © Your_Local_Sheriff / Reddit
- A mostohaanyám mindig úgy bánt velem, mintha a saját gyereke lennék. 2 éves korom óta nevelt, és inkább tőle kértem mindig segítséget, mint a vér szerinti anyámtól. A nővéremmel csak mi vagyunk neki, saját gyerekei nincsenek.
A vér szerinti anyám semmirekellő, de a mostohaanyám sokszor megvédett, mikor bántottak az iskolában. Igazából ő volt az anyám, és ő tett meg minden olyasmit, amit egy anyának kell tennie. Bár a mostohaanyámat a keresztnevén szólítom, nekem ő az igazi anyám. Rengeteg nőt lehet anyának hívni, de nekem belőle csak egy van, ezért használom a keresztnevét, tiszteletből. © MeowMixSong / Reddit - 27 éves vagyok, a mostohaanyám 26. Apám (54) a Fülöp-szigetekről hozta őt ide, közel 2 éve házasok. Elsőre furcsa volt. Aggódtam, hogy megbántja vagy kihasználja apámat. Nem tűnt úgy, hogy sok közös van bennük.
Most már látom, hogy apám mennyire magányos volt és milyen nagy szüksége volt egy társra. A mostohaanyám kedves nő, aki egy szegény szigeten nőtt fel, ahol kb. 15 család élt. Csak nevet, mikor mások paradicsomnak hívják azt a helyet, mert szerinte nagyon meleg van és nincs mit csinálni.
A házasságukat én inkább egy megállapodásnak látom, ami mindkettejük számára előnyös. Talán nem őrülten szerelmesek egymásba, de gondoskodnak egymásról. Most, hogy már két éve együtt vannak, jól kijövök vele. © p**tieocinnamon / Reddit
- Nem igazából a mostohaapám, de anyám pasija, aki sokkal jobban bánik velem, mint a saját apám. Ő sem velem, sem a testvéreimmel nem foglalkozott, anyánk pénzét mindig autóalkatrészekre költötte. Meg is csalta, ezért váltak el.
Kb. 2 évvel később belépett a képbe anyám pasija. Ő tényleg törődött azzal, hogy mi van velem, tanácsokat adott, ha szükség volt rá, és segített sok mindenben. Ha ő nem lett volna, valószínűleg már évekkel korábban eljövök otthonról. Nem igazából a nevelőapám, de ha beszélek róla másoknak, szeretem így hívni, mert így érzek iránta. © tehbrony5 / Reddit - A nevelőapám a saját lányaként szeret, és én is nagyon szeretem őt. A nevelőanyám éveken át kedves volt hozzám, de csak addig, míg 17 évesen hozzájuk költöztem egy évre. Utálta, hogy apám rám is odafigyel, miközben ott voltak az ő gyerekei. Azok a gyerekek lusták voltak, egész nap nem csináltak semmit, miközben én az iskola mellett dolgoztam hétvégente és rendszeresen takarítottam a házat is.
Mindenbe belekötött és önzőnek nevezett. Egyik nap apám azt mondta neki: “Becky semmi olyat nem tud tenni, ami a szemedben jó lenne, igaz?” Igennel felelt. Amint betöltöttem a 18-at, kirúgott. Most már sem vele, sem apámmal nem beszélek, mivel átvette az irányítást és megbocsáthatatlan dolgokat tett. © BlueBecky / Reddit - 45 éves nő vagyok. A mostohalányomat, Alysont 6 éves kora óta nevelem. Az apja néhány évvel később meghalt, azóta ketten vagyunk. Mindig nagyon távolságtartó volt. Nem bunkó, de nem engedett közel magához. Megértettem, de attól még fájt.
Mikor 15 éves volt, nagyon beteg lett, tüdőgyulladása volt. Kórházba került, napokig ott voltam mellette, csak zuhanyozni mentem haza. Egyik nap, mikor végre jobban lett, bementem a szobájába, és már nagyon kimerült voltam. Rám nézett, és azt suttogta: “Gyere közelebb.” Aztán elővett egy darab papírt a párnája alól, és kérte, hogy hangosan olvassam fel. A kusza kézírásával azt írta: “Anya, hálás vagyok mindenért! Ha valaha te leszel olyan beteg, mint én voltam, ígérem, ott leszek veled, ahogy te itt voltál velem. Ui.: Meghalok a McDonald’s-os kajáért. Ha jobban leszek, elmegyünk együtt. Jó, anya?” Itt nem bírtam tovább, elkezdtem zokogni. Miután éveken át falak voltak köztünk, az az egy szó, hogy “anya”, a mindent jelentette nekem.
