A jóság ereje nem csak a mesék világában létezik. Néha hétköznapi emberek öltik magukra a jó tündér szerepét, és tesznek csodát mások életével – szavakkal vagy tettekkel. A következő történetek erről szólnak.
- Egy nap, amikor egy gyorsétteremben dolgoztam, egy hölgy az asztalon hagyta a Louis Vuitton táskáját. Kb. 20 percet vártam, de emlékeztem, hogy láttam őt elmenni, ezért fogtam a táskát, és betettem a talált tárgyak közé. Nem néztem bele.
Eltelt egy hónap. A főnököm azt mondta: “Hé, már egy hónap eltelt… akarod azt a táskát?” Mondtam, hogy persze, és bementem érte hátra. Kinyitottam a tetejét, és meglepetésemre semmi más nem volt benne, csak egy darab papír. Kinyitottam a papírt, és egy nyugta volt a táskáról.
A nyugtán egy üzenet állt: “A lánynak, akinek új táskára van szüksége az ünnepekre”. Akárki is volt ez a hölgy, eleve erre készült. Ránéztem a nyugtára….1700 dollár ezért a táskáért!? Gondosan beleraktam a holmimat, hazavittem, és többé nem esett szó róla.
Ennek a táskának a segítségével nagyon sok állásinterjún tudtam jobban kinézni. Még mindig megvan, mert azokra az időkre emlékeztet, mikor nem volt sok mindenem, és arra emlékeztet, hogy ha van, akkor adjak másoknak. © Katelyn Guzman / Quora - Sok évvel ezelőtt, mikor először voltam házas, nagyon kevés pénzünk volt, hónapról hónapra éltünk. A feleségem az első gyermekünket várta, én részmunkaidőben dolgoztam. Néhány nappal fizetés előtt elmentem a boltba, hogy megvegyem a legszükségesebb dolgokat. Kenyeret, mosogatószert. És eszembe jutott a majonéz. Összességében kb. 10 dollár értékben vásároltam.
A pénztárnál kártyával fizettem, de a pénztáros azt mondta, el van utasítva, próbáljam meg újra. A sor egyre csak nőtt mögöttem. Újra lehúztam a kártyát, újra elutasította. Nagyon szégyelltem magam. Mikor csak a kenyeret hagytam a kosárban, sikerült a kártyával fizetnem.
Fogtam a blokkot, és kimentem az autóhoz, láthatatlanná akartam válni, nagyon megalázva és kínosan éreztem magam, úgy éreztem, családfenntartóként kudarcot vallottam. Már majdnem az autóhoz értem, mikor egy kislány hangját hallottam a hátam mögül. A kislány volt az anyukájával, akik mögöttem álltak a sorban. “Bácsi! Bácsi!” Megfordultam, és átnyújtott nekem egy szatyrot. Azok a dolgok voltak benne, amiket a pénztárnál ki kellett pakolnom a kosárból, mert nem tudtam kifizetni. “Ezeket neked vettük.” Meglepődtem, megdöbbentem, halkan megköszöntem, és tovább mentem az autóhoz. A fejemet a kormánynak támasztottam, és úgy zokogtam, mint egy gyerek. Szégyen és hála volt bennem egyszerre, éreztem a helyzet abszurditását, és csalódtam magamban kenyérkeresőként, hogy az alapvető dolgokat sem tudom biztosítani. Ez kb. 25 éve volt, de még mindig élénken emlékszem, még most is hálás vagyok a kislánynak és az anyukájának, és még mindig sírva fakadok, ha eszembe jut, hogy egy apró gesztus mennyit tud jelenteni annak, akinek szüksége van rá. Azóta, ha megengedhetem magamnak, mindig segítek másoknak, még az élelmiszerboltban is. © akambe / Reddit - 16 éves voltam, a családdal New Yorkba mentünk, arra számítottunk, hogy hőség lesz. Nem sokat repültem, nem tudtam, hogy melegen kellene öltöznöm, főleg egy hosszú repülőúton. Rövidnadrág és póló volt rajtam, a pulcsit elfelejtettem kivenni a poggyászomból. Éjszaka repültünk, megfagytam és próbáltam elaludni. A légiutas-kísérők nem jöttek, nem tudtam, kitől kérhetnénk takarót. A családomtól távol ültem, egy idősebb, külföldi turista pár mellett, és mindenáron próbáltam elaludni, miközben megfagytam. Néhány óra múlva ébredtem fel, és észrevettem, hogy már nem fázom annyira, mint korábban. Felültem, és láttam, hogy egy kézzel készült, kötött kendő van a vállaimon.
A mellettem ülő nő biztosan látta a meglepettségemet, és tört angollal azt mondta: “Reszkettél álmodban, ez az enyém” – és a kendőre mutatott. Megköszöntem neki, ő meg azt mondta: “Aludj, ő alszik” – és a férjére mutatott, aki akkor ébredezett. Az út hátralévő részében aludtam, és leszálláskor is milliószor megköszöntem neki. Milyen kedves asszony. © scratpac4774 / Reddit
- Amikor nagyon fiatal és terhes lány voltam, és délen éltem, hozzászoktam, hogy sok durva bámulást vagy megjegyzést kaptam, amiért ilyen fiatalon és házasságon kívül vállaltam gyereket, de egy nagyon idős hölgy odajött hozzám, és átnyújtott 20 dollárt, és azt mondta: „Hé, édesem, ez itt segítség a pelenkákhoz, elég drágák. Sok szerencsét neked.” A kedvességnek ez a pillanata örökre megmarad bennem. © coddiwomplek / Reddit
- Mikor első éves voltam főiskolán, mindig zavarban voltam, ha nőkkel kellett beszélnem. Ez történik, ha egy kis középiskolából egy nagy főiskolára kerülsz. De még a szokásosnál is félénkebb voltam. Egy buliban voltam, szemeztem egy lánnyal, és minden félelmem ellenére összeszedtem a bátorságomat, hogy megszólítsam.
Nagyon zavarba jöttem. Nem tudok pontosan visszaemlékezni, hogy mi történt, de köszöntem, ő meg valami olyasmit mondott: “Próbálkozz máshol, a harmadévesek nem állnak szóba elsősökkel.” És ezt olyan hangosan mondta, hogy mellettünk néhány srác is hallotta, és elkezdtek hangosan nevetni. Átmentem egy másik szobába, hogy eltűnjek onnan, és éreztem, hogy valaki követ.
Megfordultam, és szó szerint a leggyönyörűbb nő állt ott, akit láttam a főiskola 4 éve alatt. Elmesélte, hogy az a lány, akit megszólítottam, a barátnőivel azt a játékot játssza, hogy szemeznek a fiúkkal, bátorítják őket, hogy odamenjenek hozzájuk, majd elutasítják őket. Azt mondta, töltsem vele az este hátralévő részét, és legyek az ő “barátja”. Ő végzős volt, diploma előtt állt, én az első évet fejeztem be. A kedvességével visszaadta az önbizalmamat, sikerült levetkőznöm a félénkségemet.
Ezután még néhányszor láttam a főiskolán, odajött hozzám, és megölelt. Ez bárkitől jó érzés lett volna, hát még tőle! Amíg a főiskolára jártam, még üzeneteket is küldött, hogy megkérdezze, mi újság velem. © chuck_cascio / Reddit - Diák vagyok, nappal tanulok, este pincérként dolgozom. Egy másik városból költöztem ide 3 hónappal ezelőtt, és még nem sikerült barátokat szereznem. Tegnap letört az egyik fogam. A fájdalom elviselhetetlen volt, a fogorvosra nem volt pénzem. Ráadásul műszakban voltam, és minden mozdulat vagy hangos zaj hatására belenyilallt a fájdalom. A műszakban dolgozó többi pincér odajött hozzám, és átnyújtottak egy borítékot, amiben az összes borravalónk volt. Azt mondták: “Tessék, csajszi! Reggel csináltasd meg a fogadat!” Elsírtam magam a kedvességüktől. © Ward 6 / VK
- Egy idegentől kaptam egy szál rózsát. Egy idősebb fickó volt, és az, hogy egyetlen szó nélkül, mosolyogva, csak úgy adott nekem egy rózsát, szebbé tette a napomat, a hetemet, és most már a hónapomat. Azóta sem láttam. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Főiskola alatt komoly depresszióban szenvedtem. A nyári szünetben takarítóként dolgoztam egy panzióban, de kiderült, hogy ez nagyon komoly fizikai igénybevételt jelent. Úgy éreztem, hogy a kemény kétkezi munkával töltött hónapok, mikor egész nap egyedül voltam, lehetőséget adtak arra, hogy dolgozzak az érzéseimen.
Egyik nap éppen végeztem az egyik szobával, tiszta izzadt voltam a munkától és a hőségtől (a folyosókon nem volt klíma, csak a szobákban), teljesen kimerült voltam. Miközben tettem bele a szemetet a kis kocsimba, két gyönyörű férfi (ragyogó tekintet, jól öltözöttek, szép, sötét bőr, gyönyörű, széles mosoly) jött ki a szobájából, megállítottak, és énekeltek nekem egy fantasztikus acapella dalt. A hosszú, üres folyosón visszhangzó hangjuk szinte valószerűtlennek tűnt. Kiderült, hogy énekesek, és éppen a fellépésükre mennek. Sosem fogom elfelejteni ezt az élményt. Ez kb. 12 évvel ezelőtt volt, de még mindig emlékszem, milyen érzés, mikor valaki tudja, hogy egy kis kedvesség és szépség milyen sokat számíthat másvalaki lelkének. © Manic_Sloth / Reddit - Az első feleségem elhagyott minket, mikor a fiunk még csecsemő volt. Nehéz volt, de túléltem. Egyik este a barátaimmal vacsoráztam. Pelenkát kellett cserélnem, de a férfi mosdóban nem volt pelenkázó. Megkérdeztem egy nőt, aki kifelé jött a női mosdóból, hogy van-e bent valaki, ő megnézte, és mondta, hogy mehetek. Miközben próbáltam kipakolni a pelenkázó táskából, odajött, és felajánlotta, hogy tisztába teszi a fiamat.
Mondtam neki, hogy boldogulok, de a vállamra tette a kezét, és ragaszkodott hozzá, hogy ő csinálja. Úgy tűnik, látta, hogy az összeomlás szélén állok. Egy percig sírtam, miközben egy idegen tisztába tette a fiamat, megköszöntem neki, majd visszamentem a barátaimhoz. Most már egy kicsit kevesebb teher volt a vállamon. Nem tudom, ki volt az a nő, de számomra egy igazi angyal volt aznap este. © PrintError / Reddit
- Imádtam a nagymamám antik cukortartó és tejkiöntő készletét. Mikor férjhez mentem, én is akartam egyet, de a nagyi még használta az övéit. Elkezdtem hasonlót keresni. Az a készlet vagy nem volt népszerű, vagy nem sok maradt fenn belőle, mert nagyon nehéz volt olyat találni.
Végül egy antik dolgokkal foglalkozó oldalra posztoltam, hogy mit keresek. Alaposan körbeírtam, mert még fotót sem találtam hasonlóról. Egy nő visszaírt, és fotót is mellékelt, hogy neki van ilyen. Megkérdeztem, hogy eladná-e. Azt mondta, meggondolja, és elküldtem neki a címemet, és kértem, hogy írjon egy számlaszámot, ahova küldhetem a pénzt.
Nem válaszolt, de néhány héttel később postán megkaptam a készletet (nem volt rajta a feladó címe). Volt mellé egy kedves levél is, melyben sok szerencsét kívánt a friss házasságomhoz és az új otthonomhoz, és azt írta, reméli, hogy örömömet fogom lelni a készletben. Egy vadidegentől kaptam ezt a csodálatos ajándékot. Azóta 13 év telt el, még mindig használom a készletet, és nagyon is örömet okoz! © WifeofTech / Reddit - Egy liftben voltam teljes harci díszben, pár órával az esküvőm előtt. Egy fickó belépett a liftbe, és azt mondta: “Te vagy a vőlegény?” Mondtam, hogy igen. Erre azt mondta: “Nyugodtnak tűnsz, ez azt jelenti, hogy jó döntést hoztál.” Pontosan ez volt az, amit hallanom kellett életem legjobb napjának a kezdetén. Köszi, liftes srác! © TaliasMithevallir / Reddit
- Mikor elsős voltam a középiskolában, teljesen kitaszított voltam. A korábbi barátaim mind elfordultak tőlem, szerintem túl hülyének vagy túl csúnyának gondoltak ahhoz, hogy közéjük tartozhassak. Egyedül maradtam. Tesiórán mindig kínos helyzetekbe kerültem, mert elég rossz formában voltam, egyáltalán nem voltam sportos, és a többiek gúnyt űztek belőlem.
Egyik nap a bemelegítés közben futottam, és az egyik nagyon népszerű, sportoló lány odajött, és azt mondta, tetszik neki a pólóm. A barátnői furán néztek rá. Ezután üzentem neki Instagramon, és leírtam neki, hogy milyen sokat jelentett ez nekem. Azóta barátnők vagyunk. Tudom, hogy nem nagy dolog, de nekem sokat jelentett, sosem fogom elfelejteni. Megtanított arra, milyen nagy hatása van egy apró gesztusnak. © riskykreme / Reddit
- A kutyánkat elütötte egy autó. Egy pár szemtanúja volt ennek. Követték a kutyánkat, és próbálták megmenteni. Bementek utána az erdőbe, de nem találták. Egy másik ember észrevette őket, és kérdezte, mit keresnek. Miután elmagyarázták, hogy egy sérült kutyát próbálnak megtalálni, a férfi felajánlotta a vadászkutyája segítségét, hogy az majd a nyomára bukkan a szag alapján. A vadászkutya elvezette a kutyámhoz ezeket az embereket. Felhívtak, és elhozták a kutyámat a legközelebbi sürgősségire, ott találkoztunk.
Mikor sokkot kaptam a látványtól, hogy a kutyámnak eltört az állkapcsa és kiugrott a szeme, a pár azt mondta: “Tudjuk, hogy még fiatal vagy, és tudjuk, ezt mit jelent, úgyhogy segítünk neked ezt kifizetni.” Ez visszaadta az emberiségbe vetett hitemet. A kutyánk él és virul, ez nem lett volna így a vadidegen emberek segítsége nélkül. © turnipsedith / Reddit - Nehéz időszakot éltem az új pincérnői állásomban. Az egyik műszakomban senki sem szólt egy szót sem arról, hogy felcserélték az asztalok számozását, ezért nem voltam tisztában az új ülésrenddel. Az ételeket mindig rossz asztalhoz vittem ki, már nagyon frusztrált voltam, mert nem értettem, mi történik. A főnököm kiviharzott, kikapta a kezemből a tányérokat, és üvöltött, hogy menjek vissza a konyhába, ott talán hasznomat tudják venni.
Ideges voltam, és nagyon kínosan éreztem magam, mert ez egy nagyon zsúfolt étterem volt, és mindenki látta a dolgot. Mikor a főnököm elindult kifelé, egy idős nő felállt, odament a főnökömhöz, és elmondta neki, hogy nem így kellene végeznie a munkáját. Aztán odajött hozzám, azt mondta, jó munkát végeztem, és megölelt. Sírni tudtam volna. © Curious-Resource-962 / Reddit - Anyukámnak Alzheimer-kórja volt, velem lakott. A fogorvosnál éppen fizetni akartunk. Anyukám hallotta, ahogy egy nő azt mondja, nem engedheti meg magának ezt az összeget, amit mondtak neki. Anya hozzám fordult, és megkérdezte: “Nekem van pénzem?” Mondtam neki, hogy van, erre azt felelte: “Oké, akkor ki akarom fizetni annak a nőnek a fogászati kezelését.”
Fogalmam sem volt, kiről beszél, mert én nem hallottam a beszélgetést. A nő kiment a mosdóba, de a pultnál ülő fiatal nő tudta, hogy anya kiről beszél, és azt mondta: “Az ő számlája 275 dollár.” Anya rögtön kérdezte tőlem: “Van elég pénzem?” Mondtam, hogy van, és ő kifizette a számlát. Elmentünk, még mielőtt a nő kijött volna a mosdóból. Anya nagyon boldog volt. © 3b1gplusgrb / Reddit - A macskám, Max egyik éjjel kiszökött a házból, erre csak másnap reggel jöttem rá. Éppen egy szörnyű szakításon mentem át, nem voltam jól, és nagyon aggódtam érte. Aznap este kopogtak az ajtón. Egy férfi kérdezte, hogy nem tűnt-e el a macskám. Kiderült, hogy megtalálta Maxet, miután elütötte egy teherautó. Látta, hogy a macskám az úton fekszik, és megállt megnézni, hogy tud-e rajta segíteni.
Villanyszerelő volt, egész nap a házakat járta, ezért egész nap vele volt a macskám az autójában, miközben dolgozott. Melegen tartotta, adott neki inni, még a sonkás szendvicsét is megosztotta vele. Megkérdeztem, honnan tudta, hogy az én macskám az, mert Max ügyesen szedi le a nyakörvét, nem volt rajta, mikor a férfi megtalálta. Kiderült, hogy a műszakja után házról házra járt, miután megtalálta Maxet, és körbekérdezett mindenkit, nem tudják-e, kié. Elmondta, hogy szereti a macskákat, és bízik benne, hogy ha az ő macskájával ez történne, ugyanezt megtenné érte más is. Az egész kb. 5 percig tartott, még a nevét sem tudtam meg.
A macskám teljesen felgyógyult, itt alszik mellettem, miközben ezt írom most, 8 évvel később. Bárcsak tudnám, ki volt az a férfi, és kellőképpen meg tudnám hálálni neki. Sosem fogom elfelejteni. © ArobaticAsparagus6 / Reddit
