“A dolgok régen sokkal jobbak voltak” – szoktuk mondani néha, mikor a mai divatot szemléljük. De ha mélyebben beleásod magad az elmúlt évszázadok divatjába, nem valószínű, hogy vissza akarod majd forgatni az időt. Színes szemöldök, kék rajzok a dekoltázson, és olyan fűzők, melyek kb. 30 centisre préselték össze a derekat – csak néhány a történelem legmeghökkentőbb divatjai közül.
1. Hidratált bőr bármi áron.
Az ókori Róma előkelő női megengedhették maguknak a kor legdrágább arcápoló termékét. Ez pedig a gladiátorok izzadsága volt. Üvegekben gyűjtötték össze, olívaolajjal keverték el és varázslatos elixírként árulták a nőknek, amitől üdébb lesz a bőrük. Az biztos, hogy a rómaiak nem voltak finnyásak.
2. Két szemöldök jó, egy szemöldök még jobb.
Valószínűleg a szemöldök az a része az arcnak, amin a legtöbbször változtattak, hogy megfeleljen az adott kor szépségszabványainak. Az ókori görögök például divatba hozták az összenőtt szemöldököt, és ha valakit ezzel nem áldott meg a természet, akkor kecskeszőrből készítette el magának.
3. A színes szemöldök is jól mutat.
Kínában a 2-3. században jött divatba a színes szemöldök. Legalábbis ekkoriban egy császár azt parancsolta feleségeinek, hogy viseljenek kék szemöldököt. Hogy a feleségek ennek eleget tegyenek, le kellett borotválniuk a természetes szemöldöküket, majd újat kellett rajzolniuk, mégpedig olyan drága tintával, amit más országokból importáltak. Ez nemcsak örömet okozott a császárnak, de mutatta gazdagságát is, hiszen csak a nagyon tehetős emberek engedhették meg maguknak a külföldi tintát.
4. Csecsemő kinézet.
A 14. század végén Bajor Izabella idején a magas homlok és a hattyúnyak jött divatba. Hogy ezt elérjék, a nők leborotválták a hajat a homlokukról és a nyakukról, de kiszedték a szemöldöküket is. A cél az volt, hogy minél jobban hasonlítsanak egy csecsemő fejére, amitől ártatlanabbnak és tisztábbnak tűntek.
5. Az úriemberek a szőkéket szeretik. Az előreneszánsz képviselői is.
Petrarcának és múzsájának, Laurának köszönhetően, akit költeményeiben a szépség mintaképeként dicsért, a 15. században a szőke haj jött divatba. A nők elkezdték a hajukat arany színűre festeni, ám akkoriban ez a procedúra napokig tartott.
Egy 12. századi dokumentumban olvashatunk a hajfestés folyamatáról. Ez két fázisból állt: miután felkenték az első, több összetevőből álló keveréket, a fejet levelekkel kellett befedni 2 napig, majd lemosni a keveréket. A második keverék ezután került fel, és 4 napig kellett fent hagyni.
6. Hatvan centis derék? Túl nagy.
A női testet több évszázadon át szorongató fűzők előfutárai már a bronzkorból ismertek. De Európában a 15-16. században jelentek meg a különböző verzióik. A fűzők különösen népszerűek voltak Medici Katalin uralkodása idején. Ebben a korszakban a gardróbnak ez a kötelező darabja akár 30 cm-esre préselhette össze a derekat (bár legfőbb funkciója az volt, hogy maximálisan lapossá tegye az alakot és eltüntesse az összes domborulatot). A belső szervekre nagyon káros hatást gyakorolt.
7. “Tetoválás” a dekoltázson.
A 17. században a női ruháknak olyan merész dekoltázsuk volt, hogy még ma is túlzásnak találhatjuk őket. Ám a nők számára ez akkoriban nem csak tetszetős volt, de még kék festékkel hangsúlyozták is az ereket, hogy a finom, vékony bőr illúzióját keltsék.
8. Hófehér bőr.
A fehér bőr divatja Angliában a 18. században élte virágkorát. Hogy a bőr a lehető legfehérebb legyen, a nők időnként olyan különleges anyagokat használtak, mint a szárított lótrágya. Mind közül a legveszélyesebb az ólom volt, amivel az arcbőrt fehérítették. A legmagasabb ólom koncentrációval a piros festék rendelkezett, amivel az ajkat és az orcát színezték kontrasztosra.
9. A gyönyörű mosoly kulcsa másvalaki foga volt.
A György-korabeli emberek igazán fájdalmas dolgot műveltek a fogaikkal. Hogy nemes porcelán színt adjanak neki, egy olyan port használtak, melynek fő összetevője a kénsav volt. Ez a por természetesen tönkretette a fogakat.
De a korabeli fogorvosok páciensei megengedhették maguknak az “implantátumokat”. Ezek élő donorok fogai voltak, akik fogaikért cserébe jelentős összegeket kaptak. A fogakat az üres fogágyakba helyezték és dróttal rögzítették.
10. Minél hosszabb a köröm, annál jobb.
Kínában a hosszú körmök évszázadokon át divatban voltak, mégpedig elég szokatlan okból. A hosszú körmök az emberek gazdagságát szimbolizálták, hiszen azt mutatták, hogy tulajdonosaiknak semmit sem kell a kezükkel csinálniuk. Az országot közel 300 éven át (egészen a 20. század elejéig) irányító Csing-dinasztia idején érte el ez a trend a csúcspontját, hiszen ekkor a legtehetősebbeknél akár 25 cm-es körmök is lehettek a vagyon jelzői. Ez nem volt túl kényelmes, ezért sokan csak a gyűrűs- és a kisujjon tartották meg hosszú körmeiket. Annak érdekében, hogy a körmök sértetlenek maradjanak, fémből készült, drágakövekkel díszített “héjat” húztak rájuk.
