A próbafülke olyan, mint a hurrikán szeme, ahol csak csendre és békére számítasz. Csak te és a kiválasztott ruhák, meg a remény, hogy megnézheted magad bennük. A következő 15 történetben a próbafülkei függönyből színházi függöny vált, ami mögött a legkülönbözőbb műfajok jelenetei zajlottak.
- Egyik nap egy áruház próbafülkéjében egy nő nagyon erőltette a férjét, hogy próbáljon fel egy másik farmert is. Mikor a férj azt javasolta a nőnek, hogy menjen és magának is keressen valamit, a nő azt felelte: “Van mindenem. Nincs is hova felvennem őket.”
A fülkék közt a következő párbeszéd zajlott:
“Uram, hol talált ilyen feleséget? Van még belőle?”
“Nincsen, az enyémet meg nem adom.” © Ismeretlen szerző / Pikabu
- Egy üzletben dolgozom. Van egy pár, akik elkezdtek gyakran bejárni. Összeválogattak pár dolgot, majd eltűntek a próbafülkében kb. 30 percre. A tulaj hívta a biztonsági őrt és utánuk mentek. Meglepetésükre azt látták, hogy a férj a különböző ruhákban fotózza a feleségét. Kiderült, hogy webshopot nyitottak, és felárral akarták továbbértékesíteni a mi termékeinket. Abból ítélve, hogy még soha semmit nem vettek nálunk, nem mehet valami jól a biznisz, de utána többé nem jöttek be hozzánk. © mamdarinka / Instagram
- Eladóként dolgoztam egy ismert sportmárka üzletében. A promóciók alatt, mikor nagy volt a zsúfoltság, a vásárlókat a cipőik alapján jegyeztük meg, így tudtuk, hogy ki melyik próbafülkében van. © Overheard / Ideer
- Ruhákat próbáltam. Mellettem a próbafülkében egy pár volt. A lány próbált, a fiú pedig véleményezte a ruhákat. Kiválasztottak kb. 5 ruhát, aztán a fiú következett a ruhapróbával. Felpróbálta az összes ruhát, a lánynak egyik sem tetszett, azt mondta, nem állnak jól neki. Aztán hozzátette: “Mivel neked semmi nem lett jó, a megmaradt pénzből vehetnénk nekem egy cipőt.” Ügyes húzás! © Ward No. 6 / VK
- Tetszett egy ruha. Bevittem a próbafülkébe. Felvettem a ruhát, de nem tudtam levenni – az ujjai túl szűkek voltak. Beragadtam.
Hívtam az eladót. Segítséget kértem a ruha levételéhez. Ő habozva azt mondta: “Nem tudom”, és hívott egy másikat.
A második is azt mondta: “Nem tudom.” Azt gondoltam: “Aha! Ruhacsapda! Rá akarnak kényszeríteni, hogy megvegyem.”
Aztán rájöttem, hogy mindkettőjük számára olyan vagyok, mint egy torony. A lányok vékonyak voltak. Azt mondtam: “Leülök a székre, és húzzátok.” Levették rólam.
Bezárkóztam a próbafülkébe, felvettem a saját ruháimat, és kijöttem. A eladók automatikusan egyszerre kérdezték: “Talált valamit, ami jó?” Reflexszerűen, gondolkodás nélkül. © veronikaWFS / Pikabu - Apám 74 éves, de még mindig nagy mókamester. Tavaly karácsony környékén a húgommal elvittük magunkkal vásárolni, hogy kimozduljon kicsit.
Vásárlás közben fel akart próbálni egy nadrágot és néhány pólót. A húgommal türelmesen vártunk a próbafülke bejáratánál. Aznap sokan voltak, mivel karácsony előtt jártunk.
Egy örökkévalóságnak tűnt, pedig csak kb. 5 perc telhetett el. Bekiabáltam neki, hogy mi a helyzet. Erre azt felelte: “Minden oké, de elfogyott a WC-papír!”
Ekkor egy üres WC-papír-guriga repült ki a próbafülke felett, és mindenki szeme láttára landolt a padlón. Még otthon, indulás előtt a zsebébe rejtette a gurigát, mert már akkor kitervelte ezt. A próbafülkében lévők arcát látni mindent megért! © Laurie Bosell / Quora
- Több nadrágot is felpróbáltam, mikor a telefonom kiesett a nadrágom zsebéből, mikor akartam levetni. Kiosontam a fülkéből, hogy felvegyem, és hirtelen becsapódott mögöttem az ajtó. Kint ragadtam a próbafülke előtt, semmi más nem volt rajtam, mint egy póló és egy alsónadrág. Végül összeszedtem a bátorságomat, hogy segítséget kérjek egy eladótól. Egy női eladó egy állványra akasztgatott ruhákat. Elbújtam egy másik állvány mögé, és megpróbáltam felhívni magamra a figyelmét, majd megkértem, hogy nyissa ki nekem a próbafülke ajtaját.
Mikor mentünk a próbafülke felé, meglátta, hogy miben vagyok, és elkezdett vigyorogni. Mikor kinyitotta a fülke ajtaját, láttam, hogy az összes ruha eltűnt belőle, a nadrágom is. Nevetni kezdett. Azt mondta, felvehetek az üzletükből egy nadrágot legalább addig, amíg eljutok a bejáratig, de utána le kell vetnem és vissza kell adnom. Nagyon megalázó volt így elmenni a parkolóig. © Marlboro769 / Quora - Van egy üzlet, ahol gyakran vásárolok magamnak. Az eladók már tudják, hogy sokáig válogatok és nem kérem hozzá a segítségüket, így már fel sem kínálják azt.
Egy alkalommal teljesen egyedül voltam az üzletben, válogattam a ruhákat, majd bementem a próbafülkébe. Hallom, hogy az egyik eladó azt mondja: “Hol van az a szép nő? Már elment?” Rájöttem, hogy rólam beszélnek. Büszke mosollyal mentem fizetni a kasszához. Az eladó őszinte bókja feldobta az egész napomat. © Overheard / Ideer
- A próbafülkében voltam, mikor a szomszéd fülkébe bement egy nő meg a lánya.
Anya: “Mielőtt elkezdenénk felpróbálni a ruhákat, szeretném, ha mondanál valami szépet magadról.”
A lány nagyon csendes volt, talán félénk és nem volt önbizalma.
Anya: “Fontos, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Most lássuk, miket választottál.”
Egy 16 éves gyerek anyjaként nagyra becsültem ezt. © AnaInThe_Clouds / Reddit - Nem a próbafülkében, hanem az üzletben történt. Az unokahúgommal voltam. Fel akartam próbálni egy ruhát, de nem volt próbafülke abban a jótékonysági boltban.
Mivel blúz és nadrág volt rajtam, egyszerűen felvettem rájuk a ruhát. Tetszett, meg akartam venni. A gond akkor volt, mikor le akartam venni és át akartam húzni a fejemen. Az elején flitterek és gyöngyök voltak, ezek beleakadtak a hajamba (ami valójában paróka volt). Nem tudtam máshogy levenni, csak úgy, hogy levettem a parókámat és megmutattam mindenkinek a rövidre nyírt hajamat. Egy forgalmas üzlet közepén, szombat délután. A parókát vissza sem tudtam tenni a fejemre.
Az unokahúgom mentette meg a helyzetet. Talált egy zugot, ahova bevonszolt, és kiszedte a ruhát a hajamból. Eligazítottam a parókát, és mentünk a pénztárhoz. Nem hiszem, hogy bárki is észrevette, hogy mit történt. © Amanda Gordon / Quora - Arról álmodozom, hogy a téli kabátokat és szabadidős ruhákat áruló üzletekben olyan próbafülkék lesznek, ahol mindenféle időjárási körülményt tudnak szimulálni. Felpróbálsz egy pufidzsekit, bemész, és megnyomod a “-20 fok” vagy az “erős szél, zuhogó eső” gombot. Mert az üzletben meleged lesz a kabátban, télen meg kiderül, hogy a kapucni nem elég kényelmes vagy hogy a kabát ujján átfúj a szél. © Overheard / Ideer
- Tegnap megint kevesen dolgoztunk, ezért nekem kellett intéznem a próbafülkéket is. Ellenőriztem őket, és láttam, hogy az egyik tele van ruhákkal. Összeszedtem őket és feltettem a gurulós állványra.
Egy nő a lányával jött vissza a próbafülkébe. A lány bement abba a fülkébe, ahol az összes ruhát találtam, és egy nadrágot keresett. Az anyja megkérdezte tőlem, hol a nadrág. Akkor jöttem rá, hogy ők hagyták ott a kupac ruhát. Odaadtam neki a nadrágot, mire azt mondta: “Elnézést, csak közben elmentünk nézelődni, azt hittük, addig senki nem fog bemenni a fülkébe.” Hogy mi?!
Úgy tűnik, azt gondolták, hogy az a fülke az övék, és amíg nézelődnek, senki más nem nyúl majd azokhoz a ruhákhoz, amiket ott hagytak. Sajnálom, hölgyem, de ha egyszer elhagyja a próbafülkét, akkor az már többé nem az öné. © RealestAC / Reddit - Tavaly, május környékén festették a házamat, és a szobámból raktár lett. Este 8-kor eszembe jutott, hogy másnapra szükségem van igazolványképekre. A közelben egy fényképész sem volt, csak egy kisebb pláza úgy 5 percnyire.
Oda elmentem, választottam egy piros inget, és bementem a próbafülkébe. A fülke elég világos volt, benne egy nagy tükörrel. Gyorsan átöltöztem, és készítettem 1-2 fotót a telefonommal. Aztán visszavettem a saját ruhámat, a piros inget visszatettem a polcra, és hazamentem. Ezután számítógépen megfelelő méretűre szerkesztettem a fotókat és kinyomtattam őket. Egy fillért sem kellett költenem. © Anonymous / Quora - Egyszer valaki mondta, hogy a tükrön keresztül meg tudnak figyelni. És hogy ha megérinted az üveget az ujjaddal, és látod az ujjbegyed tükörképét, akkor minden rendben van. Ezt már 7 éve hallottam, de azóta minden alkalommal, mikor belépek egy próbafülkébe, megérintem a tükröt. Ez már rituálé lett nálam. © Overheard / Ideer
- Pláza, ruhaüzlet, próbafülke, rengeteg ember, közben zene szól. Hallom, hogy a szomszédos fülkében egy srác telefonál. Aztán hirtelen felzeng egy Beatles dal, a Yellow Submarine, de feldolgozásban. Aztán a srác azt mondja: “Bocs, anya, a Beatlest játsszák, meghallgatom, szia!” Aztán elkezdett énekelni, vagyis inkább teljes tüdőből kiabálni. Nem tudtam ellenállni, én is csatlakoztam hozzá. © Overheard / Ideer
