Az állatok különleges módokon képesek maradandó hatást gyakorolni az életünkre. Akár a szereteten, akár a hűségen vagy a váratlan pillanatokon keresztül, de ők nem pusztán állatok, hanem családtagok lesznek.
A következőkben gazdik osztják meg legfelejthetetlenebb pillanataikat a kedvenceikről. Mindegyik történet egy-egy emlékeztető arra, hogy mennyire különleges kötelékünk van a négylábú barátainkkal.
- Mikor elváltunk, a feleségem ragaszkodott hozzá, hogy megtartsa a 9 éves labradorunkat. Ő volt a legjobb barátom, de beleegyeztem, mert én voltam az, aki megcsaltam a feleségemet, és azt akartam, hogy megbocsásson. Aztán egy héttel később a Facebookon görgetve megláttam a volt feleségem posztját.
Kiderült, hogy árulja a kutyánkat. Pánikolva felhívtam, de nem vette fel. Átmentem hozzá, de csak kinevetett, és azt mondta, valaki már néhány órája el is vitte. Nem volt hajlandó elárulni, hogy kicsoda.
Elhatároztam, hogy ki fogom nyomozni, ki vette meg. A fickó nem akarta visszaadni, még úgy sem, hogy a háromszorosát ajánlottam érte annak, amennyiért ő megvette a kutyámat. Teljesen összetörve éppen indulni akartam, mikor a kutyám megpillantott a kertből. Elkezdett felém száguldani, a farkát úgy csóválta, ahogyan korábban még sosem láttam.
Egyetlen szó nélkül fogtam, és hazahoztam. Sosem felejtem el azt a pillanatot. Mindig tudtam, hogy szeret engem, csak azt nem tudtam, hogy ennyire. - A macskámnak az volt a szokása, hogy mindig felmászott a karácsonyi műfenyőnkre. Felmászott az ágakra, és a fém tüskék, amik tartották őket, letörtek. Végül megelégeltük, és alufóliát tettünk a fa alá. Hallottuk, hogy sokaknál ez bevált. Kiderült, hogy nálunk is működik. A macska nem volt hajlandó rálépni az alufóliára, és nem mászott fel többet a fára.
Ezért kitalált valami mást. A kis bajkeverő felmászott a macskakaparó toronyra, és a tetejéről készült ráugrani a fára. A kanapéról figyeltük, ahogy száll a levegőben és végül a fán landol. Az egész fa eldőlt. A macska viszont elfutott, de olyan sunyi mosollyal nézett vissza ránk, mintha csak azt mondta volna: “Nem érdekel, akkor is felmászom arra a fára!” © kit25 / Reddit - Próbáltam időpontot szerezni egy specialistához, mert több mint egy hónapja fájdalmaim voltak. A recepcióssal beszéltem telefonon, azt mondta, a legközelebbi elérhető időpont 3 hónap múlva lesz. Elakadt a szavam, elképzeltem, hogy még 3 hónapig fájdalmakkal fogok élni. A kutyám odasétált hozzám, nyüszített egyet, majd odébb ment. Sosem csinált ilyet előtte és azóta sem. A recepciós azt mondta: “Jaj, drágám, tudom, hogy nagyon fáj. Tudja, mit? Lássuk, mit tehetek.” Kérte, hogy tartsam, majd visszajött, és azt mondta, elintézte, hogy telefonon beszélhessek a specialistával. Ez nem időpont, csak egy telefonálás, még azon a héten.
Azután a hívás után a specialista 2 hétre rá előjegyzett műtétre. A kutyám mentett meg több hónapnyi kínlódástól. © OrcinusVienna / Reddit
- Nem ébredtem fel az ébresztőre. Nem tudom, hogyan történt. Nem vagyok mély alvó, de kb. 1 héten át átaludtam az ébresztőt.
Aztán véletlenül felébredtem magamtól, még mielőtt az ébresztő megszólalt volna. A macskám mellettem aludt, egy perccel később ébredt mint én, és bámulta a telefont. Ahogy megszólalt az ébresztő, rögtön dühösen lecsapta a képernyőt és kikapcsolta az ébresztőt. Aztán visszabújt aludni. A kis bajkeverő rájött, hogyan kapcsolja ki az ébresztőt, és már előre felkészült rá. © alfie_the_elf / Reddit - A kutyám egyszer ellopott egy szendvicset az asztalról, mikor kimentem a szobából. Mikor visszajöttem, a sarokban állt és bambán nézett. A szendvics ott hevert a földön, nem ette meg. Kérdeztem tőle, ő csinálta-e? Még sosem lopott el semmit. Kacsintott egyet, az egyik mancsát az arca elé tette, mintha a tekintetem elől akarna elbújni. Azt mondta: “Sajnálom, gazdi. Rájöttem, hogy rosszat csináltam, ezért közben abbahagytam.” Talán valamilyen magasabb szintű gondolkodásról van szó a limbikus rendszeren túl. Utána az egész szendvicset odaadtam neki, magamnak hoztam egy másikat. © JeremyHerzig11 / Reddit
- Kb. 15 évvel ezelőtt történt. A családdal a házunk közelében lévő parkban sétáltunk, ahol hosszú gyalogösvények vannak és egy patak fut át rajtuk. A Jack Russel terrierünk is velünk volt, és vittünk egy frizbit, hogy játszhassunk vele. Ez a frizbi vászonból volt, mert a műanyagokat korábban egytől egyig szétrágta.
Cipelte a szájában, majd az egyik pillanatban elejtette, és úgy döntött, pisil egyet. Nem tudom, látta-e, de közvetlenül a frizbire pisilt. Mikor rájött, hogy mit tett, 15 másodpercen át bámulta anélkül, hogy felvette volna. Aztán óvatosan felemelte, beletette a patakba, és rátette a mancsát. 30 másodpercig tartotta a zubogó víz alatt, és közben diadalmasan minket bámult. © Named_aft3r_the_dog / Reddit - Mindkét kutyám nagyon lusta, az idejük többségét a kanapén horkolva töltik. De mikor egyedül vagyok otthon, sokkal éberebbnek tűnnek. Néhány év után észrevettem, hogy van egy sajátos rendszerük arra az esetre, ha zajt hallanak.
Egyikük felkel ellenőrizni a zajt, a másik mellettem marad, és onnan figyeli a másik kutyát, hogy milyen irányba ment, és figyel engem is. Aztán az a kutya, amelyik elment, ugat egyet, a mellettem lévő visszaugat, és ezután mindenki teszi, amit korábban tett.
Bizonyára nem ez a legokosabb dolog, és több mint valószínű, hogy ez a kutyák normális viselkedése egy falka esetében, de mindig lenyűgözőnek találom, amikor ezt nézem. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Az exem magával vitte az 5 éves collie-mat, mikor elköltözött. Azt mondta: “Én vettem neked, ezért az enyém!” Napokig nem aludtam. Aztán kaptam tőle egy lezárt dobozt. Meghűlt bennem a vér. Benne volt az első játék, amit a kutyám megrágott, alatta pedig egy üzenet. Az exem azt írta, visszaadja a kutyámat, mert sem enni, sem sétálni nem hajlandó nélkülem. Aztán távolról megláttam őket. Az exem állt ott a kutyámmal. Életem legboldogabb napja volt, még boldogabb, mint mikor megkaptam.
Most, 3 évvel később már férjnél vagyok és van egy kislányom. A kutyám a legjobb barátja és a leghősiesebb védelmezője. - Rémes hetem volt a munkahelyemen, és azon a bizonyos napon a lelkiállapotom még rosszabb lett. Már sötét volt, mikor hazaértem, fel sem kapcsoltam a villanyt, csak begubóztam az ágyamba. Annyira ki voltam készülve, hogy még sírni sem tudtam.
A macskám felugrott az ágyra, odabújt mellém. Általában csak akkor jön oda, mikor én már alszom, és együtt ébredünk fel. De azon a napon szerintem tudta, hogy szükségem van rá, hogy ne legyek egyedül. Ott maradt velem pár órán át, míg fel nem keltem. A kis őrangyalom. © okidokes / Reddit - Gyerekkoromban egy olyan házban éltünk, ahol az “iroda” egy különálló kis épületben volt a ház mellett. Egyik este a kutyám kint volt, és teljesen megőrült, ugatott, morgott stb. Anyám nem foglalkozott vele. Reggel aztán láttuk, hogy a kaput letörték, az iroda ajtajának zárjába pedig be volt szorulva a kis szerszám, amivel fel akarták törni. A kutya az ugatásával mentett meg minket a betörőtől. Ez elég fura, mivel nagyon kedves kutya volt, és elképzelni is nehéz, hogy valakire rá akart támadni. © pickleinasuit / Reddit
