Az erőt sokszor a határozott hanggal, a kemény kézzel és a bátor tettekkel kapcsoljuk össze. Pedig néha a legnagyobb erő éppen a csendességben, a türelemben, a jószívűségben lakozik.
A jó lelkek hegyeket képesek megmozgatni, és arra ösztönöznek, hogy higgyünk abban a csendes erőben, ami belül mindannyiunkban ott rejlik.
- Emlékszem, egyszer, mikor 15 éves voltam, elmentem a nővéremmel és a barátaival. Félénk és csendes voltam. Ők viccelődtek, beszélgettek egymással, de volt köztük egyvalaki, aki ezeknek a beszélgetéseknek a háttértörténetét elmagyarázta nekem. Apróság volt, de ezzel közelebb hozott hozzájuk, különben csak ültem volna ott és egy szót sem értettem volna az egészből. Azóta én is arra törekszem, hogy segítsek beilleszkedni másoknak egy ilyen szituációban. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Kevés pénzből utazgattam és egy idős ember kanapéján kötöttem ki. Az elejétől kezdve nagyon ideges voltam. Mikor kétszer is ellenőrzött minden zárat első este, majdnem fogtam magam és elmentem. De másnap kihúztam egy fiókot, és megdöbbenve láttam, hogy van benne egy könyv: Hogyan legyünk jó vendéglátók. Tele volt az ő jegyzeteivel. Ekkor esett le, hogy nem fura volt, csak jó akart lenni a vendégeihez.
- Kb. 1 évvel ezelőtt egy pihenőnél lemerült az autóm akkumulátora. Volt kábelem, csak egy másik akkumulátorra volt szükségem. Odamentem valakihez, de mielőtt megkérdezhettem volna, rögtön azt felelte, hogy “Nem.” Vele volt a felesége és a 4 hónapos gyereke. Mondtam neki, hogy mire volna szükségem, de azt mondta, ő nem fogja erre használni az autóját. A következő, akihez odamentem, egy igen rozoga autóban ülő ember volt. Amint elmondtam, hogy lemerült az autómban az akkumulátor, máris félbeszakított és kivett egy tartalék akkumulátort a csomagtartóból és rögtön segített. Tovább tudtam menni. Egy egyszerű kedvesség igen sokat számít. © Ephexiss / Reddit
- Egy családi barát korábban érkezett az esküvőnkre, segédkezett mindenben. Utána is ott maradt, hogy segítsen a takarításban. A feleségem akkor találkozott vele először, és le volt nyűgözve, hogy mennyire kedves. Az esküvőnknek egyik fénypontja volt az, hogy ők megismerkedtek. Egy kedves srác, akinek a szeretetnyelve az, hogy mindenfélét megtesz másokért. Ő egy jó ember. © Pitiful_Winner2669 / Reddit
- Egy elzárt területen lévő vízesést akartam megnézni, egyedül kempingeztem. Odaértem, leültem és sírva néztem a vízesést. Kb. 30 percen át zokogtam. Jött egy nő és egy férfi is megnézni a vízesést, de végig a másik oldalon maradtak, ahol sokkal rosszabb a kilátás. Megvárták, míg megnyugszom és elmegyek, nem zavartak addig. © MrBrightslides / Reddit
- Nehezteltem apámra, amiért takarítóként dolgozott. Egyedül nevelt, minimálbérből éltünk, mindig szégyelltem, hogy ezzel foglalkozik. Keményen tanultam, hogy ügyvéd lehessek, és azt mondtam: “Látod? Én vittem valamire. Nem úgy, mint te!”
Pár hónap múlva meghalt. Találtam egy cipős dobozt, amin rajta állt a nevem. Benne egy csomó jegyzetfüzet és papír volt arról, hogy milyen plusz műszakokat vállalt, és este a tantermeket takarította, hogy összeszedje a pénzt az én jogi tankönyveimre. Olvastam, hogy visszautasította a munkatársai meghívását ebédre, úgy tett, mintha nem lenne éhes, csakhogy annyival is több pénz maradjon. Az egyik bejegyzésben arról írt, hogy zálogba adta a régi óráját, hogy fizetni tudja a vizsgámat. Egy másikban bevallotta, mennyire szégyellte magát, mikor nyilvánosan kerültem, de mégis megígérte magának, hogy soha nem hagyja, hogy én megtudjam, mennyire fájt ez neki.
Összeomlottam. A kezemben szorongattam a jegyzeteket, és tudtam, túl későn jöttem rá, hogy az a férfi, akit szégyelltem, volt az oka annak, hogy ma büszke lehetek magamra. - 4. osztályos voltam. Akkor született meg a kishúgom, és mindenki vele foglalkozott. Ebédidőben kinyitottam az uzsonnás táskámat, és nem volt benne más, mint két szelet száraz kenyér. Nagyon elszomorodtam.
Az asztalnál ülő társaim a saját szendvicseikből csipegettek ki nekem darabokat, és abból raktak össze egy szendvicset. Életemben nem ettem még olyan finomat. De nem a szendvics összetevői, hanem a kedvességük miatt. © I_Am_The_Grapevine / Reddit
- A férjemmel a teraszon ültünk, fogtuk egymás kezét és sírtunk. Érzelmileg teljesen túlterheltek voltunk, mert vártuk az eredményt, hogy megtudjuk, a tumorom rákos-e vagy sem. A szomszéd látta ezt, mikor hazaért. Kb. fél órával később átjött frissen sült süteménnyel. Nem mondott semmit, csak mosolygott, átadta és hazament. Ha arra a pillanatra gondolok, újra sírva fakadok. A kedvességtől, nem a félelemtől. A tumorról kiderült, hogy jóindulatú! © Reflection_Secure / Reddit
- Egy szürke, esős reggelen a kisbabám beteg lett. Ételre, tejre és a receptjére volt szükségünk. Miközben toltam át a bevásárlókocsit a lucskos parkolón, a tejesüveg leesett és felrobbant. Egy nő odajött, felvette, és azt mondta: “Vigye vissza a boltba, és adnak helyette másikat.” Mondtam neki, hogy köszönöm, de beteg a kisbabám és muszáj hazamennem. Elkezdtem becsatolni őt a gyerekülésbe és bepakolni a szatyrokat a kocsiba. Mikor végeztem, láttam, hogy a nő szalad kifelé a boltból egy üveg tejjel a kezében. Odaadta, és én sírva fakadtam, annyira hálás voltam neki. Ennek már 12 éve, de még most is sokszor eszembe jut a kedvessége. Remélem, szép élete van. © nevermindthetime / Reddit
- Innen tudtam meg, hogy a párom kedvel engem, még mielőtt összejöttünk volna. Barátokkal voltunk, beszélgettünk, mire ő egyszer csak megkérdezte: “Várj, mit akartál mondani?” Nyilvánvalóan semmi fontosat, de új voltam köztük, és többnyire belebeszéltek a mondandómba, de ő mindig figyelt rám. © hunnyflash / Reddit
