A legtöbben azért vannak a munkahelyükön, hogy dolgozzanak, de egyesek számára az iroda jóval többet is tartogat. Akár minden mozzanatot narrálnak, akár elefántot csinálnak a bolhából is, netán a kollégáikat figurázzák ki, ők azok a kollégák, akik mindig hozzáadnak valami pluszt a munkahelyi teljesítményükhöz.
Talán túlzásnak tűnik, de előfordulhat, hogy éppen így találnak értelmet, kontrollt vagy akár szórakozást a mindennapi munkájukban.
Bár nem mindenki szereti a reflektorfényt, ezek a munkahelyi “előadóművészek” megmutatják, mennyire vékony a határ a valódi élet és a reality műsorok között.
- A 20-as éveim közepén dolgoztam egy bostoni befektetési bankban. Volt ott egy ügyintéző, akibe kissé bele voltam habarodva. Egyik reggel, mikor kiszálltam a liftből, észrevettem, hogy ő éppen a lift felé jön. A folyosó enyhén jobbra ívelt, nem volt sarok, és ahogy meg akartam bámulni, megfeledkeztem magamról, elvétettem a lépést. Kinyújtott nyakkal, bármiféle koordináció nélkül egyenesen nekimentem az ívelt falnak, majd végigcsúsztam az ív mentén, mint egy zsák krumpli. Mindezt legalább 5 munkatársam szeme láttára! © levitatingcircuit / Reddit
- Babanevekről csevegtünk munka közben. Valaki a “Corey” nevet említette, mire én – gondolkodás nélkül és valószínűleg hangosabban, mint szerettem volna – azt mondtam: “Még sosem ismertem olyan Corey-t, aki nem lett volna bunkó.” Amiről abban a pillanatban teljesen elfeledkeztem, az az, hogy a főnököm (aki éppen szemben ült velem) feleségét így hívják. Azonnal csend lett. A főnököm úgy nézett rám, mint soha korábban. Legszívesebben eltűntem volna. Ezután néhány hétig még együtt dolgoztunk, aztán ő új pozíciót kapott. De a dolgok már nem olyanok voltak, mint korábban. Barátságtalanabb, távolságtartóbb lett velem, pedig korábban jól kijöttünk egymással. Ez 8 éve történt, de még mindig rosszul érint. © FALIX_ / Reddit
- Közel 10 éve történt, kb. 1 hónapja dolgoztam az új munkahelyemen. Nagy céges ünnepség volt. Mikor a csapatunkat akarták lefotózni, egy fickó odasétált közénk. Ránéztem, és azt mondtam neki: “Hé, te nem a mi csapatunkhoz tartozol.” Nem válaszolt, csak mosolygott és odaállt közénk. Később, a beszédek alatt, találd ki, ki sétált fel a pódiumra? Ugyanaz a fickó. Az új igazgatónk. © Random_potato5 / Reddit
- Egy kis vidámparkban az első hetem volt, kb. 21 éves voltam. Egy fickó odajött hozzám, és elkérte a számomat. Azt hittem, valami munkával kapcsolatos dologról van szó – úgy nézett ki, mintha ő lenne a vidámpark tulajdonosa –, ezért egy cetlire leírtam neki a nevemet és a számomat. Nem jó az arcmemóriám, ezért meg sem kérdőjeleztem, hogy esetleg itt dolgozik. Pár másodperccel később visszajött teljesen vörös fejjel. Azt mondta: “Úgy értettem, a vidámpark telefonszámát. De köszi, fel foglak hívni.” Mielőtt magyarázkodni kezdhettem volna, már el is ment. Ezután egy darabig nem vettem fel a telefont. © NeedsMoreTuba / Reddit
- Az ország másik végébe költöztem egy munka miatt, az első hetemet töltöttem ott, mikor teljes erővel nekimentem egy üvegfalnak egy csésze kávéval a kezemben. A bögre széttört, a kávé mindenhova kiömlött, a padlóra, az üvegre, rám. Az egyetlen dolog, amiben nem tettem kárt, az üvegfal volt. Az épületben minden üvegből volt, így a tárgyaló is üvegfalú volt, természetesen mindenki látta, hogy mit műveltem.
Közben egy ügyféllel volt megbeszélt hívásom. Gyorsan rendbe szedtem magam, letöröltem a falat, feltöröltem a padlót, kerestem egy porszívót a szilánkokhoz, majd lebonyolítottam a hívást, mintha mi sem történt volna. © lareina13 / Reddit - Egy céges rendezvényen jelölt voltam egy olyan díjra, amiben tényleg kiválóan teljesítettem, így nem lepődtem meg a nevezésen, sőt, kifejezetten a győzelemre számítottam. Mikor be akarták jelenteni a győztest, a műsorvezető, aki egy olasz úriember volt, rosszul olvasta a nevet, összekombinálta az enyémet egy másik versenyzőével. Én ültem közelebb a színpadhoz, ezért felsétáltam és átvettem a díjat, mintha nekem szánták volna. A legrosszabb az volt, hogy azok, akik a díjról döntöttek, ott ültek velem egy asztalnál. Közbeszólhattak volna, hogy korrigálják a hibát…de nem tették. © Michael_of_Derry / Reddit
- Épp akkor indítottam el a takarítócégemet, ez volt az egyik legelső ajánlatom. Egy nagyobb munka volt, nagyon izgatott voltam miatta. Az ügyfél mondta, hogy járjam be egyedül az épületet, addig ő lent maradt. Mikor beszálltam a liftbe, fel-le ugrándoztam örömömben, és azt mondogattam, “Istenem!” Nagyon örültem a vállalkozásomnak és ennek a lehetőségnek. Fiatal voltam, ez egy nagy pillanat volt. Mikor visszamentem az ügyfélhez, észrevettem, hogy mögötte a monitorok a liftben lévő kamerák felvételeit mutatják. Látott engem. A viselkedése is megváltozott, távolságtartó lett, elriasztottam. A munkát nem kaptam meg, ezt a leckét sosem felejtem el. © mynameplussomenumber / Reddit
- Egy Microsoft Teams meetingem volt több mint 50 emberrel – kamera be, mikrofon ki. A macskám imád a figyelem középpontjában lenni. Beleugrott az ölembe, majd az íróasztalra, közvetlenül a kamera elé. Nagyon zavart, mert nem tudtam figyelni arra, amit mondanak. Úgy döntöttem, gyorsan kikapcsolom a kamerát, megfogom és kiviszem őt. Miközben fogtam, azt mondtam neki: “Te kis feltűnési mániás.” Azt nem vettem észre, hogy közben bekapcsoltam a mikrofont. Mindenki hallotta, és természetesen azt hitték, hogy arra gondolok, aki éppen beszélt. Azt kívántam, bárcsak elnyelne a föld. Nagyon megalázó volt. Szerencsére, miután elmagyaráztam, mindenki jót nevetett rajta. © Substantial_Meal_6** / Reddit
- Egy nagyon magas szintű megbeszélésen vettem részt, hogy jegyzeteket készítsek az én ügynökségemmel kapcsolatos dolgokról, hogy a főnököm teljesen a beszélgetésre tudjon koncentrálni. Kifejezetten megkért, hogy ne kérdezzek, ne beszéljek, legyek teljesen láthatatlan. Meeting közben diszkréten üzeneteket küldtem a gyerekemnek az asztal alatt. Épp, mikor a vezérigazgató lezárta a megbeszélést azzal, hogy “Köszönöm mindenkinek a részvételt. Van esetleg bárkinek észrevétele?” Ekkor egy pillanatra szemkontaktus jött létre köztünk. A gyerekem pedig pontosan abban a pillanatban küldte az üzenetet, hogy “Szia!” Gondolkodás nélkül feleltem hangosan és nagyon tisztán érthetően: “Szeretlek.” Szünet, majd csend lett. Aztán teljes, fülsiketítő csend. © pombearinoz / Reddit
- A főnököm szinte mindennap megdicsérte a hajamat. Néhány hónap után ezt kissé ijesztőnek kezdtem érezni. Aztán kifakadtam: “Ne flörtölj már velem. Ez annyira nem profi!” Csak bámult rám, aztán nevetni kezdett. “Flörtölni? Dehogyis. Csak tetszett. A feleségem is fodrász, és tőle tanulok.” Elővette a telefonját, és mutatott egy csomó fotót a felesége szalonjáról, a munkáiról és saját magáról, amint segít festéket keverni neki. Azt kívántam, bárcsak megnyílna alattam a föld.
