Napjainkban akár óránként lezuhanyozhatunk, ha akarunk, és megannyi tisztálkodószert használhatunk. Ám a középkorban az emberek csak álmodozhattak efféle luxusról, nekik sokszor a találékonyságukra kellett hagyatkozniuk.
Ha tudni szeretnéd, milyen volt a higiénia a középkorban, most 10 olyan tényt olvashatsz, melyet történelmi források támasztanak alá.
1. Virágcsokrokkal fedték el a szagokat.
A középkorban a menyasszonyok csokra két célt is szolgált. Úgy tartották, jó szerencsét hoz, valamint a szagokat is ezzel akarták elfedni.
Akkoriban az emberek többsége évente egyszer fürdött, mégpedig májusban. Éppen ezért júniusban tartották a legtöbb esküvőt, mivel ez következett a fürdési hónap után. A visszatérő szagokat a menyasszonyok a virágokkal próbálták palástolni.
2. A nők dióhéjjal mostak fogat.
A fogkrémek feltalálása előtt az emberek kreatív módokon oldották meg a szájhigiéniát. Egy középkori könyvben érdekes rész szól a fogak fehérítéséről.
A nőknek azt tanácsolták, hogy naponta háromszor dörzsöljék át a fogaikat dióhéjjal, majd sós vízzel végezzenek öblítést.
Képzeld csak el, hogy a kényelmes fogkrémed helyett dióhéjjal és sóval kell reggelente fogat mosnod. Már a gondolat is ijesztő.
3. Levendulaolajjal igyekeztek megszabadulni a parazitáktól.
Ma már számtalan hajápolási termék áll rendelkezésünkre, de a középkorban szó sem volt ilyen kínálatról. Előszeretettel használtak olíva- és mandulaolajat a hajápoláshoz és a tetvek ellen.
A levendulaolaj az egyik legnépszerűbb készítmény volt a paraziták ellen. Az emberek szerették az illatát, és rothadásgátló hatást tulajdonítottak neki.
4. Gyógynövényes tasakokat is használtak a paraziták ellen.
A tetvek ellen az emberek gyógynövényes tasakokat viseltek a testükön, vagy a párnájuk alá tették azokat. Olyan gyógynövényeket használtak, mint a rozmaring, varádics vagy a fehér üröm.
Súlyos esetekben teljesen le kellett borotválniuk a hajukat, majd megtisztították a fejbőrt a különféle gyógynövényes keverékekkel.
5. A rozmaring mindenre jó volt.
A középkorban a rozmaringot mindenre jó gyógyírnak tartottak. Egy 14. századi könyv leírja az egyik felhasználási módját.
A szerző szerint a rozmaring főzete kiváló a bőr és a haj tisztítására, mindkettő gyöngyörű lesz tőle. A könyv a rozmaringkenőcs receptjét is említi, amiről úgy tartották, véd a férgek és egyéb betegségek ellen.
6. A kutyák a “higiéniai szolgálat” szerepét töltötték be az összejöveteleken.
Akkoriban a kutyák a gazdagság és jómód szimbólumai voltak. Az arisztokraták olyan kutyafajtákat tartottak, mint az alaunt, az agár, a masztiff és a spániel.
Illusztrációk bizonyítják, hogy az európai nemesség tagjai magukkal vitték kutyáikat az összejövetelekre is. Ezzel mutatták ki társadalmi státuszukat, gazdagságukat és ízlésüket.
A kutyák jelenlétének másik oka a rendezvényeken a szemétgyűjtés volt. A kutyák felették az ételmaradékokat a padlóról, vagy a szolgák adták nekik később a megmaradt falatokat.
7. A ruhákat éjszakára, a holdfénybe lógatták ki.
A középkorban szokás volt, hogy a parasztok kilógatták a ruháikat szellőzni. Éjszakára kitették őket, hogy megszabaduljanak a kellemetlen szagoktól. Úgy hitték, hogy a holdfény majd megtisztítja őket.
A középkorban ilyen kemény volt az élet, miközben mi azt sem tudjuk eldönteni, hogy sima vagy szárítós mosógépet vegyünk.
8. Olajjal, viasszal és berkenyeágakkal tisztították a cipőiket.
A bőrcipők megtisztításához gyakran használtak viaszt és olajokat. Ezeknek a keverékétől a bőr puha maradt és a kosz ellen is védelmet kapott.
A kellemetlen szagok ellen szárított gyógynövényeket vetettek be, melyeket közvetlenül a cipőre szórtak. Legtöbbször zsályát és mentát használtak erre a célra. Ezek magukba szívták a nedvességet, és a bűzt elfedték kellemes aromájukkal. Néha illóolajokat is csepegtettek a cipőjükbe, vagy berkenye ágakat tettek bele.
9. Sok arisztokrata rettegett a víztől.
A 14. századi Európában a járványok miatt gyakran félelem övezte a fürdőzést. Úgy hitték, a tiszta pórusokon át a fertőzött levegő bejut a testbe.
Az ún. miazma teóriát Hippokratész is említette már az 5. században. Eszerint az olyan betegségek, mint a kolera, a pestis és egyéb kórságok a rossz levegőn keresztül terjednek. A nők ezért parfümbe áztatott rongyokkal törölgették át magukat, a hónaljukat és intim részeiket pedig rózsavízzel mosták le. Ez azt jelentette, hogy sok arisztokrata víz nélkül végezte a tisztálkodást.
10. A közemberek családi fürdéseket tartottak.
A közemberek próbáltak vigyázni a vízre, ezért a fürdővizet újra felhasználták. Az egész család megfürdött egyetlen kád vízben. Általában a családfő, az apa fürdött először, övé volt a tiszta víz. Őt követték a család más férfi tagjai, és csak ezután következett az anya, illetve a lányok a koruk szerinti sorrendben.
Többnyire álltak, nem pedig ültek a kádban, és egy merítőkanállal locsolták magukra a vizet. Csak a kisgyermekek merültek el teljesen a vízben, az idősebb gyerekeket egyszerűen csak leöblítették a vízzel.
Mivel a szappan drága volt, többnyire csak mosáshoz használták. Mi ehhez képest elmegyünk a boltba, és azon gondolkodunk, hogy dinnyés vagy sanghaji rózsás illatú szappant válasszunk-e. Hát nem ez a 21. század egyik csodája?
